Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-579

579. orss&gos ülés 1896. márczius 9-én, hétfőn. 7 van\ Úgy van! a baloldalon.) Egy jogállam fogalmát a jogviszonyok rendezettsége, a jogszabályok egységes volta és ennélfogva külön jogterületek helyett egy egységes jogállamnak a létesítése, a jogi életnek helyes irányban való fejlődése és olyan irányban való fejlesztése, a mely a hazai élet fejlődésének, a hazai gondolkodásmódnak megfelel, (Úgy van! a baloldalon.) és a közszabadságoknak, és a magánjogoknak feltétlen biztosítására alkalmas, határozza meg. És ha most a jogállam ezen feltételeit véve alapúi, a mi jelen jogrendünket bíráljuk, akkor azt fogjuk találni, t. képviselőház, hogy jogviszonyaink a legnagyobb mérvben rendezetlenek, és legfőképen ebben rejlik az oka annak, hogy a perek száma teljességgel nem apad; látjuk, hogy birtoklási viszonyaink bizonytalanok s telekkönyvi állapotaink a tényleges birtokkal meg nem egyezők, a jogügyleteknek közhitelű megkötése a közjegyzői székhelyek, a közjegyzők létszámának czélszerütlen, és nem kielégítő beosztása miatt meg vau nehezítve; az igazságszolgáltatásnak menete lassú, nehéz, költséges, újabb törvényhozásunk irányát a hazai jogélettől, a hazai fejlődési viszonyoktól eltérőleg, a külföld utánzásában találja kimerítve, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és azt látjnk az újabb törvényhozás mííködésében, t. ház, hogy igazságügyi törvényeink megalkotásánál mindig a külföld példájára történik hivatkozás, és a legtöbb esetben mindig külföldi kódexeknek átdolgozása képezi a kodifikátorok működését. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez az oka annak, t. ház, hogy igazságszolgáltatásunk közegei, bármily lelkiismeretes buzgalmat fejtsenek is ki, a bajokat orvosolni nem képesek, nem lehetnek képesek különösen most, a midőn igénytelen nézetem szerint, még a bírói szervezési törvény is hibásan lett reformálva. És itt kell, hogy megfeleljek Szivák Imre t. képviselőtársamnak azon kijelentésére, hogy a nagy reformtörvények tekintetében minő nagy czélokat véltek elérni. Különösen a jogegység szempontjából a táblák deczentralizácziójára méltóztatott a t. képviselő úr hivatkozni ugyanakkor, mikor elismeri azt, hogy anyagi magánjogi kódexünk hiányában egységes Ítélkezésről, jogegységről beszélni nem lehet, és a táblák deczentralizáeziójának ily időszerűtlen beállítása által a nagy reformtervet oda zsugorították, hogy jogegységünknek még nagyobb mérvben megzavarására nyitottak tág kaput. A bírói karnak képzése szintén hozzájárul ahhoz, hogy a jogegység, a jogrend biztosítékai tekintetében a kellő mérték el ne éressék. És hozzájárul a birószerzésnek az a módja, melyet a jelenlegi igazságügyi kormány követni kezdett, eltér őleg elődjétől, a ki a bírószerzésnek sokkal alkalmasabb módjához i» nyúlt, tudniillik, hogy alkalmas gyakorlati jogászkörökből és ne pusztán a birokratikus lajtorjákon át merítse a bírói erőket. Engedelmet kérek, a t. igazságügyminiszter úr e tekintetben tagadólag int. Én az újabb időben olvastam egy ügyvédjelöltnek bírósági végrehajtóvá é% egy ügyvédnek törvényszéki jegyzővé történt kinevezését. Méltóztassanak ezt összehasonlítani Szilágyi Dezső volt igazságügyi miniszter kinevezéseivel, a ki a bírói köröknek egy nagyon tekintélyes részét, a kik még a felsőbb bíróságoknak is úgyszólván díszére válnak, az ügyvédi karból vette. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Most is úgy van! Egészen úgy van! Issekutz GyÖZÖ: Éu, t. ház, ennek daczára, és daczára annak, hogy ilyen, a jogrend tekintetében megszomorító jelenségekkel állunk szemben, a költségvetést elfogadom a magam, és azon párt nevében, melyhez tartozni szerencsém van. Elfogadom a költségvetést azért, mert az ország igazságügyét én olyan kérdésnek tartom, a mely kérdéshez a politikának semmi köze, és mert azon párt, melyhez tartozni szerencsém van, az ország igazságügyének fejlesztését annyira szívén hordja, annyira megtámadhatatlannak, annyira a politikai élet küzdelmeitől kivontnak kívánja tekinteni, hogy akkor, midőn e tekintetben egy jogosult bírálatot hangoztat, ezen jogosult bírálat mellett is jelzi, hogy egyszerűen az igazságügyi politika képezi bírálatának tárgyát, és mert az igazságügyi politikának a politikai bizalmatlansághoz semmi köze, azért a költségvetést elfogadja. (Helyeslés balfelöl.) Az igazságügyi tárcza költségvetésének pénzügyi részében találkozunk személyszaporítás czímén felvett nagyobb összeggel. Ennek oka legfőképen a sommás eljárás reformjára vonatkozó törvényenk beállítása. Én részemről a személyszaporításokat nemcsak szükségesnek tartom, de sőt tisztelettel vagyok bátor jelezni igénytelen álláspontomat a tekintetben, hogy még e személyszaporítások megközelítőleg sem lesznek elegendők a tekintetben, hogy épen a sommás eljárás reformja folytán felmerült törvényszéki munkák a rendes mederbe tereitessenek ; hogy a törvényszékek a keletkező restancziák folytán az elhalmozástól megmentessenek. De még számot kell vetni a törvényhozásnak és különösen az igazságügyi kormánynak azzal a kérdéssel, hogy ha lesz általános polgári perrendünk, hogy ha keresztül akarjuk vinni, a mint igénytelen nézetem szerint keresztül kell vinni a nagyobb értékű perekben is a szóbeliséget, ha már a kisebb értékű perekben ezen költséges eljárást behozták, akkor a személyszaporításnak olyan nagy feladatával fogunk