Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-561

561. országos ülés 1896. februíir 17-én, hétfőn. 55 alkotni, hanem egy szolgálati pragmatikát is, mert valószínűleg attól tartottak, hogy ha csak egy elszigetelt fegyelmi eljárást adnak, akkor ismét azt mondják, hogy a tanári diszcziplináról történik intézkedés, de jogaik meghatározásáról azonban semmi intézkedés nem történik. Magam hoztam fel, hogy a belügyminiszterrel folytatott tárgyalások során a tanárok pragmatikája összeköttetésbe hozatott a köztisztviselők általános szolgálati pragmatikájával és magam részéről azt a kijelentést tettem, hogy nem tartom elkerűlhetlenül szükségesnek az általános szolgálati pragmatikát bevárni, hanem igenis a tanárokra nézve egy külön szolgálati pragmatika fegyelmi eljárással együtt alkotható és alkotandó. Ezt elmondtam mind hivatkozott tanügyi beszédemben, sőt tovább mentem és azt mondtam, hogy hivatalba lépésem után arról is intézkedtem, hogy addig, míg ez a fegyelmi eljárási szabály megalkottatik, addig is ne az illető középiskolai vagy népnevelési vagy szakiskolai stb. osztály referálja maga a tanárok, tanítók stb. fegyelmi ügyére vonatkozó határozati terveket, hanem egy fegyelmi komissziót állítottam össze a minisztériumban s ez teljesíti azt a hivatást, hogy a miniszternek, természetesen felelősség mellett, megteszi a propozicziót a büntetésre vagy felmentésre nézve. T. ház! Azt mondja Szederkényi Nándor t. képviselő úr, hogy íme Egerből két tanárt áthelyeztem, azt sem tudják miért, de a miniszter az ország egyik részéről a másikra helyezte át a tanárokat. T. ház! Én általános elvül tartom azt, hogy lehetőleg ne helyeztessenek át süríín a tanárok és erre nézve a diszpozicziókat meg is tettem, mert azt akarom, hogy az intézetnél bizonyos közszellem, esprit de eorps, fejlődjék ki, és ok nélkül a tanárokat ne helyezzük át egészen más társadalmi szituáezióba és légkörbe. De, t. ház, a közszolgálat érdeke viszont megkívánja, hogy a miniszter, fájdalom nem ritkán, kénytelen a tanárt áthelyezni és hozzá teszem, olyanokat is, a kikre nézve semmi különös okot felhozni nem tud. Megmagyarázom azonnal, miért? Mert van például két vagy három olyan hely az országban, a hol fontos okok kivánják valamely tanár áthelyezését. Már most hogy azokat, a kiket fontos okokból át kell helyezni, pótolhassam, kénytelen vagyok máshonnan helyüket betölteni. Teljesen lehetetlen másként eljárni, mert azt nem tehetem, hogy a hol tanárra szükség nincs, oda még több tanárt alkalmazzak. Tehát ez többször előfordul. De ha egyszer oly okok vannak némely intézetné], melyek folytán, tarthatatlan az illető tanár ottmaradása s nekem azt okvetetlen más tanárral kell kicserélni, akkor nem szabad ezt oly színben feltüntetni, hogy milyen jogtalanság történt rajta azáltal, hogy áthelyezték. Ez magával a szolgálati érdekkel áll kapcsolatban. (Zaj! Felkiáltások a hal- és szélső haloldalon: Büntetés as annak, a ki nem kívánja !) Lehetetlen máskép. Méltóztassék e helyett helyesebb propozicziót tenni. ÉQ másként nem járhatok el. Okvetlenül be kell a fontos okból áthelyezendő tanár állását tölteni. Valahonnan kell tanárt hozni, magától értetődik, hogy minden ily alkalommal új tanári állást nem kreálhatok. Legyen szabad még egy dolgot a t. ház figyelmébe ajánlani. Felhozta Szederkényi képviselő úr, hogy minapi beszédemben egy »appelle«-t intéztem a társadalomhoz, hogy a tanárok állását, morális elismerését emeljük s iparkodjunk úgy megbecsülni azt a tanári munkát, mint például a közigazgatási téren kifejtett szolgálatot Ha valaki, én becsülöm nagyra a tanár becsületes, odaadó mnnkáját. Tudom azt, hogy a tanáron mint egyenes csatornán megy át a magyar kultúra a társadalom legszélesebb rétegeibe. De appellemben arra nem kértem s nem kérem a társadalmat, hogy ha a miniszter valamely áthelyezési intézkedést felelősségére tesz, akkor abban a városban összeülnek s rögtön, meglehet, hogy tisztán csak tanári érdemekért, de lehet, hogy más okból is népszerű ember érdekében, azonnal a városi közgyűlés feliratot intéz a miniszterhez, hogy miért helyezte át az illető tanárt. Bocsánatot kérek, így azután a diszcziplinát fentartani lehetetlen, ha minden ily esetben minden egyes képviselő ide a ház színe elé tereli az áthelyezési ügyeket. Már pedig bocsánatot kérek, én legkevésbbé szeretem drasztikus eszközökkel fentartani a fegyelmet s ez tanárokhoz nem is méltó eljárás volna; de hogy minden fegyelem meglazuljon, azt tűrni még sam lehet, és ebből a szempontból én arra kérem a társadalmat, hogy a minisztert ép ilyen esetekben támogatni méltóztassék, a mikor a közszolgálat érdekében kell — elismerem sokszor érzékeny egyéni érzéseken keresztül — áthelyezéseket eszközölni. A másik, a mit szó nélkül nem hagyhatok, az, hogy a t. képviselő úr egész nyíltan, épen tán az egri esetből kiindulva, azt a felhívást intézi hozzám, hogy én a minisztériumban a középiskolai osztály vezetőjét távolítsam el, mert hiszen ő az, ki az áthelyezéseknél és így az egrinél is ily rossz tanácsokkal szolgál. T. ház! Én arra kérem a mélyen t. képviselő urakat, hogy itt a képviselőházban méltóztassanak csak engem felelősségre vonni és méltóztassanak csak minden sérelmet és panaszt az én személyem ellen irányozni, de ne méltóztassanak olyanokat, kik magukat nem védhetik,