Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-561

52 561, országos ölés 18%. február 17*én

s hétfőn. kap. Egy polgári iskolai tanárnak esetleg volt egy növendéke, a ki a tanári pályára lépett, képesítve lett és épúgy, mint tanára, oklevéllel bír, csakhogy szerencsés protekczió folytán oda került a középiskolába, a hol három-négy évig dolgozott és kinevezték rendes tanárnak. Kapja a quinquenniumot és pótlékot is. Most a régi tanár a polgári iskolából átlépvén a középiskolába, 20—25 évi szolgálat után csak a törzsfizetést kapja és nem kapja még azt az ötödéves pótlékot sem, a mit a tanítványa kap. (Mozgás a hal- és szélső baloldalon.) Hogy ez rendetlenség és abnormitás, azt elismeri azt hiszem, maga a tanügyi kormány is, mert ez sérti magát a nyugdíj-törvényt is, midőn az 1893: IV. t.-cz., mely későbbi keletű a miniszteri határozatná], 6. §-ának utolsó bekezdésében azt mondja, hogy »a tanárokat megillető pótlékok teljes összegükben folyósítandók és magasabb kineveztetés vagy előléptetés esetén sem szüntethetők be«. No hát, t. ház, a törvénynek ilyen világos intézkedése mellett csakugyan szűkkeblűség, hogy a polgári- és felsőbb leányiskolákból a középiskolákba átlépett tanárokkal ilyen mostohán bánnak el. T. ház! Nem akarom becses figyelmét tovább fárasztani, (Halljuk! Halljuk!) mert hiszen ezek nevelésügyi kérdések, melyek úgy látszik a t. ház érdeklődését nem voltak szerencsések kinyerni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenesetre a tanügyek egész vonalára kiterjedő reformról van itt szó a népiskolai tanterv revíziójával egyetemben, a melyet nemcsak tanügyi tekintetben, hanem a nemzeti politikára való tekintetben is reformálni kell. Reformálni kell továbbá a polgári jellegű, a középiskolákat is, hogy konkurrens intézetek egymással szemben ne álljanak, lehetőleg a szervezeti egység felé kell törekedni, mert Európaszerte ez a tanügyi politika. Azonkívül még egyre vagyok bátor figyelmeztetni a t. kormányt, ez nem a tantervbe illeszthető dolog, hanem legfontosabb nevelésügyi probléma, melyet a mi iskoláink évtizedek óta következetesen elhanyagolnak. A mi tanításunk nagyon bürokratikus ízű. Az a tanár, a ki belép az iskolába szeretet és hit nélkül, előadja az ő tantárgyát egy óráig, vagy háromnegyed óráig, a gyermeket értelmileg képezi, de hogy szellemének nemesítésére, jellemének fejlesztésére hatna, azzal a közvetlenséggel, melyet a gyermekben csak a szerelet indíthat fel, hogy iparkodnék a gyermek lelkét nemesíteni éé nevelési feladataival így foglalkozni, azt nagyon ritka helyen találjuk. Egyszerűen az egyetemi rendszerből indulnak ki a középiskolákban is. A tanár prelegál, de nem nevel. (Helyeslés balfelöl.) E téren is reformra van szükség. Igaz> hogy itt főleg a tanár egyéniségében lehet a hiba, de ha annak a tanárnak életpályája megkeseríttetik a folytonos bürokratikus zaklatásokkal, tanítási kedve és ügyszeretete is csökken. Önállóságot és szolgálati pragmatikát kell adni nekik, hogy szabad, önérzetes polgárnak érezhessék magukat és ne legyenek az igazgatónak kénye-kedvére bízva. x4.nyagi helyzetüket javítani kell és a társadalomban is utat kell törni annak a felfogásnak, hogy az a tanár erkölcsi tekintélyt képvisel, mert a milyen a nemzedék, olyan a jövő, a nemzedék jövője pedig egyetlű! az ő kezébe van letéve. Ily reformokkal, t. ház, középiskoláink is hírtelen nagy fejlődésnek fognak indulni és kívánni valót nem hagynak hátra. (Élénk helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Hévizy János jegyző : Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. ház! (Zaj.Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon.) Az előttem szólott t. barátom beható és tanügyi állapotunkat fényesen megvilágító beszéde feladatomat igen megrövidítette. Azok az előterjesztések, tanügyi bajaink bensejének feltárása oly sikerrel történt, hogy beszédem folyamán csak egyes pontjaira kell rámutatnom, hogy egyes kérdéseim annak világossága alatt teljesen megérthetők legyenek. T. képviselőház! Mindenekelőtt jeleznem kell, hogy a ház közönye ezen nagyfontosságú ügy iránt oly nyilvánvaló (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.), hogy abban egy mélyreható tünetet kell keresnünk, (Igazi Ügy van!), hogy vájjon midőn az ország, midőn az állam ily nagyfontosságú ügye tárgyaltatik a házban, hogy mi az oka e közönynek? Egy gazda, egy művelés-ág iránt tanúsított közönye felől megkérdeztetvén, hogy mi az oka közönyének, azt felelte: igyekeztem munkát, fáradságot fordítani reá, de nem láttam a sikert, szorgalmam gyümölcsét, elkedvetlenedtem. Talán a t. háznak is e mutatkozó közönye ezen alapszik? A t. háznak és a házon kivtíli közönségnek a közönye is talán úgy magyarázható, hogy azon siker, a melyet várnak, nem igen mutatkozik a közoktatás terén. Lehet ennek oka és van is. T. barátom, Hoek János igen sok részletre rámutatott, a melyekben keresni kell a közöny és a bajoknak okait. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Nem is magyarázható ez másképen, hisz akkor kétségbe kellene esni ez országban, hogy az állami létet alapjában érintő középoktatásügy iránt közönynyel viseltetnek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Holott ettől függ, hogy milyen a haza jövő képe, hogy milyenek lesznek a jövő közélet férfiai, a hazaszeretet, az erkölcsi érzék, a mely egy országnak támasza