Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-582

j0g 582. országos ülés 1896. márczius 12-én, csütörtökön. földre fizetendő kamatokat nem tudjuk bevéeleinkből fedezni, tehát adósságra dolgozunk a miért nekünk nem állhat valami nagy érdekünkben az, hogy külföldi árúk az ország területén, akár szükségesek akár nem, forgalomba hozassanak és hogy nagymértékben behozassanak. Ha mi elég tapintatosak, elég okosak lennénk, inkább az volna feladatunk, hogy minden oly alkalmat meggátoljunk, a mely a külföldi gyártmányt, mint felesleget az ország területére besegítse. Tudjuk, miképen élnek vissza ezek az utazó ügynökök azzal a kiváltsággal, hogy az általuk a vidék bármely pontján eszközölt üzletekből felmerülő követeléseket nem a megrendelés helyén perelhetik, hanem ott, a hol az illető kereskedő lakik. Képzeljük azt, hogy egy vidéki iparoshoz, a kinek semmi néven nevezendő szükséglete nincs, elmegy egy úgynevezett vigécz, elkezd neki holmi árúkkal kínálkozni, az illető szabadkozik, de az utazó mindenféle bókok, hízelgések útján igyekszik az egyszerű embert rábírni, hogy tőle megrendelést eszközöljön. Az illető talán rendel is, vagy nem is, de annak & vígécznek érdekében áll úgy értelmezni a párbeszédet, mintha az illető csakugyan rendelt volna! Hogy aztán az illető kereskedelmi utazó arra az egyszerű polgárra vagy iparosra ráküldhessen tetszésszerinti árúkat tetszésszerinti minőségben, és akár elfogadja az illető, akár nem, azért ellene pert indíthasson, és pedig egy rá nézve idegen, távol fekvő városban! Ez, azt hiszem, sem az igazsággal, sem a józan észszel meg nem fér ! Ha például nekem, mint vidéki lakosnak, olykor-olykor szükségletem merül fel bizonyos iparczikk iránt, én annak beszerzése végett levél útján, vagy bármi úton valamely fővárosi, vagy bármely más városi kereskedőt megkeresek, hogy azt ő nekem kiszolgáltassa, ezen esetben, mert nekem szükségem volt és hozzá fordultam és bizalommal viseltettem iránta, ha ő a megrendelésemet fel tudja mutatni és bizonyítani tudja, hogy nekem az általam kért árút csakugyan útba indította, akkor elismerem a jogosultságát annak, hogy ez az ember engem peresíthet. De, hogy minden oly esetben, mikor nincs is nekem semmiféle árúra szükségem és hozzám jön egy ügynök, összebeszél Tolnát-Baranyát és esetleg, ha pillanatnyilag eltántorít és tőlem rendelményt csikar ki s ha az illető nemesak elejtett szavamat használja ki, hanem azzal a legrútabb módon visszaél, hogy akkor miféle ok parancsolja äzt, hogy megadják ezen ügynöknek azt a jogot, hogy engem Budapesten perelhessen: azt felfogni nem tudom! Hiszen nem nekem volt az Ügynökre szükségem, hanem ő jött hozzám! Ha pedig hozzám jön és velem akar üzletet csinálni, azaz neki rám szüksége volt azon esetben, ha ezen ügyletből valami differeneziák merülnek fel, méltányos, hogy az az ügynök a differencziákat azon a helyen reparálja, a hová nem restellett eljönni üzletet csinálni. Mert azon a helyen, a melyen az alperes lakik, a bíróság is ismerheti az áldozatot és tudja mérlegelni az illető egyéniségét, tudja annak az embernek, az illető rendelőnek a múltjából, hogy mit tartson a kérdésről és miként ítélje meg a differencziát. De így egy idegen bíró egyáltalában nem lehet avval tisztában, hogy vájjon az a megrendelés csakugyan megtörtént-e, vájjon a két állítás közül melyiknek van igaza? Ebből kifolyólag akkor, mikor látjuk például, hogy a szomszéd Romániában mennyire védik a tapasztalatlan népet minden oly eshetőségtől, a melyíyel a népnek okosabb, műveltebb és képzettebb emberek az ő járatlanságukat, tudatlanságukat kihasználhatnák! A mikor azt látjuk, hogy minden nemzet mennyire igyekszik védelmezni az államfentartó népet, hogy minden nemzet fajának védelmére tőle telhetőleg minden szükségeset megtenni igyekszik, akkor én tisztelettel kérdem Magyarország jogászaitól, hogy miféle ok követeli meg tőlük, hogy alkalmat nyújtsanak egyes embereknek arra, hogy a népet vagyonától illetéktelen módon megfoszthassák? Miféle ok követeli, hogy népünk zömét a szoczializmus és az anarchizmus karjai közé tolják és odataszítaák ? Azt hiszem, ha ilyen úton maradunk, minden mesterséges tolás és taszítás nélkül is előbb fogunk az anarchia karjába jutni, mint szükségünk lenne. Épen ezért, tisztelettel kérem Magyarországnak jogászköreit és a t. igazságügyminiszter urat, hogy a mikor törvényhozásáról és törvényvégrehajtásáról gondoskodnak, gondoljanak azon szegény, magával is tehetetlen népnek érdekeivel is, a mely magát megvédeni nem tudja! Legyen minden intézkedésük olyan, hogy a népnek járatlanságával, tudatlanságával egyes raffinált emberek vissza ne élhessenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kiván-e még valaki ehhez a tételhez szólni? Ha senki sem kíván, a vitát bezárom. Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. képviselőház ! Azokra a kérdésekre, melyek az igazságügyi tárcza keretébe tartoznak és a melyeket a vita folytán az előttem szólott t. képviselő urak felvetettek, méltóztassék megengedni, hogy röviden nyilatkozhassam. (Halljuk! Halljuk !) Pogrányi József t. képviselő úr figyelmemet a törvényszékekre és a törvényszéki elnö-