Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-579

g 579. orwfAgos ülé* 1896. m&rczins 9-én, hétfőn. szemben állani, a mely az igazságügyi tärcza költségvetésének még sokkal tetemesebb emelkedését is meg fogja követelni. (Úgy van! balfelöl) A sommás eljárás reformja, t. képviselőház, igazolta az ellenzék padjairól annak idején hangoztatott azon kifogásokat, hogy az a czélt megközelíteni nem fogja. A sommás eljárás reformjának életbeléptetése óta tapasztaljuk azt, hogy épen a jogkereső közönségnek azon vagy onilag szegényebb része, a mely kisebb értékű pereknek eldöntése által keresi igazságát, ma nemcsak olcsóbban, nemcsak gyorsabban nem jut eredményhez, de sőt határozottan sokkal lassabban, olyan nagy költséggel, melyet sok esetben meg sem bír. és mely nem áll arányban a pertárgy értékével. Engedelmet kérek, az igen t. államtitkár úr e tekintetben tagadólag int. Hivatkozom arra, méltóztassék küna a gyakorlati életben meggyőződést szerezni, méltóztassék künn a gyakorlati élet eredményei, nem pediglen a teóriának feltevései alapján megállapodásra jutni s akkor azt méltóztatik találni, hogy igenis azok a perek, a melyek bíró elé kerülnek, a melyek felebbezés alá jutnak, ezt hangsúlyozom, mert a perlekedő feleknek legnagyobb része ma már a tapasztalt lassúság és a felebbezési eljárásnak költséges volta miatt inkább lemond a keresetről, inkább eláll a fölebbezéstől, semhogy a fölebbezéssel járó óriási költségeknek kitegye magát. (Úgy van! balfelől.) Erdély Sándor igazságügyminiszter i Csakhogy sokkal több a per, mint azelőtt volt! Issekutz Győző: Lehet, sőt mert a t. igazságügyminiszter úr mondja, kötelességem azt mondani, hogy úgy van. De méltóztassék tekintetbe venni, hogy ennek egyik oka az, hogy ezelőtt, az 50 frton aluli pereknek egy tekintélyes része a közigazgatási békebíróság előtt nyert elintézést, és hogy ezelőtt a 20 frtos perek a községi bíróság elé tartoztak. Ma ellenben 20 fitos perben is kérhet valaki fizetési meghagyást s ezekben ellenmondás folytán a bírói apparátus működik. Én magam a részéről, mert már egy meglevő törvénynyel állunk szemben s mert e törvény mindenesetre a jogelmélet szempontjából, de sőt, ha hazánk jogviszonyai érdekének megalkotása folytán szabályozva lesznek, mindenesetre vívmány, ismétlem, én a magam részéről nem tudnám ma már a sommás eljárás reformjának visszacsinálását soha javasolni. De kérnem kell a t. igazságügyminiszter urat, hogy ha már most a felek a járásbíróságokhoz kénytelenek fordulni ügyeikben s ezen sommás eljárás reformja a bélyegköltségek emelkedése folytán s a felebbezési eljárás költségeinek emelkedése folytán terhelőbb lett rájuk nézve, mint eddig volt, méltóztassék a különben az előbbi kormány által is hangoztatott azon Ígéretet beváltani, hogy a járásbírói székhelyekkel a szolgabírói székhelyek mindenütt egyenlősítte^enek, vagyis, hogy a h ol szolgabírói székhely van, ott járásbírói székhely is beállíttassék. Remete Géza: Közjegyzői is! Issekutz Győző *. Kérem, méltóztassék Remete Géza barátom nézetét majd később kifejteni, . Én a magam részéről, t. ház. ezt röviden azzal kívánnám indokolni, hogy méltóztassanak csak tekintetbe venni egy jogkereső félnek, mondjuk egy falusi embernek a helyzetét, a kinek az ideje pénz, mert kezemunkájával keresi saját magának és családjának mindennapi kenyerét, akinek katonai, közigazgatási, mezőrendőri ügyben el kell mennie a járási szolgabíróhoz, de van a mezőrendőrségi törvénynek több oly intézkedése, a melyek részben aljárásbíró elé tartoznak, már most esetleg az a földmíves, aki nem tudja a mezőrendőri törvényben jelzett vétségnek minőségét meghatározni, elmegy esetleg a szolgabírói székhelyre, ott felvilágosítják, hogy ez nem tartozik hozzánk, s akkor menjen a járásbírói székhelyre, méltóztassanak tekintetbe venni, hogy ezek a körülmények szükségessé teszik, hogy az igen t. igazságügyi kormány, ha tetemes költségszaporítással is, — hisz a magyar törvényhozás ettől ott, hol az állami konszolidáczió szükségleteiről van szó, soha elzárkózni nem kivänt, — méltóztassék odahatni, hogy mindenütt, hol szolgabírói székhelyek vannak, egyúttal járásbírósági székhelyek is állítassanak fel. Én egy általános polgári perrendtartás behozatalát a magam részéről szükségesnek tartom most azért, mert csakugyan visszatetsző az a felfogás, a melyet az eddigi egész eljárásból a törvényhozás a polgári perrend reformálása tekintetében feltüntetett, t. i. kimondta, hogy a szóbeliséget szükségesnek tartja, mint az egyedüli eszközt arra, hogy az anyagi igazság a polgári perekben kideríthető legyen és ugyanakkor kimondta, í hogy nem tekint arra, költségesebb-e az eljárás vagy sem, csupán czélúl az igazság kiderítését tartja. És mit találunk? A csekélyebb értékű ügyekben behozta a szóbeliséget az egész vonalon és eléri azt, hogy ezen csekélyebb perekben a költségek szaporodnak. Jól van, az igazság kiderül. De nem hozta be a szóbeliséget a pereknek azon 10°/o-ában, hol a vagyoni érdekeknek sokkal nagyobb összegéről van szó, a mely perek a több költséget nagyon is megbírnák, és a mely perek nagyobb értéke inkább megkövetelné azt, hogy az anyagi igazság kiderítésére neki egy eljárás biztosítassék, melyek költségeit ezen több vagyoni értékkel bíró perek könnyebben viselhet-