Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-583
122 588. országos ülés 1896. márezius 13-án, pénteken. keresztül a kormánytól kikoldúltam egy vegyészt és azzal leutaztam kerületembe, hogy azon telepekben, melyek már fel vannak újítva, analizältassam a talajt és liogy a népet felvilágosítsam, micsoda talajjal van dolga és micsoda fajokat lehet abba beültetni. A vegyelemzés azért fontos, mert ennek alapján tűnik ki, milyen mésztartalma van az illető talajnak. Már pedig a mésztartalom igen fontos a talajnál ; mert a híres szőlőtudósok még eddig nem találtak olyan szőlőfajt, mely általában a meszes talajban minden körülmények között diszlett volna, csupán a ruprestis monticolát és a berlandieri fajokra mondják, hogy ezek még 60°/ 0-os meszes talajban is díszlenek. Jókai Mór: A solonis is. Bernát Béla: Az nem, hanem igenis több métztaitalmat elbír, mint pl. a portalis. A solonisnak igen nagy hibája az, hogy szereti a vizenyős helyeket. Már most, ha én a Hegyalján fel akarom vinni a szőlőtőkét a tetőre, a hol nekem tényleg az igazi borom termett: oda solonist nem vihetek, mert az ott, ha a talaj száraz s sovány, elpusztul, de igenis vihetem a ruprestis monticolát, a mely azt a száraz kavicsos talajt inkább megtűri, az ott inkább fog diszleni, mint a solonis. Jókai Mór: Mi a vizet pénzen veszszük, ugy viszszük oda! Bernát Béla: Szükséges továbbá kitudni a földnek fizikai szerkezetét, továbbá szükséges kitudni a növény élettanni viszonyait, hogy ne legyenek kénytelenek az egyesek saját költségükön drága kísérletezéseket foganatosítani. Azért igen helyes, hogy ezek a kísérletezési telepek, különösen egyes nemes borvidékeken felállíttassanak. A mai szőlőmüvelés nagyobb szakértelmet kivan, mint az előbbi és pedig nagyobbat ha a szénkénegezési rendszert követjük, mintha az amerikai szőlőoltvány rendszert követjük. Mert a szénkénegezés azért nem haladt oly sikerrel, mert a nép nem tudta, hogyan kell kezelni. Az utasítás az, ha egy méter távolságra van a szőlő ültetve, akkor szoktak adni egy-egy láb távolságra mind a 4 oldalon hat-hat grammot, a közepén pedig megduplázzák még 6 grammal, tehát adnak 36 gramm szénkéneget a rendes viszonyok közt. De sokszor ez nem volt elég és hol kevesebb, hol több kellett, hogy a munka sikere lehetővé tétessék. A nép pedig ezt nem tudta ; ez iránt nem volt kitanítva. Ha tehát azt akarjuk, hogy a kellő szakértelmezéssel végeztessék e munka: szükséges, hogy a szakértelem ez irányban is fejlesztéssel?. De erre a szakértelemre igen nagy szükség van az oltvány készítésnél is. Ma ez már művészetnek is beválik ! Igen lényeges, hogyan van az az oltvány elkészítve. Hiszen tapasztaljuk, hogy egyik a zöld-oltásnak a barátja, a másik a fás-oltásnak. Egyik rendszernél is, a másiknál is különböző az eljárás, így pl. tapasztaltuk, hogy a Tokaj-Hegyalján a zöld-oltások egyes helyeken kezdenek visszamenni és kipusztulni, mikor már 4—5 évesek, így tapasztaltuk ezt Tállyán, Tarczalon a vinczellérképezdében, Mádon egy telepen. Ez bennünket gondolkozóba ejtett s megállapodtunk, hogy menjünk Bereg vármegyébe megnézni a dolgot, mert ott van az őshazája a zöld-oltásnak ; van ott egy lelkes híve ennek a zöldoltásnak, Zeiner, ki ezt igen jól tudja kezelni. Elmentünk megnézni az ottani szőlőket és tapasztaltuk, hogy ott igenis vannak oly zöldoltások, melyek már kilencz és több évesek is és mégis igen szépen díszlenek és gyönyörű termést hoznak. Tehát az a fő: hogyan készíttetik az a zöld oltás? Azok a beregmegyei urak, a kik foglalkoznak e dologgal, megmagyarázták nekünk és így rájöttünk, hogy csakugyan ott, hol a zöldoltás pusztulni kezd, a kezelés hiányos volta miatt pusztul s nem azért, mintha az oltás nem volna elég életerős. (Egy hang balfelöl: Mi volt a hiba ?) Az, hogy mikor a nemes vesszőt beteszik, az a nemes vessző úgy érje a vadalanyt, hogy ott alant hézag ne támadjon; mert ha hézag támad, akkor a betegséget magába veszi, fenésedik és előbb-utóbb ki fog pusztulni. Ez volt a gyakorlati tapasztalat. így vagyunk a fás-oltásnál is. Ebben is több rendszer van. Ujabban a Richter-féle rendszert kaptuk föl s legalább az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy e rendszer igen bevált. Most pedig egy barátom, dr. Krötzer László, tokaji orvos, ismét egy újabb rendszert fedezett fel, abból az elvből indulva ki, hogy e növényt úgy kell kezelni, mint a beteg embert. Szakít az eddigi felfogással és azt mondja, hogy a fás-oltásnál nem kell az eddigi párosítási angol rendszert használni, mert azokba a szövetekbe sebrészek jönnek be, a melyek akadályozzák a teljes ö sszeforradást; idővel fenésedés fog beállani és ez nagy befolyással van az oltvány élettartamára és életképességére. Azt mondja tehát, hogy az egyszerű párosítást, nem pedig az angol párosítást kell alkalmazni; nem tesz bemetszéseket, hanem egymásra illeszti a vadat a nemessel és azután gunrmi-szalaggal légmentesen — szakítva az eddigi felfogással — összeköti, becsavarja. Egy kötöző gépet is feltalált, a mely lehetővé teszi a kötésnek azt a módját, hogy az oltvány kötése teljesen légmentes lesz és a metsző lapok egymást tökéletesen fedik. Gyakorlati kísérleteket is tett és arra az eredményre jutott, hogy az ily módon készített oltványok belsejében semmi nyoma a
