Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-578

450 578. országos ülés 1896, márcísius 7-én, szombaton. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Bevétel 142.500 frt. Elnök: Megszavaztatik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Szabadalmi hivatal és szabadalmi tanács. Rendes kiadások: XVIII. fejezet, 14. czíin. Rendes bevételek: V. fejezet, 14. czim. Kiadás, Személyi járandóságok 79.350 frt. Balogh Géza jegyző: G-ulner Gyula! Gulner Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Egy látszólag alárendelt kérdésben kérem a t. ház figyelmét néhány perezre. (Halljuk! Halljuk!) Csak látszólagosan alárendelt e kérdés, azonban közjogi vonatkozása és magánjogi súlyos konzequeneziái miatt megérdemli a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) A múlt évben alkottatott meg a szabadalmi törvény: az 1895: XXXVII. t.-cz. E törvény 44. §-a a következőket mondja: (Olvassa.) »A bejelentett és közzététetni rendelt találmányok, az engedélyezett szabadalmak azok leírásával és rajzaival együtt, a felszólalás folytán elutasított találmányok ezíme, a szabadalmak átruházása, megszűnése, megvonása és megsemmisítése az erre rendelt hivatalos lapban azonnal közzéteendő. Ezen lapnak berendezését és kiadási módozatait a kereskedelemügyi miniszter rendeleti úton határozza meg«. A törvény ezen szakasza tehát a kereskedelmi miniszterre bízta azt, hogy a szabadalmi ügyben ezen törvényben történt rendezése után állítsa be a szervezetbe az e tekintetben szükséges hivatalos lapot. A törvény ezen utasításának tett eleget a kereskedelemügyi miniszter úr, midőn egy szabályrendeletet alkotott, mint ő nevezi: szervezeti szabályzatot és azt f. é. február 8-án a Budapesti Közlönyben közzé is tette. Szabad legyen ezen újabban berendezendő és kiadandó hivatalos lapnak szervezeti szabályzatából a következőket felolvasnom: (Halljuk! Halljuk ! Olvassa.) »A magyar kir. szabadalmi hivatal hivatalos lapjának szervezeti szabályzata.* A szabadalmi hivatal hivatalos lapjának czíme: »Szabadalmi közlöny. Povlastieni Viestnik.« Ha nem jól mondom, méltóztassanak megbocsátani, mert horvátul, sajnálatomra, nem tudok. A czítn, a mint mondám, »Szabadalmi közlöny, Povlastieni Víestnik,« a hivatalos lap hetenkint egyszer, szombaton, a szükség és anyaghalmaz esetén hetenkint többször is jelenik meg, (Olvassa:) »A lap két részre, a hivatalos és nem hivatalos részre oszlik. A hivatalos rész kiegészítéséül egyes példányokhoz mellékletkép a szabadalmi leírások csatoltatnak«. A hivatalos rész tartalma: a) a szabadalmi ügyre vonatkozó törvények és rendeletek; b) a szabadalmi tanács és a szabadalmi hivatal személyzetére vonatkozó ügyek. Az a) és b) pont alatti közlemények ma gyár és horvát nyelven teendők közzé. c) a közzététetni rendelt bejelentések, és pedig a bejelentő neve, állása és lakhelye, továbbá a találmány tárgya; d) a megadott szabadalmak, valamint a felszólalás folytán elutasított bejelentések; e) a szabadalmak átruházásai; f) a megszűnés, megvonás, vagy megsemmisítés folytán érvénytelenné vált szabadalmak, valamint a szabadalmak korlátozása. A c)—f) alatt felsorolt közlemények magyar nyelven, ha pedig Hon'át-Szlavonországokból bejelentett találmányi szabadalmakról van szó, horvát nyelven, illetőleg azon nyelven U tétetnek közzé, a melyben a bejelentés elfogadtatott.« Eddig tart az a rendelkezés, mely a hivatalos lap tigynevezett hivatalos részét állapítja meg. Szükségtelen itt azt a tényt konstatálnom, mert hiszen magából a szervezeti szabályból kitűnik szószerint, hogy itt a magyar kormány, — szabad legyen itt, mert horvát vonatkozású dologról van szó, központi kormánynak neveznem — a magyar központi kormány egy hivatalos lapot ad ki, a mely czímében is, szövegében is, részben kétnyelvű, részben pedig egynyelvű, de horvát nyelvű. En nem hiszem, hogy a t. ház tagjai közül legyen bárki is, ki midőn erről értesült, nem fogadta volna a t. kereskedelemügyi miniszter úr ezen intézkedését igazán méltó megdöbbenéssel. (Igás! Úgyvan! abálöldalon.) Mert azt, hogy a magyar kormány kiadásában és felügyelete alatt, melynek nem lehet más kormányzati nyelve, mint a magyar állam nyelve, magyar területen, Budapesten jelenjék meg egy hivatalos lap, mely a kormányzat technikájának egy kiegészítő részét képezi, s hogy az más nyelven is megjelenhessék, mint az állam nyelvén, azt gondolom, mindenki elképzelhetetlennek tartja. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A dolog két irányban sérelmes. Sérelmes közjogilag és itt szabad legyen a dolgot két részre osztanom. Egyfelől magyar szempontból sérelmes azért, mert a horvát nyelv államnyelvvé nincsen parifikálva, nem államnyelv ezen a területen. A magyar központi kormánynak egyetlen egy hivatalos államnyelve van és lehet, a melyet minden közkormányzati ténykedésébeu, tehát itt a hivatalos lapban is használnia kell, a mely az ő felügyelete alatt jelenik meg, a melyre közvetlen befolyást gyakorol. Más nyelve nem lehet, mint az államnyelv, t. i. a magyar nyelv. (Ügy van! a baloldalon.) De sérelmes ezen