Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-561

561. országos ülés 1896. február 17-én, hétfőn. 49 súlya alatt lassanként összeroskad és elbutul. Hiszen a középiskolák csak a tanulási képességet és a tudomány iránti hajlamot fejleszszék az ifjúságban. Nem tudományt kell ott nyújtani, hanem a tudományok dialektikai képességét, a helyes osztályozást, a helyes megkülönböztetést, a legfőbb logikai funkcziók elsajátítását: ez a biztos kulcs a gyermek értelmében, a melylyel a legnagyobb problémákat megnyithatja. Ez a középiskolák feladata, nem pedig az a sok adat, nem az a sok encziklopedikus részlet, a melyet minden lexikonban fáradság nélkül megtalálhatni. A tehetségek túlfeszítése, a szellemi erők erőszakos fejlesztése úgyis bűne a mai társadalomnak. A túlterhelt elme a középiskolában nem képes elsajátítani a rendszert, és ennek a következménye az a beteges izgatottság, az a túlfeszültség, a mely irodalmi, tudományos, sőt művészi termékekben is megnyilatkozik. A veszély pedig a tanításnak amaz irányzatában rejlik, a melyet nagyon sok tanár még túl is hajt. így lép a logika helyébe az encziklopédia, a rendszer helyébe a részlet, és ezt nevezem én szélhámoskodásnak a tudomány terén. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Hogy pedig ez csakugyan így van, azt az életnek egy gyakorlati példájával igazolom. Méltóztassék csak megnézni a középiskolák végzett növendékeinek qualifikáczióját, mikor elhagyják a középiskolát, az a végzett abituriens, az a maturált már a vizsgán a produktív tehetségnek a hiányosságáról tesz bizonyságot. A legtöbb főigazgatói jelentés, a legtöbb tanár azt mondja: Uram, tanúinak, szorgalmasak, memorizálnak, de ha valamit rábízunk, hogy gondolkodjanak, vagy valamit megfejtsenek és produkáljanak, erre a mai rendszer mellett nem képesek. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Kiváltképen pedig nem tanulják a középiskolákban a tudomány iránti hajlamot, a tudománykedvet és szeretetet. Mikor az az érettségit végzett ifjú kilép az életbe, félrelöki a könyvét és azt mondja: végeztem, többé én a kezembe könyvet nem veszek, szabad vagyok, és feljön a főváros kávéházaiba és itt képezi a szoczietást. Az egyetemre beiratkozik, azt a mi hiányos egyetemi rendszerünknél fogva nem látogatja, a tanszabadságot igazán úgy értelmezi, hogy szabad nem tanulni, és a komoly foglalkozás helyett ráadja magát a szórakozásra. A középoktatásban van itt a hiba, mert ha megkedveltetnék a tanulást, a tudomány iránti hajlamot, fejlesztenék a tudomány szomjat és kedvet az ifjúságban, az itt azután az egyetemen is komolyan vizsgálódnék és komolyan tanúina. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Pedig, t. ház, azt hiszem, hogy az ismeretek alkalmazásának a képessége az igazi tudomány, a többi csak KÉPVH. NAPLÓ. 1892-97. XXX KÖTET. memória, a mit az élet kitörül azután annak az ifjúnak az elméiéből és ha azon memorábilis ismeretek is elvesztek, és nincs judiezium, az az ifjú az életben megállni helyét nem lesz képes. (Helyeslés balfelol.) De vau azután még a túlterhelésnek egy másik fontos bizonyítéka is, ez az orvosoknak a véleménye, a kik ebben a kérdésben már állást is foglaltak. Talán emlékezik a t. kormány, hogy az országos közegészségi egyesület is foglalkozott már ezzel a kérdéssel és utasította a szakosztályt, hogy állapítsa meg, miben rejlik a középiskolákban a túlterhelésnek a veszedelme. No hát csodálatos, hogy a jelenkor, ez a materiális irányú század mindennel inkább foglalkozik, mint a testi képzéssel; mindent inkább kifejleszt, de elhanyagolja a materiát és főleg a testi nevelést nem fejleszti kellőkép. 12 órai szellemi munka mellett hetenként egykét órai gimnasztikai gyakorlat áll az ifjú rendelkezésére. E mellett még nem elég az az iskolai túlterhelés, hanem minden szülő teljes nevelést akar nyújtani gyermekeinek, taníttatja zongorázni, idegen nyelvekre, majolika-festésre (Derültség a baloldalon.), taníttatja minden csodabogárra és minden eszközt megragad, hogy azt a gyermeket kiskorában a lehető legalaposabban tönkre tegye. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) Éz az oka annak, hogy mikor a gyermek végez az iskolában és kilép, szemüveg nélkül nem boldogul. Tudósokat akarnak nevelni, de ép emberekről megfeledkezünk. Pedig jól mondja Jules Simon, hogy: »Le droit, que je réclame pour les enfantg, c'est le droit du jeu«, a játék jogát követelte ós az angol iskoláknak a testedző játékát akarták meghonosítani Francziaországban. Maga a franczia köztársaság elnöke méltónak tartotta ezt a mozgalmat arra, hogy ott magát képviseltesse. Képviselője megjelent helyette, és ott díjakat osztott ki. A fizikum elhanyagolása tehát szintén nagy bűne a mai közoktatás rendszerének, pedig a testi nevelés fejlesztése nemcsak azért szükséges, hogy ép teste és ép lelke legyen a gyermeknek, hanem szükséges kis korban a fiziológiai rossz hajlamok ellen is, melyeknek épen a testi nevelés a villámhárítója. (Igaz ! Úgy van! balfelol.) A testi fejlődés jó étvágyat és álmát kivan, ezeket pedig elérni az ifjú mozgás ne*jkűl nem lesz képes. Ismétlem, t. ház, e tekintetben az angol középiskolák a miidaiskolák, a hol az athietikai gyakorlatok egyesítve vannak a humanisztikai iránynyal és úgyszólván a legharmonikusabb, legteljesebb nevelést nyújtják a gyermeknek. Mikor az az angol szülő odamegy a középiskolába, először is azt nézi, mekkora a játszó-tér. Itt azután órákat fordítanak kriket-játékra, hetenkint van három