Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.
Ülésnapok - 1892-583
588. országos ülés 1896. márcziu* 13-án, pénteken. 119 kimutattatikj hogy e szerint a metódus szerint fog kerülni egy hold szőlőnek a rekonstruálása 2054 frtba. No hát itten vannak túlszámítások ; pl. le kell vonni ebből az ide beszámított talajt, a mit ez a számítás 400 forintba vesz, abból le kell azután vonnia 300 frt földforgatást, mint a melyre a törvényjavaslat csak esetről-esetre vállal segítséget, azután le kell számítani a karózást, mert hát okos szőlőgazda az első három esztendőben nem vett karót a szőlője mellé . . . B. Andreánszky Gábor: Az oltványokhoz szükséges ! Jókai Mór: . . . Azt letördeli az ember, annak a hosszú hajtását, hogy megerősödjék a fej, ha azt felhúzza karóra, a szőlő. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Meglehet próbálni másféle kiültetéssel is, t. i. részben nemesítve a szőlővesszőt s azután a sima vesszőt megnemesítve dugni a földbe, és rábírni, hogy azután egyszerre végezzen a szőlő kétféle munkát: gyökérverést és kallus-képezést az oltásnak a helyén, mert hát ennek mi a sikere, ezt ismét az a jelentés mutatja, be, hogy abból a vesszőből megmarad 100-ból 42-38, tehát nem egészen 43 százalék; hát mondjuk, hogy 50 szézalék ; már most a ki 4000 szőlőt úgy elültetett egy hold földjébe, annak a következő esztendőben megint el kell ültetnie 2000-et, mert csak fele marad meg, azután a jövő esztendőben megint el kell ültetnie ezret, mert megint csak a fele marad. Úgy, hogy a negyedik esztendőben lesz elültetve a szőleje, abból a fele négy esztendős, egy negyede három esztendős, egy nyolczada két esztendős és egy tizenhatod része egy esztendős; a kölesönt azonban fogja fizetni már az ötödik é^töl az egész szőlőjétől, mintha mind a 4000 tőkéje meg volna életben és termő volna, pedig annak csak fele termő. (Igaz! Úgy van! bálfelöl.) Azért én egyedül ajánlhatom a sírna vesszőt. A sima vessző az ötödik esztendőre épen úgy utóiéri azt a gyökeres vesszőt, pedig csak egy tizedrészbe kerül, mint az: 10, 11, 12 frt az ára, és épen úgy utoléri azt a gyökeres vesszőt. De mondjuk, hogy egy esztendővel megelőzi; azért az egy esztendőért érdemes valakinek 10 frt helyett 100 frtot fizetni? A harmadik esztendőben az amerikai vesszőt be lehet oltani zöldbe, akkor annak már van két hajtása, a mit el lehet osztani kétfelé, és lesz minden tőkéből kettő, úgy, hogy fele vesszővel ki lehet tölteni; sírna vesszővel zöld oltásra spekulálva ugyanazt adja, mint gyökeres vesszővel ugyanazon szőlő; és sokkal biztosabb, tapasztalásból mondhatom; az a solonis, a mit beültetünk az idén, a jövő esztendőre már terem, a legszebben díszlik és megduplázta magát. Hát ezzel el is végezhetném észrevételeimet erről a törvényjavaslatról. (Halljuk! Halljuk!) Kinyilatkoztatva, hogy a kezdetét, az első lépést, tehát az első részét ezen törvényjavaslatnak úgy, a hogy van, minden konzequeticziáival elfogadom ; de bocsánatot kérek a t. háztól, ha előrelátva, hogy ez az én nézetem nem talál pártolásra, elfogadásra, (Felkiáltások balfelől : Dehogy nem!) a többi szakaszra is megteszem a magam észrevételeit; (Halljuk! Halljuk!) először is arra a kötendő kölcsönre nézve: Ezt egy pénzintézet nyújtaná és kölcsönök adhatók az egyes birtokosoknak; egy hegyi község összes tagjainak, vagy egy hegyközség kötelékébe tartozó öt tagnak, akik 30 katasztrális hold terűlet felújítására el vannak szánva; szövetkezeteknek, a kereskedelmi törvény szerint alakultaknak, vagy egyes birtokosoknak, kiknek legalább 800 négyszögöl felújításra alkalmas szőlejük van. Ez a harmadik § lehetetlenné teszi a másik két §-t. Mert hiszen minden ember, minden egyes birtokos külön fogja a kölcsönt kérni. Ugyan kinek lesz kedve felelősséget vállalni, a maga egy holdja miatt a másik 29 hold fizetési képességeért? (Általános helyeslés.) Mindenki maga veszi fel a maga egy holdjára a kölcsönt, a többi 29 lásson utána, hogy kapjon kölcsönt, miután a törvényjavaslat megengedi. Az egytemes kötelezettség pedig involválja azt, hogy ha pl. egy egész szőlőhegyet elver a jég, 30 hold tulajdonosai közííl 29-nek nincs miből törleszteni e kölcsönt, a 30-iknak van; akkor a 30-ik lesz felelős az egész kölcsönért. (Általános, élénk helyeslés.) Azután általános megjegyzésem van az iránt, hogy november hóban a must még nem fogja kiforrni magát úgy, hogy eladásra alkalmas legyen; ilyenkor minden bor fakó, nem kell senkinek. Ily állapotbani eladása csak elpocsékolása lenne a bornak. (Ügy van! Úgy van!) Ezen a helyen bátor vagyok a t. kormánynak figyelmét felhívni arra, hogy Francziaországban is, ahol egyes szőlőhegyeket általánosságban rekonstruáltak, összekötötték azt a helyes és egyetemes pénzgazdasággal. Ott egy pincze van, amely az összes szőlőtulajdonosoknak borait kezeli, azok az új bort el nem adják olcsó pénzen, hanem helyesen elpinczézik, s akkor aztán, a mikor az a bor tökéletesen piaczképessé, palaczkokba levonható lesz, akkor adják el a bort. E szerint a törvényjavaslat szerint a bortermelő kényszerítve lesz elpocsékolni borait azon az áron, amint veszik, (Úgy van! Úgy van!) a helyett, hogy féíretehetné; egy esztendő múlva dupla árát kapná annak, amit must korában kapna a boráért. Erre kénytelen vagyok a t. kormánynak figyelmét felhívni, hogy a piuezegazdáíkodást kösse össze, ha lehet, a szőlőknek rekonstruálásával. (Általános helyeslés.)
