Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-578
578. országos ülés 1896. márczius 7-én, szombaton. 447 barátom határozati javaslata: ajánlom azt a t. ház és a t. miniszter úr szíves támogatásába. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Neumann Ármin képviselő úr szavai értelmének helyreigazítása végett kért szót. (Halljuk! Halljuk !) Neumann Ármin: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn tegnapi felszólalásomban arról tettem említést, hogy a konczesszióban jogosítva lett a budapesti takarékpénztár kézi zálogpénztárjégyeket kibocsátani, akkor Ugron Gábor igen t. képviselő úr felkiáltott, hogy »hová jut el a magyar intézetek érdekének belső becse, ha mi azt halljuk, hogy órákra, csizmákra stb. ad a kormány engedélyt pánztärjegyek kibocsátására !« Ugron Gábor: Igaz! ' Neumann Ármin: Engedje meg a t. ház, és különösen az igen t. képviselő úr, de ezen felkiáltása mutatja tájékozatlanságát ezen kérdésben. (Ellenmondások és mozgás a szélső baloldalon.) Legyen szabad ezt bebizonyítanom: Mintáz imént felszólalt igen t. képviselő úrtól hallottuk, azon zálogtárgyaknak csak igen csekély része az, a mely csizmákból stb.-bői áll; legnagyobb része azonban oly tárgyakból: arany, ezüst ékszerekből, értékpapírokból stb. áll, a melyek nemcsak itteni lokális, hanem világpiaczczal bírnak, s ennélfogva minden perczben könnyen értékesíthetők. De másfelől nem is erről van szó, hanem arról, hogy egy 10.000,000 korona tőkével biró társaság egész vagyonával és azon egész tartalékalapjával, melylyel bir s a mely ma már fél millióra rúg, kezeskedik és fedezetet nyitjt ezen pénztárjegyekre nézve. Az 75 százalék erejéig adható ki a nála levő tárgyakra, a mellett azonban ezenfelül minden pénztárjegyért egész vagyonával felelős. Ily körülmények között, azt hiszem, hogy midőn az igen t. képviselő űr az ország hitelének védelmére kelt, inkább ártott az ország ezen hitelének, mintsem használt annak (Elérik ellentmondások a szélső baloldalon.), mert jobban biztosított czímletek, szerény nézetem szerint, még jelzálogkötvényeknél sem lehetségesek. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy újabb polémiába nem bocsátkozhatik, csak szavai értelmét állíthatja helyre. (Halljuk/ Halljuk!) Neumann Ármin: Ha megengedi a t. ház! . . . (Halljuk! Halljuk!) Beöthy Ákos: Csak beszéljen, mi is polemizálunk ! Neumann Ármin: Még csak egy pár szót. Csak azt kívánom még megjegyezni, hogy az egész világon, méltóztassanak bármely országnak ilyen intézményén végigtekinteni, sehol sincsenek olcsóbb tételek az ilynemű" zálogüzleteknél, mint az általam említettek, tudniillik 8—12—15 százalék. Ezt pedig legjobban illusztrálja az a körülmény, hogy itt Budapesten van egy királyi zálogház, mely 9 százalékra ad kölcsönt és alkalmasint ő exczellencziája, a kereskedelmi miniszter úr igazat fog nekem adni abban, hogy mindig veszteséggel, vagy legalább igen csekély haszonnal dolgozik. Messze vezetne, ha én megmagyaráznám, hogy mi ennek az oka; ez magában a zálogűzlet természetében és annak szervezésében fekszik, és az azzal járó tetemes költséggel áll összeköttetésben. Hát akkor, midőn más ilyen zálogintézetek, mint méltóztattak említeni, 24 százalékot vesznek és e mellett a zálogtárgyat tovább adják, mert maguk nem bírnak oly tőkével, ä milyent ez az üzlet igényel, hanem •— mint mondám — másoknak adják zálogba, mint ezt mindenki tudja, a mire nézve már száz és száz panasz emeltetett a kereskedelmi minisztériumban, akkor, azt hiszem, fontos gazdászati missziót teljesített a kormány, midőn egy szolid alapon szervezett társaságnak ily konczessziót adott, még pedig, nem mint Sima képviselő úr mondja, 60 esztendőre, hanem — mindenkinek szívesen rendelkezésére bocsátom, itt van a konczesszió — a tételek 10 esztendőre állapíttattak meg egyelőre. Ha ezen 10 esztendő letelte után a takarékpénztár 8 százalék tiszta nyereséget el tud érni, akkor jogában van a kormánynak a tételek leszállítását követelni. Tehát nem 60 esztendőre van lekötve a 8, 12, 15 százalékszedés, hanem csak 10 esztendőre, és a mennyiben a 8 százalék tiszta hasznot elérni nem bírja, további időre is; de hogy ha 8 százalék tiszta hasznot produkál a társaságiakkor alacsonyabbra szállítja a tételeket. Még egyszer ismétlem, hogy ez épen a legszegényebb néposztály érdekében van. Méltóztassanak tehát ebben megnyugodni, mert hiszen különben ez a szegény néposztály, a melynek védelmére kelnek, egyáltalában nem fogna ily könnyen és olcsón hitelt kapni. Mert annyi pénze, fájdalom, az államnak sincsen, hogy az ilyen hiteligényeknek kielégítésére 100 és 100 milliót bocsásson rendelkezésre. Ezeket voltam bátor röviden előadni. Elnök: T. ház! Konstatálom, hogy a t. képviselő úr túlment a személyes felszólalás határán; de miután úgy láttam, hogy a ház ezt megengedte, mert a képviselő úr felszólalását figyelemmel hallgatta, nem kívántam a képviselő urat felszólalásában korlátozni. (Helyeslés:) A tételhez senki feljegyezve nincsen. Hogyha tehát senki sem kíván a tételhez szólni, a vitát befejezettnek nyilvánítom. A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólni. (Halljuk! Halljuk!)
