Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-561

54 561. országos ülés 1896. február 17-én, hétfőn. ifjúság e pályára lépjen és oktatójává legyen a jövő nemzedéknek. És megtörtént azután az is, hogy a két méltatlanul üldözött, és jogtalanul áthelyezett tanár érdekében Eger városa közvéleménye a méltatlanságon felháborodva, a képviselőtestület útján adott kifejezést ennek, előadván a miniszternél, hogy ezen tanárok az egri közönség előtt köztiszteletben állanak, hogy azok egy kezdő intézetnek valóban atyailag szerető férfiai, és tiszteletet, elismerést szereztek ki, kérte a miniszter urat, hogy vonja vissza ezen méltatlanul, igazságtalanul, jogtalanul sújtó áthelyezést. Remélem, hogy a t. miniszter úrnak, a ki a társadalomhoz az általános tárgyaláskor azon figyelmeztető szavait intézte, remélem, hogy lesz módja, hogy eleget tegyen tehát a társadalomnak, midőn a tiszteletet, elismerést kifejezi azon férfiak irányában, a kiknek sorsát a t. miniszter úr is szivén viseli. íme, t. képviselőház, ezen általam nem épen szívesen illusztrált ügygyei akartam kimutatni azt, hogy milyen szükség van középoktatásunk érdekében a szolgálati viszony, a fegyelmi ügy rendezését illető intézkedéseknek rögtöni létrehozására. Ha mi azt akarjuk, hogy ifjúságunk megszeresse azt a pályát, akkor azt a pályát a tiszteletet és jogot biztosító intézkedésekkel is körül kell venni. Nem szabad azt megengedni, hogy ezen pályán élők esetleg egyesek boszúállásának tárgyaivá lehessenek. A t. miniszter úr ismételten hangsúlyozta, és tudom, hogy ezentúl is azt fogja mondani, hogy a felelősséget mindenért elvállalja és viseli, igen, viselni kötelessége is, de azért a t. miniszter urnak figyelemmel kell lenni a közvéleményre is és arra is, hogy nem nagyon jó az, hogyha a" rosszul informált minisztertől mindig a jobban informált miniszterhez kell folyamodni. A miniszter megválasztja tanácsosait tetszés szerint, de azért, midőn a közvélemény a miniszter háta megett az ő tanácsosait látja oly intézkedések' szerzőinek, a melyekért a t. miniszter úr vállalja el a felelősséget, akkor a közönség ezen működésben oly rendszert lát, a melynek hátrányos következményeit a tanügy fogja megsínyleni, s akkor a közvéleménynek joga van rámutatni és figyelmeztetni a t. miniszter urat arra, hogy vessen véget már ennek az állapotnak, tanulmányozza a tanügyi közlönyök, szakférfiak intéseit, és mentse meg a középoktatást azon osztály-vezetéstől, a mely már a tanügyet visszadobja messzire, s oda viszi, hogy az előre nem halad, nem élénkül, nem virul, hanem fonnyad, senyved, és az egész egy mételyező betegségben sorvad. (Helyeslés a szélső baloldalon.) íme, beszédem elején mutattam rá, hogy a közönynek van valami oka, s ez az, hogy középoktatásunk sikereket most már nem mutat fel. Azt nem tagadom, hogy vannak egyes intézkedések, egyes mutatványok e téren is, de mi ez ahhoz képest, a mi egy igazán ügybuzgalommal ahhoz értő férfiúnak kezéből kikerülhetett volna éveken keresztül. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt a házban elhangzott bírálatok a bajokat felsorolják, a í. miniszter úr kötelessége ezt mind figyelembe venni. Fogja-e venni, vagy nem, az az ő dolga, de a miniszter urat terheli a felelősség. Én ismétlem, hogy középoktatásunk elposványosodásának oka a t. minisztérium kebelében rejlik. A t. miniszter urnak sem ideje, sem módja nem lehet arra, hogy egy óriási nagy testületnek férfiait, annak apróbb részleteit behatóan ismerje; feltétlenül tanácsosai után kell mennie. Az eddigi tapasztalatok meggyőzhették, hogy nem jó úton járnak. Én, t. képviselőház, miután Hock János t. képviselőtársam oly kimerítően fejtegette középoktatásunk bajait és részletesen megmutatta, különösen a kassai értekezlet memorandumából előadva mindazon hiányokat, a melyek ezen, a hazának drága intézményén féregként rágódnak, ennek további fejtegetésétől felmentettnek érezhetem magamat. A miket elmondtam, annak illusztrálására hoztam fel, hogy íme a gyakorlati életben is mutatkoznak a betegségek jelei. ("Úgy van a szélsőbaloldalon.) Én ajánlom a t. miniszter úrnak megfigyelés végett és különösen kérem, hogy ezen átalánosan közönynyel találkozó ügynek fellendítésére új erők beállításával az intézménynek igyekezzék erőt és felvirágzást adni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! . . . (Valaki a karzaton hangosan szólni kezd. Mozgás.) Elnök: Ez őrült; vezessék ki! Wlassics Gyula vallás- ós közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Természetesen fentartom magamnak a jogot, hogy a ma hallott észrevételekre megtehessem megjegyzéseimet, de mégis Szederkényi Nándor képviselőtársamnak némely, az egri két tanár áthelyezésére vonatkozó fejtegetéseire kell már ez alkalommal reflektálnom. (Halljuk! Halljuk !) A t. képviselő úr mindenekelőtt kifogásolja azt, hogy még a középiskolai törvény annyiban nincs végrehajtva, hogy a fegyelmi eljárásról szóló szabályok még nem készíttettek el. T. képviselőház! Én körülbelül másfél órai beszédemben, a hol iparkodtam a közoktatásügy majd minden kérdésére kiterjeszkedni, magam mondtam azt el, hogy ez még nincs végrehajtva; megmondtam az okát is, hogy t. i. nemcsak fegyelmi eljárást akartak kivatalbeli elődeim