Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-583

130 **^* országos ülés 1896. márezíus 13-áii, pénteken. 700—800 irtot akarnak kölcsönözni, ott kisebb volt a ráta, mert 7 — 10°/o ot kellett fizetni, itt pedig 13—14°/o-ot kell az eredetileg felvett összegből fizetni. Ha azok nem tudták a kész, a jókarban levő, kitűnően termő szőlőből fizetni, hogy fizessünk itt a bizonytalanból. Az előadó úr, mert előadása után megkérdeztem személyesen, azt találja, hogy itt 700—800 forint körűi kontemplálja kölcsönt adni egy holdra, annak 13°/o-a 91 frt, 14°/o-a 98 frt. Az egész üzletnél ez az egész biztos számtétel, minden egyéb az üzletben bizonytalan. Teljesen bizonytalan például az adaptácziónak sikere, mennyit fog a szőlő teremni, annak az ára és végre, hogy meddig fog tartani ez a szőlő ? Engedje meg a t. ház, hogy e bizonytalanságokat megvilágosítsam. (Halljuk! Halljuk !) Az adaptáczió kérdésének eldöntését a törvényjavaslat egy kiküldendő bizottságra bizza. Elsajátították az egyháztól a házasságjogot, tessék a csalhatatlansági dogmát is elsajátítani és ezzel aztán bizottságot felruházni, mert igen nagy szükség lesz erre, borzasztó nagy kárt csinálhatnak azok, ha hibáznak. Egyáltalában az a furcsa, hogy a laikusok e kérdésbea sokkal biztosabbak, mint a valóságos szakemberek. Erre nézve legyen szabad egy szakértőnek a »Köztelek«-ben f. évi február hó 12-én megjelent czikkének bekezdését felolvasnom. (Olvassa): »Nagyot és valótlant mondana az, a ki állítani merné, hogy az adaptáczió kérdésével már tisztába jöttünk. Bizony be kell ismernünk, hogy még mindig tapogatódzunk s csak akkor a midőn látjuk, hogy új ültetvényünk nem megy semmire s végre is chlorosisban elhal, állapítjuk meg a diagnózist, hogy a választófaj nem volt talajunknak megfelelő.« Ha ez az eset bekövetkezik s termés helyett a szőlő két-három év múlva chlorosisba esik, akkor meglehet, hogy a szőlő-ültető ott van, a hol a mádi zsidó, tudniillik a honnan kiindult, — de még sokkal rosszabbul, mert 6 — 800 forint adóssága lesz, mig a mádi zsidó másnap újra megpróbálhatta az ő útját, hátha mégis oda ér, a hova akar. Az illetőnek azonban, ha volna is kedve, nem lesz hatalma ezt megpróbálni. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az adaptáczió sikerének kétes voltához hozzájárulnak a szőlőbetegségek. A t. földművelésügyi miniszter úr volt szíves köztünk egy igen érdekes könyvet szétosztani a szőlőbetegségekről. Voltam bátor az ott tárgyalt betegségek névsorát összeirni, (Halljukl Halljuk]) ott van a peronoszpóra vitikola, az antrakosisfekély és fakó-rothadás, a mézgabetegség vagy gommose bacillaire, a lisztharmat vagy vidium tukkeri, de ezzel a névsor még nincs befejezve, mert minden esztendőben feláll Bernát Béla t. képviselőtársam, és egy-egy új betegség ismertetésével ajándékozza meg a t. házat. Már pedig a betegségek egy nagy része nemcsak az illető évi termést, hanem az egész szőlő-állományt veszélyezteti, és sok esetben nincs ellene egyéb orvosság, mint kivágni az egész szőlőt, hogy a kór tovább ne terjedjen. így állunk annak a sikernek biztonságával. De nézzük most a termésre való kilátást, mely az egész üzlet fénypontja, mert várni, remélni mindent lehet, de hogy mit fog abból a jövő realizálni, az megint a jövő dolga. De tegyük fel. Tapasztalataink azt mutatják, hogy televényes, jó mély földben jó termést adott az a szőlő. De a mi szőlőink legnagyobb részié sovány, száraz fekvésű és nem mély talajú, gyakran meszes föld. Itt minden esetre sokkal szerényebb lesz a termés. De tegyük fel. Hisz ha jó termésre nem számítanánk, nem is regenerálnék. Tegyük fel, hogy sokkal jobb termést fog adni, mint a régi; jó lesz a bor, tegyük fel, hogy például a korponai és beszterczebányai aszú sokkal jobb lesz, mint a régi tokaji és ménesi aszú, a fődolog mégis az ár. Most, mikor tengernyi szőlőket ültetnek az alföldön, annak a homoki bornak az ára, — és itt nem osztom Jókai t. képviselőtársam nézetét, hogy az ép oly jó, mint a hegyi bor, vinkó marad az mindig, bármit csináljanak is vele — határozottan le fogja nyomni a hegyi bor mostani árát felényire, vagy harmadára. Végre pedig kérdés, hogy milyen hosszú ideig fog élni ez a szőlő. Ha erre nézve a szakműveket lapozzuk, egy dodonai feleletet kapunk; azt mondják, hogy ez különböző, a mint a talaj és vessző összeillenek, hogy milyen egészségesen fórnak össze, ehhez képest hosszabb, vagy rövidebb ideig él, de meddig, azt senki sem tudja. Nagyon jól tette a törvényjavaslat, hogy csak 15 évi törlesztést kivan, mert majdnem meg vagyok győződve, hogy 15 év múlva, tudniillik az ültetés után 20 év múlva, már hirmondója sem lesz azon tőkéknek, melyek ültettettek. Miután tehát a szakértőktől nem kapunk feleletet, kénytelenek vagyunk a régi praxisra visszatérni, és azt nézni, hogy ez mit mond. fc

A régi praxis szerint is oltottak szőlőt, de azt mondták, hogy az olyan szőlőtőkét, mely be van oltva, le kell bujtatni, hogy az a nemes vessző ott gyökeret verjen, mert a föld feletti oltás élete igen rövid. Ott pedig egy és ugyanazon botanikus speczieshez tartozott a nemes venyige és a tőke; mindkettő a vitis viniferához tartozóit, mig az amerikai ültetésnél két egymással távoli rokonságban levő faj között történik az oltás. Már most a természet törvényei azt mondják, hogy a hol egy botanikus speczieshez tartozik az oltvány én oltás, minden