Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-582

100 582. országos ülés 1896. márezius 12-én, csütörtökön. gát kifejezi — magyarázó miniszteri rendelettel illetékes bíróságot. (Felkiáltások jobbfelöl: 2s/em azt mondta!) Plósz Sándor államtitkár: Nem azt mondtam! Issekutz Győző: Bocsánatot kérek, abból, a mit a t. államtitkár úr mondott, más konzekvencziát levonni nem lehet. (Ügy van! balfelöl.) Igaz, hogy a t. államtitkár úr nem azért mondotta, hogy abból konzekvencziát vonjon le; de engedelmet kérek, a logika szabályai szerint beszélni csak úgy lehet, hogy abból konzekvencziát levonni lehessen. Az igen t. államtitkár úr azt mondja, hogy azon miniszteri rendelet, mely a törvényt interpretálja, azt mondja, hogy a törvény interpretálására joga van az igazságügyminiszter úrnak, hozzáteszi : mint mindenkinek. Hát, engedelmet kérek, egy külömbség van. A törvény magyarázói egyes esetekben és a törvény miként alkalmazásáról véleményt mondani, erre igenis joga van egyeseknek, joga van a miniszter úrnak. Azonban arra, hogy egy törvény kötelezőleg miként magyaráztassék, arra joga csupán annak a törvényhozó hatalomnak van, a mely a törvények alkotására vau jogosítva. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Egyéb konzekvencziát én azokból az egyes kijelentésekből és az államtitkár úr kijelentéseinek egész összeségéből levonni nem tudtam, mint hogy az ő álláspontja az volt, melyetelőbb idéztem. Megerősít ezen felfogásomban a t. államtitkár úr azon további nyilatkozata, melyet következő kérdés alakjában tett fel: ha valamely felekezetnek az 1868 : LIV. ícz. 36. §-a szerint nem lett volna egyházi bírósága — kérdi az államtitkár úr — akkor mi történt volna? Azt mondja, bogy akkor az általános szabály szerinti illetékes bírósághoz kellett volna az illető pereket utasítani. Tovább megy a t. államtitkár úr és a perrendtartásnak abból a szakaszából, mely szerint egyes fontosabb esetekoen bíróküldésnek is van helye, szintén a saját álláspontja mellett akar egy érvelést értékesíteni. Ezen felül még azon kérdést is felveti a t. államtitkár úr, hogy mi történt volna, ha valamelyik felekezet felhagy a perrendtartás idején érvényben volt egyházi bíróságával? Hát ezekre csak egyet válaszolok, csak azt t. ház, a mi a magyar közjogban is érvénynyel bír, a minek megsértése a magyar közjog alaptételének megsértését is involválja és ez azon igazság, melyet megközelít beszédében a t. államtitkár úr, de a melyet határozottan elismerni azért nem akar, mert ezen közjogi alaptételnek elismerése az igazságügyminiszteri rendelet érvénytelenségének, törvényellenes voltának elismerését involválta volna. És ez az igazság, mondom, az, melyet közjogunk alaptételében kimondva találunk, hogy Magyarországot rendeletekkel kormányozni nem lehet és hogy oly kérdésekben, melyekre törvény és törvényes jogszabály nem létezik, a kormánynak rendelet kibocsátására csupán az úgynevezett szükségrendeletek feltételei és eseteiben van joga. Ámde, t. ház, ha most veszszük, hogy ezen házasságjogi törvény megalkotása óta mennyi idő telt el, ha veszszük. hogy szükségrendelet kibocsátásának feltétele az, hogy az csak kivételes esetekben, fontos állami érdekek megóvása végett, előre nem láthatott és csak a törvényhozás működésének szünetelése idejében felmerült esetekre bocsátható ki, és hogy a szükségrendeletek kibocsátása után, ha azok a törvényhozás mííködésének szünetelése idejében hozattak, a kormánynak kötelessége a szükségrendelet szankcziója, illetőleg az abban rejlő elveknek a törvényhozás útján való elfogadtatása végett a törvényhozásnak legközelebbi összeillése idejében indítványt tenni, akkor a t. államtitkár úr beszédje is egy argumentum a miniszteri rendelet törvényessége ellen. (Helyeslés a baloldalon.) A magam részéről mondom, az igen t. államtitkár úrnak felszólalásából is meggyőződést szereztem arról, ha ő akár mint hires perrendtartási kodifikátor, akár mint — elismerem — tekintélyes jogász vette volna bírálat alá a kérdést és nem lett volna kénytelen magát azonosítani mint államtitkár az igazságügyi kormány rendeletével: akkor ő maga is beszéde argumentumaiból azt a konzekvencziát vonta volna le, melyet levonni nem akar, — csak oly kijelentéseket tett, melyekből csakis azon konzekvencziát lehet levonni, — hogy a kormány szükségrendeletet bocsátott ki, hogy e szükségrendelet kibocsátásának közjogi alapja és jogosultsága nem volt és hogy a szükségrendelet kibocsátása és annak máig lett érvényben tartása törvényellenes, mert ma a törvényhozás együtt van, mert a kormánynak szükségrendelkezési joga, — ha a kibocsátás idején meglett volna is, — már megszűnt, és ha a t. kormány magát a törvénysértést tovább folytatni nem akarja, köteles mielőbb e tekintetben törvényhozási intézkedés végett törvényjavaslatot előterjeszteni. Ez az, a mit felhozni akartam. A tételt magát különben elfogadom. (Helyeslés a oaloldalon.) Plósz Sándor államtitkár: Félreértett szavaim helyreigazítása végett vagyok bátor felszólalni. Csak röviden azt vagyok bátor meg. j egyezni, hogy én nem mondtam azt, hogy itt szükségrendelet bocsáttatott ki; én azt mondtam, hogy a házasságjogi törvények végrehajtása tárgyában bocsáttatott ki a rendelet. Erre nézve felhatalmazás van. Azt mondtam továbbá, hogy egy