Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-578

578. országos ülés 1896. intézkedés, t. ház, Horvátországra is, mert a horvátoknak megvan az a joguk és a horvát kiegyezés értelmében fenn is van tartva, hogy ők, külön hivatalos lapjuk lévén Zágrábban, a saját lakosságuk részére azon territoriális nyelvet használhatják, a melynek használata a törvény részéről nekik biztosítva van. Én részemről úgy találom, hogy épen a horvát jogok konfiskácziója rejlik e rendeletben, hogy a t. miniszter úr magához ragadta azt a jogot, hogy a helyett, hogy a horvátok a saját lapjukban, a saját nyelvükön tehessenek közzé ily természetű közléseseket, addig az új szabályzat szerint, ha ezt csakugyan életbeléptettetik, a t. kereskedelemügyi miniszter úr, magához ragadván a jogot, ez tőlük elvétetik. Ez egyaránt sérelmes úgy Magyarországra, mint Horvátországra. T. ház! E dolognak ezenkívül magánjogilag is súlyos konzequencziái lehetnek. Egy állampolgár, a ki mondjuk, pl. Budapest területén lakik, nem kötelezhető arra, hogy más nyelven tett hirdetést, felszólítást, felhívást megértsen, tudomásul vegyen, mind azon a nyelven, a mely az ő államnyelvét képezi. Égy magyar állampolgár csak oly felhívást, felszólítást köteles a törvény szerint és általában a közjog legelemibb felfogása szerint respektálni, a mely az ő államnyelvén történik. Már most t. ház, azt mondja az e) és f) pontja e szabályzatnak, melyet bátor voltam felolvasni, hogy oly szabadalmaknak leírása, melyeknek bejelentése horvát nyelven történt, horvát nyelven fog közzététetni. Dániel Ernő kereskedelemügyi [miniszter: Jó! Gulner Gyula: Ez így van megfogalmazva. A c) és f) pont alatt felsorolt közlemények magyar nyelven, ha pedig Horvát-Szlavonországokból bejelentett találmányi szabadalmakról van szó, horvát nyelven, illetőleg azon nyelven is tétetnek közzé, a melyen a bejelentés elfogadtatott. T. képviselőház! Mit jelent ez? ebben még az is benn van, hogy ha esetleg tótul vagy németül, esetleg oláhul, vagy esetleg más külföldi nyelven tétetik a bejelentés, akkor a leírás is az illető nyelven fog megjelenni. Mi következik ebből, t. képviselőház? következik az, hogy mert ezen bejelentések közzététele a »Szabadalmi közlöny«-beu ily módon fog történni, az, hogy pl. a törvénynek a szabadalmi törvény 49. §-a értelmében, a ki a szabadalom tulajdonosának engedélye nélkül valamely szabadahni tárgyat előállít, forgalomba hoz stb., 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, vagy két hónapig terjedő elzárással büntethető; sőt tovább, az 52. §. szerint a károsított félnek kívánságára egész 20.000 koronáig terjedhető kártérítrczius 7-én, szombaton. 4 51 téssel sújtható az, a ki egy szabadalom által védett dolgot előállít: a Magyarországon lakó állampolgár súlyos jogi követeléseket leaz kénytelen elszenvedni azért, mert a felhívás vagy hirdetmény nem az ő államnyelvén tétetett közé. Már most, t. ház, merem kérdezni, hogy nem abszurdum-e az, hogy egy magyar állampolgár magánjogi, sőt büntetőjogi konzekvencziáknak legyen kitéve akkor, mikor a felhívás a hirdetmény, a melyből ő tudomást vehetne, arról, hogy ő vét-e a törvény ellen, vagy nem, a mely az 8 jogait védi ; hogy felszólaljon-e egyes bejelentések ellen: az nem az ő államnyelvén tétetik közzé. Nem akarok e tekintetben bővebb magyarázatokhoz folyamodni; a dolog annyira egyszerű, világos és közjogunkból annyira természetes, hogy itt más megoldás nincs, mint ettől a szabályzattól eltérőleg aként rendezni be ezen ügyet, hogy a t. miniszter úr által kiadandó magyar nyelvű hivatalos lapban tétessenek közzé ezen ügyek és hirdetések magyarul, a Horvátországra vonatkozó pedig horvátul. Ez felel meg közjogunknak és azon kiegyezésnek, a melyet Magyarország és Horvátország 1868-ban kötött. (Helyeslés balfelöl.) Ne higyje a t. miniszter úr, hogy mi, vagy legalább én, ilyen kérdéseket kedvteléssel bolygatok, Isten ments, bár soha ilyenekről szó ne lenne, (Helyeslés a baloldalon.) és szerencsétlenségnek tartom, hogy ok nélkül, úgy szólván bajoknál fogva rániatnak elő oly kérdések, a melyek Magyarország és Horvátország között csak a kellemetlenségek szítására alkalmasak oly két nemzet között, a melyek együttélésre, együttműködésre vannak hivatva. Hiszen, a mint volt szerencsém rámutatni, ez a dolog egyaránt sérelmes magyar szempontból és horvát szempontból. Hát hiszen, legyen az az 1867-iki kiegyezés olyan, a milyen, arról meg lehet mindenkinek a maga véleménye, de az, a mint a törvény végszava kifejezi, alaptörvényt képez, az becsületes kiegyezés volt, (Zaj és ellenmondás a szélső baloldalon") őszinte szándékkal, hiszem, onnét is, innét is, de akkor ezen kiegyezésnek a rovására ne igyekezzünk a magyar szempontot, ne egyúttal a horvát szempontot is gyengíteni. Lehetetlenség az és a mi közjogunkkal összeférhetőnek nem tartom, hogy a magyar kormány más államnyelvet is ismerjen, mint a magyart, mihelyt pedig így állítja be a hivatalos lapot, a mely, a mint mondtam, a kozkormányzat technikájának egyik kiegészítő része, akkor a horvát nyelvet a magyar nyelv mellé parifikálta, akkor azt épen oly hivatalos nyelvvé tette ezen kérdésben, mint a milyen a magyar. Ez lehet uagyfokú tévedés, felületesség vagy meggondolatlanság, de nem hiszem, hogy a t. 57*