Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-578
448 578 * ^szagos ülés 1896. • Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter : T. ház ! Minthogy Visontai képviselő úr határozati javaslatot nyújtott be a tételhez, kötelességemnek tartom arra nyilatkozni és ezzel kapcsolatban fogok egyszersmind kiterjeszkedni azokra, a miket Okolicsányi és a többi felszólalt képviselő urak e tárgyban felhoztak. (Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt Okolicsányi képviselő úr felszólalásának első részére terjeszkedem ki, a mely szerint a zálogháznál az a kamat, mely a zálogkölcsönökre meg van állapítva, túlságosan nagy, a minek következtében épen a népnek legszegényebb osztálya, mely leginkább rá van utalva arra, hogy ezen az úton szerezze be pénzszükségletét, terheltetik a legnagyobb mértékben. Én, t. ház, csatlakozom ahhoz a felfogáshoz, hogy bizony 18—20—24, sőt 30 százalékot is szednek és ez túlságosan nagy teher, mely épen a legszegényebb néposztályt sújtja leginkább. Azonban kénytelen vagyok felemlíteni azt, hogy mégis a körülmények olyanok, hogy itt valami alapos, gyökeres javítást alig lehetne kilátásba helyezni. Különösen bátor vagyok rámutatni arra, hogy hiszen ezen összegben nem tisztán és kizárólag csak kamat van kikötve, ezen összegekben benfoglaltatnak egys?ersmind a gondozási, őrzési, kezelési költségek is, a melyek épen ezen kézi zálogoknál, a melyek szóban forognak, esetleg igen nagy összegekre mennek ; sőt bizonyos csekély kölcsönöknél, ha tekintetbe vesszük azt az illetéket is, a mit az államnak kell az üzlet után fizetni, a kiadások még meghaladják azt az összeget, melyet a kölcsönvevőnek kell ezért fizetni. Különben, t. ház, ezen kézi zálogűzi ettél foglalkozók engedélyüket az iparhatóságoktól kapják s a kamatösszeg megállapítása, igaz, hogy a minisztérium jóváhagyásától függ, azonban minden egyes ily esetben az összes körülmények a legszigorúbban latba vétetnek és ennek figyelembevételével állapíttatik meg a kamat. Csak egy körülményre vagyok bátor rámutatni: arra, hogy akkor, midőn az engedély az illetőnek kiadatik, az oly személyi jogosítványt képez, a melyre nézve azután, hacsak erőszakos intézkedéseket nem akarnánk használni, valami változást nehéz volna behozni. Ennek daczára, t. képviselőház, én a magam részéről szívesen fogok foglalkozni az idevágó törvényekkel, és a mennyiben lehet, a törvények keretén belül, a mennyiben nem lehet, bizonyos novelláris intézkedéssel iparkodni fogok odahatni, hogy ezen kamattétel leszállíttassék. (Helyeslés bálfelöl.) A mi már most az állami zálogházakat illeti, bátor vagyok rámutatni arra, hogy az állami zálogházaknál létező kamatnak a leszállítása nehezen volna eszközölhető a nélkül, hogy ärczius 7-én, szombaton. magát a tőkét is meg ne támadjuk. Hogy áll a dolog a budapesti állami zálogháznál ? Mert csak ez az egy állami zálogház van. Annak összes vagyona jelenleg 1,870.000 forintot tesz ki. Ebből körülbelül 700,000 forint van befektetve ingatlanokba, házakba, berendezésekbe, úgy, hogy tisztán forgó tőkének 1.150,000 forint marad. Ez az összeg azonban nem elegendő az üzlet lebonyolítására, úgy, hogy a zálogház kénytelen kölcsönöket is igénybe venni, a melyekért 5 százalékot fizet. Hogy ha most tekintetbe vesszük azt, hogy a most szedett kamattétel mellett, a mely 9 százaléknak felel meg, a tiszta jövedelem a zálogházaknál 15—20,000 forint közt variál, úgy azt találjuk, hogy a zálogházi tőkének ezen jövedelme alig 1 százaléknak felel meg. Ha még tovább akarnók leszállítani ezt a kamatot, akkor megtámadjuk a tőkét és olyan terhet rovunk más irányban az államra, a mely esetleg az államháztartásban is kifejezést nyer. Ezen szempontból kiindulva, t. képviselőház, talán szabad a határozati javaslat t. benyújtóját megkérni, hogy a tőlem most nyert felvilágosítások folytán ezen határozati javaslatot visszavonni méltóztassék. Felmerült azonban, t képviselőház, a vita folyamán egy másik kérdés is. (Halljuk! Halljuk!) Különösen kérdés intéztetett hozzám, hogy mikép történt az, hogy egy budapesti intézetnek — gondolom — akkoriban még terézvárosi takarékpénztárnak engedélyt adtam arra, hogy a kézizálog-kölcsön-Uzletet felvegye a hatáskörébe, és hogy e tekintetben bizonyos privilégiumot adtam volna. T. képviselőház! Bátor vagyok itt kinyilatkoztatni, hogy az engedélyt kiadtam ez intézetnek; kiadtam pedig az 1881. XIV. tcz. 28 §-a alapján. Míg ugyanis a törvény azt rendeli, hogy az ily kézizálog-kölcsönre nézve az engedélyt az iparhatóság adja ki, addig a 28. §. megkülönböztetést tesz és azt mondja, hogy a mennyiben az engedély törvényhatóságoknak vagy részvénytársaságoknak volna kiadandó, e tekintetben a minisztérium külön intézkedik. E szakasz alapján még 1881-ben az akkori földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium egy szabályrendeletet bocsátott ki, mely az engedélyezést a részvénytársaságok ily üzletére nézve a minisztériumnak tartja fenn. A törvény és a törvényes rendelet alapján adtam ki tehát az engedélyt e társaságnak. Hogy az engedély kiadásánál iparkodtam az állam érdekeit minden tekintetben megvédeni, arra a legteljesebb bizonyíték maga az engedélyezési okmány. Ugyanis az eddig létezett kézizálog-kölcsön-kamatokat tetemesen leszállítottam, úgy, hogy mint már Neumann Ármin !
