Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-583

583. országos ülés 1896. márczius 13-án, pénteken. 123 fenésedésnek és a legtökéletesebb összeforradáet bírta elérni. Úgy az egyik, mint a másik rendszernek is vannak követői és pártolói. Ha azonban nem fejlesztjük a szakértelmet, ha nem adunk alkalmat a népnek, hogy magát ezekben az ismeretekben kellőleg tájékozza, akkor semmire sem fogunk menni. Azért helyeslem a törvényjavaslatnak azt a részét, a mely kellő figyelmet fordít a szakértelem fejlesztésére. Helyeslem továbbá a javaslatnak azt az intézkedését is, hogy azon előnyökben, melyeket a filloxéra által elpusztult szőlőterületek fölújítására nyújt, oly területeket is részesít, a melyek még csak felújítás alatt vannak, de fehíjításuk még nincsen befejezve. És itt bátor vagyok a t. miniszter úrtól felvilágosítást kérni, mert lényeges körülmény, hogy hogyan értelmezzük e pontot? Felújítás alatt azt is lehet ugyanis érteni, hogy a míg a szőlő nincsen teljesen termöképessé téve, mindaddig fölújítás alatt van; de lehet úgy is érteni, hogy mihelyt én a szőlőt vadvesszővel beültettem, az már föl van újítva. Ez pedig igen lényeges körülmény azokra nézve, kiknek már van felújított szőlőjük és kik talán már a felújítás következtében egy csomó adósságot is voltak kénytelenek csinálni. Ha már most úgy értelmeztetik ez a kifejezés, a mint én a magam lésséről szeretném, hogy mindezek a szőlőterületek, míg a termőképesség be nem áll, fehVjítás alatt levőknek tekintessenek, akkor ezen előnyökben azok is részesülnének, kik már 3—4 évvel előbb felújították a szőlőket (Helyeslés a bál- és szélső baloldalon) és sok költséget fordítottak az új betelepítésre. A magam részéről mindenesetre óhajtanám, hogy a kik már tényleg betelepítették a szőlőterületeket és így azokat termőképesekké tették, szintén kaphassanak kölesönt, (Helyeslés a bal- és szélső bah oldalon.) mert hiszen azok nagyobb szolgálatot tettek ezen ügynek, mint a kik újabban fogják szőlőiket betelepíteni, mert nemcsak, hogy önerejükből cselekedték ezt, hanem állami feladatot kellett teljesíteniük, kísérletezést kellett eszközöíniök, hogy ezen fáradságos munkájuk hasznát láthassák. (Ügy van! balfelöl.) Ha már mobt ők ilyképen ezen nemes czélnak szolgáltak, nem lenne igazságos és nem méltányos, hogy ezen előnyökben ne részesüljenek. (Igás! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez nem is új dolog, hiszen az 1891 : I. t.cz. tárgyalásánál, mely az adókedvezményeket megadja, a t. ház az én indítványomra elfogadott egy módosítást, mely kimondja, hogy ezek az adókedvezmények visszamenőleg 1889 január 1-étől kezdve is érvényesek oly szőlőterületekre, melyek 188S január 1-étől kezdve ki lettek irtva és be lettek ültetve. Tehát csak következetesek volnánk, ha ily nagy csapással szemben segíteni akarván az elpusztult szőlők birtokosait, a kedvezményt ezekre is kitérjesztenők. Az is helyes, hogy a felújításra nem alkalmas területek más alkalmas területtel felcserélhetők, mert ezáltal sokkal szélesebb meder nyájtátik azokra nézve, a kik ebben az előnyben majd részesíthetők lesznek. Én a magam részéről legfontosabbnak tartom a javaslatnak azt a részét, mely a hitel kérdéssel, a kölcsönök kérdésével foglalkozik, és igen Szerencsésen tartom megoldva ezen javaslatban azt, hogy ily hitel nyújtatik az egyeseknek is. Mert én pártolom ugyan a magam részéről azt, hogy minél nagyobb számban és minél több helyen hegy-községek alakíttassanak, mert nézetem szerint ezek adminisztratív góczpontokat fognak képezni az egyes vidékeken és hivatva lesznek közös erővel a szőlészet érdekeit előmozdítani; hanem sajnos, én tapasztalásból úgy tudom, hogy ilyen hegyközségek alakítása igen nehezen megy és ez is a pénzkérdésen múlik. Sok községben a legjobb akarat megvan, hogy hegyközségeket alakítsanak, már többször össze is jöttek a szőlő-birtokosok tanácskozni, de mindannyiszor azon múlt a dolog, hogy nem volt meg az a költség, melylyel ezen hegyközségi szervezetet megalkothatták volna. Mert hiszen igen természetes, hogy ha intenzív munkát akarnak eszközölni, ha az adminisztrácziót maguk akarják ^eszközölni, dotált közegekre van szükségük. Ámde ezen emberek annyira elszegényedtek és annyi vagyont vesztettek, hogy új terheket elviselni nem képesek. Ilyen hegyközségek alakítása tehát sok kiadással jár s épen azért helyeslem a törvényjavaslat princzipiumát, hogy egyeseknek is adatik kölcsön. Egy dologra azonban van szerencsém a t. miniszter úr figyelmét felhívni, hogy a javaslat szerint ä kereskedelmi törvény értelmében bejegyzett szövetkezeteknek adatik kölcsön; ez a szövetkezetalakítás pedig, mint tudni méltóztatik, szintén igen sok nehézséggel jár, mert itt a törvényszerint czégbejegyzést kell eszközölni, azután törvényes alakban eszközlendő a szövetkezetek egész kezelése, ami mindjárt több költségbe kerül. Könyvelőt s más hivatalnokokat kell tartani. Tudjuk, hogy ezelőtt is kimondta már egyszer a kormány, hogy ily szövetkezeteknek segélyt ad és ezelőtt egypár évvel készített is erre vonatkozó mintákat. De mi volt az eredménye? A paulis-boraczkai szövetkezetet kivéve, más szövetkezet meg nem alakúit. Mit tettünk tehát, hogy a gyakorlati szükségletnek megfelelőleg ezeken a bajokon segíthessünk ? Öszszehívtuk a birtokosokat, alapszabályokat alkottunk, kimodottuk, hogy mit akarunk csinálni s beterjesztettük a földmívelési, miniszte16*