Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-583

120 583. országos ülés 1896. márczius 13-án, pénteken. A homoki szőlőknél is épen az a baj, hogy nincsen pinezegazdálkodás. Ha itt valamennyi homoki szőlőnek volna egy becsületes pinczéje, akkor a homoki szőlő bora épen olyan j'ó volna, mint a hegyi szőlő bora. (Zajos ellenmondások a szélső baloldalon. Ez már nem áll f) Legalább eltartható volna az is. (Halljuk! Halljuk/ jobbfelől.) Hiszen csak hegyi szőlőről van itten szó, én is csak a hegyi szőlőről beszélek. Nagyon kívánatos, hogy ne legyen minden egyes hold birtokosának egy külön pinczéje, hanem álljon össze egy szövetkezet, és alakítson egy jó pinczét, egy hozzáértő pinczemesterrel, aki ezeket a dolgokat tudományosan, alaposan érti. (Helyeslés jobb/elől.) Azután még egy alázatos észrevételem volna. (Halljuk/ Halljuk!) Aki ami elpusztult szőleinket ismeri, az tudni fogja, hogy az nem mind pusztán szőlő volt, hanem egy része gyümölcsös is, és azoknak is, melyeket rekonstruálni akarunk, vannak olyan részei, melyek nem szőlőnek, hanem gyümölcsösnek valók. Tehát össze kellene kötni a szőlők rekonstruálását a gyümölcsészettel. (Általános élénk helyeslés.) Magyarország a múlt esztendei kimutatások szerint 9 millión felül exportált gyümölcsöt. Ennyi árú bort a legboldogabb időben sem exportáltunk. Tehát a szőlők rekonstruálását részben a gyümölcsészetre kell fektetnünk. (Általános helyeslés.) Daczára azonban annak, hogy 9 millió frt ára gyümölcsöt vittünk ki, méltóztassanak megnézni ezt a »Korlátolt forgalmú birtokok kimutatása« czínríí könyvet, s a benne levő grafikus, illetőleg színes táblázatokat, melyek a leghitelesebb adatok alapján készíttettek a kormány megbízásából, s meg fogják látni, mily megdöbbentően kevés Magyarországon a gyümölcsös kert. Minálunk tízszer annyi gyümölcsös kertnek kellene lennie, mint amennyi van. Hisz azonkívül, hogy gyümölcsöt exportálunk, csaknem ugyanannyi áron importálunk is. Miért ne tudnók hát a gyümölcsészetre irányítani egy részét ezeknek a törekvéseknek ? Azt kérném tehát, hogy azok, kik szőlőterületeiket ily gyümölcsfákkal is kiültetik, ugyanazokban az előnyökben részesíttessenek, mint azok, kik csupán szőlőt ültetnek. Ezeket kívántam a t. kormány figyelmébe ajánlani. A törvényjavaslat első részét a legjobb reményekkel és teljes megnyugvással fogadom el, a második részét pedig azzal a filozofikus kontempláczióval: hadd lássuk, mi lesz belőle. (Derültség és általános helyeslés.) Hévizy János jegyző: Bernát Béla! Bernát Béla: Bocsánatot kérek, t. ház, hogy mielőtt a törvényjavaslat bírálatába bocsátkoznám, Jókai Mór t. képviselő társam egyes megjegyzéseire röviden reflektáljak. (Halljuk! Halljuk!) Én is igazat adok neki abban, hogy figyelemmel kell lenni a törvényhozásnak a szénkénegezéssel fentartott szőlőkre is. Hisz, ha jól emlékszem, én még a kilenczvenes években felvetettem ezt a gondolatot, és sürgettem a szénkénegező gyáraknak államköltségen leendő felállítását, hogy azok, kik szénkénegezéssel óhajtják szőlőjüket megmenteni, legalább olcsó szénkéneghez juthassanak. Csakhogy igen nagy különbség van a szénkénegezéssel fentartott szőlők és az amerikai oltványokkal beültetett szőlők közt. Először is, ha én szénkéneggel akarom fentartani szőlőimet, szükséges, hogy meglegyen a kellő laza talaj, az úgynevezett lősz talaj. Ebben a talajban igenis a szénkéneggel eredményeket fogunk tudni elérni, — de a mint legalább az én csekély tapasztalataim mutatják — szőlőhegyeknek igen nagy részében nem fog lehetni szőlőinket szénkénegezéssel fentartani. Egyes községekben, nevezetesen a Tokaj-Hegyalján, például Tállyán tettek kísérleteket igen sok irányban, hogy szénkéneggel fentarthassuk és megmenthessük szőlőinket, de ez nem sikerűit, és kénytelenek voltunk a költségesebb szőlőművelésre, az amerikai oltványokkal való beültetési módra átmenni. Míg ellenben például Tokajon vannak egyes szőlőterületek, a hol ezen lősz-féle laza talaj megvan; itt igenis ma is vannak egyes szép, beültetett szőlőtelepek, melyek szénkéneggel lesznek fentartva, és a hol igen szép eredmények éretnek el. Csak egy nagy baj van; azért oly igen kevés a szénkénegezéssel fentartott szőlőterületek — értve a fontosabb borvidékek azon helyeit, hol jó talaj is lett volna — mert midőn az a nagy csapás ránk nehezedett, a nagy tájékozatlanság és tudatlanság folytán a nép a szénkénegezéssel nem tehetett kísérletet. És mi volt a következmény? Az, hogy például a TokajHegyalján, ha volt is ily úton megmenthető talaj, az nem lett megmentve, elpusztult. Épen azért, ha gyökeresen akarunk orvosolni, és oly szőlőkulturát akarunk létesíteni, mely a bajokkal szemben nekünk kisegítő módot ad: nézetem szerint — habár nem ítélem el a szénkéneggel való védekezést, sőt magam is mondom, hogy vannak oly szőlőterületek, a mélyek még ezzel fentarthatók, és a hol ez alkalmazandó is — csupán egy mód, az amerikai ültetvényekkel való beültetés az, mely hegyi szőlőinket regenerálni képes. (Helyeslés balfelől.) Azt méltóztatott továbbá mondani a beültetésre nézve, hogy a karó nem szükséges. Pedig ez igenis lényeges kellék az első három évben is, mert hisz a beültetett sima vessző — vagy gyökeres vessző, vagy oltvány — már az első évben egy méteres hajtásokat is hozhat, melyeket, ha nem tudom megerősíteni vagy hozzá támasztani a karókhoz, a nagy viharok és szelek