Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-578
578. országos ülés 1896. márczius 7-én, szombaton. 459 Ki a konczesszionariusa?) Nem szeretek személyes dolgokba beavatkozni. (Derültség hal felöl.) A temesvár—buziási vaspálya tökéletesen sík pálya ; egyetlenegy Temes-híddal 38.460 forintba; a nagybélíncz—privigyei vasút 42.214 forintba, a győr—veszprém—dombóvári vasút 42.692 frtba, a fehér—tolnamegyei vasutak megint tökéletesen sík pályán minden akadály nélkül 42.626 frtba, a garam-berzeneze—lévai vasát 44.343 forint, és most jövünk a legdrágábbhoz, a zolyom-brézó— tiszolczi, igaz, hegyi pálya, 75.117 forintba. (Nagy zaj a hal- és szélső baloldalon.) Ezekkel szemben merem újból állítani, hogy minden viczinális vasút, mely sík vidéken épült és a melynek útjában lényegesebb folyó nem áll, 18—20.000 forintért kiépíthető; ha ezen öszszeghez hozzáadjuk a jelenleg dívó elsőbbségi részvények utáni veszteséget, a melyet azonban helyes közlekedésügyi politikával minimumra lehetne redukálni, kapunk kilométerenkinti költségííl 23—25.000 forintot. Már pedig ilyen összegért az utóbbi időben konezesszionált vasutak közül, mint említettem, csak egyetlen egy épült, melynél azonban se konczesszionárius, se finanszírozó nem szerepelt. Ennek oka abban keresendő, hogy a jelenlegi törvény és eljárás következtében úgy a konczesszionáriusnak, mint a fmauczirozóknak és vállalkozónak érdeke egy, tudniillik az, hogy egy vasút mentől drágábban konczesszionáltassék és ezen három faktor működése ellen semmiféle ellensúlyt nem érvényesít a kormány. Ha egy vasút, melynek reális építési köitsége 23—25.000 forint, 32 — 35.000 forintért konezesszionáltatik, akkor kilométerenkint 10.000 forint nyereség vándorol olyanok kezébe, a kik tökéletesen meg lehetnek elégedve 1000—2000 forint nyereséggel és ezen nyereségnek legnagyobb részét nem is a vasútépítéshez legtöbbször hozzá sem értő konezeszszionáriusok, hanem a finanszírozók és vállalkozók kapják meg, vagyis a nép nyelvén szólva: a »Haas és Deutsch«-ok. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Nagyon igazságtalan továbbá, hogy a legtöbbnyire 10°/b alapján kivetett útadó oly mérvben, mint az most történik, és minden korlátozás nélkül helyi érdekű vasutak segélyezésére fordíttassák. Az 1880: XXXf. törvényczikk intézkedett annak idején, hogy az akkori közmunkának csak egy bizonyos részét egy meghatározott időre volt szabad lekötni viczinális vasutak segélyezésére. Találhatnánk kerületeket, melyek ezreket fizetnek útadó fejében, ós a melyek kénytelenek megint közmunka útján megyei útjaikat kavicsozni és rendben tartani, mert útadójuknak egész tőkéje valamely érdekkörüket talán nem is érintő drága és semmit sem jövedelmező viczinális vasútra fordíttatott. Vannak megyék, hol az útalapnak nagy részét viczinális vasútakra fordították, sőt ismertein egy megyét, a hol az egész útalapot szétszedték a gombamódra keletkezett viczinális vasutak. Beöthy Ákos: Temesmegye! (Zaj.) Zselénski Róbert gr.: Ha szanálni akarjuk Magyarországon a helyi érdekű vasutak ügyét, nem elég kimondani, hogy hivatalnok, képviselő konczesszionárius nem lehet. Üdvözlöm gr. Csáky Albin t. képviselőtársamat azért, hogy ezt proponálta és a t. ház által elfogadtatta. (Helyeslés balfelöl.) De ezt csak úgy tekintem, mint egy zendülés alkalmával az ostromállapot kihirdetését. Ostromállapottal lehet kormányozni, míg a kedélyek le nem nyugodtak, de avval a bajt gyökeresen orvosolni nem lehet. Mikor leuyugodtak a kedélyek, okvetetlenül szükséges a bajt gyökereiben orvosolni, e czélra pedig első sorban a törvényt kell módosítani, (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) módosítani pedig a következő elvek szem előtt tartása mellett : (Halljuk! Halljuk!) Vissza kell térni a Péchy Tamás t. képviselőtársam kereskedelmi minisztersége alatti vasúti politikára, és azon kell lenni, hogy a helyi érdekű vasutak a lehető legolcsóbban épüljenek ki. (Helyeslés balfelöl.) Tehát a mindinkább fokozódó követelménvek, melyeket az állam támaszt a viczinális vasutakkal szemben, lényegesen mérsékelendők. Másodszor, nem szabad az államnak ráerőszakolni a viczinális vasútakra beágazási, állami állomások kibővítési és más ily természetű költségeket, melyekhez a viczinális vasutaknak semmi közük, mert az államvasutak mindig csak nyernek, sohasem veszítenek, ha mentükben olcsó viczinális vasutak épülnek Harmadszor, ha az engedményes az érdekeltséget összehozta, a vasút irányát megállapította, a szükséges összegeket előteremtette, akkor a megállapított tervekre a minisztérium közbenjöttével nyilvános árlejtés eszközlendö és a vasút építése annak adandó, a ki azt kellő biztosíték mellett elvállalja. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Negyedszer, ki kell mondani, hogy az állami segély és postai szállítás czímén adandó segélyek nem úgy mint eddig, a konczesszionált vasútépítési tőke nagysága arányában, hanem az árlejtés útján elért reális építési tőke arányában adassanak. Ötödször, elő kell segíteni, hogy a vasút elsőbbségi részvényei a lehető legdrágábban, ha lehetséges, aí pari keljenek el, még pedig egyrészt azáltal, hogy olcsón építtettvén ki a viczinális vasutak, azoknak jövedelmezősége valószínűvé váljék, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) másrészt azáltal, hogy az állami segélyek, ne úgy, mint eddig tőkében, hanem évjáradékban adassanak, és első sorban az elsőbbségi részvények kama58*
