Képviselőházi napló, 1892. XXXI. kötet • 1896. márczius 9–márczius 28.

Ülésnapok - 1892-582

582. országos ülés 1896. márezius 12-én, csütörtökön. 95 ugyan kisebb, de a lélekszámuk nagyobb, csakhogy ezek többnyire nagy városok központjaiban fekiisznek, a hol a városi lakosság teszi legnagyobb részét az egész járásbíróság területe népességének. És tudtommal egyetlen egy sincs ezek közül a járásbíróságok közül, a melyhez a legtávolabbi község 20 kilométernél nagyobb távolságra feküdnék. De nem így van ez itten, a homonoai járásbíróságnál; mert, t. képviselőház, a homonnai járás egyrészt déltől északnak fekszik, a melyet egy vasút szel keresztül, a másik része, a mely közigazgatásilag el van választva, az északkelet felé fekszik s egyrészt Ungraegye, másrészről Galiezia által vau határolva. És minthogy Homounä maga, a székhely, a járásnak délnyugati szélén fekszik és oly messze a szinnai járásbíróság területétől, hogy egyetlen egy község sem fekszik a szinnai járás területén 20 kilométernél közelebb a székhelyhez ; azonkívül 20 és 30 kilométer között fekszik 11 község, 30 és 40 kilométer között fekszik 17 község; 40 és 50 kilométer között 14 község, 50 és 60 kilométer között fekszik 7 község: rendes időben, nyáron, a mikor az utak járhatók, akkor is kocsin legalább három nap szükséges, hogy Homonnát megjárja az ügyesbajos nép, de mivel ennek a vidéknek lakossága leginkább szegény parasztokból áll, a kik, ha meghívást kapnak a járásbírósághoz, többnyire gyalog teszik meg az utat, minthogy a vasút nem szeli a járást keresztül, csaknem 5 — 6 napba kerül a népnek az át Homoimára. De ezt megnehezíti még az a körülmény is, hogy a szinnai szolgabíróság területe az északkeleti Kárpátok sűrűen egymásután emelkedő begyeinek csoportjából áll, a völgyek oly keskenyek, hogy az utak vagy a meredek hegyoldalba vannak vágva, vagy pedig vízfolyásokon vezetnek keresztül. Ha már most azon a zord vidéken, a mely északi szeleknek van kitéve, télen hófúvás, vagy tavaszon áradás vau, tessék elhinni, hogy nem nagyítok, ha azt mondom, hogy könnyebb Budapestről Amerikába jutni, mint ott egy távolabb fekvő községből Hornonnára. És ha tekintetbe veszszük azt, ha a homonnai járásbíróság ketté osztatik, a szinnai járásnak kiterjedése 17 négyszögmértfölddel 28.800 lakóval, tehát az összes járásbíróságoknak háromnegyed része kiterjedésére nézve nagyobb és a lakosságának száma is olyan, hogy van 49 járásbíróság, a hol a lakosság száma kevesebb, mint ott van. De nemcsak az igazság és méltányosság követeli azt, hogy a szinnai járás területén járásbíróság állíttassák fel, de megköveteli a politikai eszélyesaég is. Nagyon szomorú és különös dolgok történnek ottan. (Halljuk! Halljuk!) 1848 előtt ezt a 17 négyszög mértföldet legnagyobb részben magyar nemes emberek bírták. 1848-tól kezdve a viszonyok máig teljesen megváltoztak, úgy, hogy ma egyetlen magyar birtokos ember sem lakik azon a vidéken. 9

/io-ed része a birtokoknak el van adva leginkább külföldi idegen embereknek, a kik a föld egy részét vadászterületeknek használják, a másik része pedig különösen iparlovagok kezében van, a kik azokkal a birtokokkal kereskednek. A nép most teljesea magára van hagyva. Igaz, hogy a lakosság között van 404 ember, a ki magyarul beszél, de ezek részint az állam, részint pedig az egyházaknak alkalmazottai, mert kik azok, a kik magyarul beszélnek? A szolgabíróság és személyzete, a jegyzői kar, a postamesterek, egy gyógyszerész és egy orvos, mert nincs több az egész területen; azonkívül 18 gör. kath. pap és azoknak családja és egy róm. kath. pap és orgonistája. Továbbá, van 2 — 3 gazdatiszt és 2 — 3 keresztény és zsidó bérlő, a kik e létszámban már bennfoglaltatnak. És ezt a vidéket elhanyagolja az állam és a társadalom egyaránt és azzal a vidékkel mostohán bánnak. 1848-ban, mikor a választókerületeket beosztották, akkor ezen szolgabírói járás 33 községét hozzácsatolták a nagy-mikályi választókerülethez. A nagymihályi választókerület központja onnan több mint 80 kilométer távolságra esik és ha valaki oda akar jutni, az vagy Ungmegyén megy keresztül a hegyeken és így jut Nagy-Mihályba, vagy pedig a homonnai választókerületen kell neki keresztulmenuie s így, ha ők politikai jogaikat akarják gyakorolni, egy egész népvándorlás van, mely Ggy hétig is eltart. De az a nép meg is érdemli, hogy az állam gondoskodását reája kitérjeszsze, mert csodálatos dolog, de mégis úgy van, hogy habár oly mostohán bánnak vele, azért a magyar államnak ez a nép mindig tántoríthatlan híve volt. Az volt a múlt századok szabadságharczaiban, az volt 1848-ban, úgy hogy mikor az országnak esakuem minden nemzetsége nyílt lázadásban volt a magyar állam ellen, akkor ez a nép a honvédségnél szolgált és azok, kik papnövendékek voltak az ungvári, vagy az eperjesi papnevelőintézetben, azok honvédeknek állottak be. Később is ki voltak téve kísértéseknek és habár a galicziai ruthénekkel szoros összeköttetésben vannak és habár őket a nyelv, a faj és a vallás szoros összetartásra indítanák, mindamellett ennek az államnak mindig- igaz, jó, hazafias alattvalói voltak. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Az is különös dolog, és nagyon örvendek rajta, hogy míg az a nép a czivilizácziónak tisztán csak terheit viseli, de jótéteményeiben nem részesül, mert csak egy patika, egy járási orvos van ezen a területen; nincs állami iskola s az ő előmenetelükre általában véve nem gondolnak s oly