Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-577
•577. országos ülés 1S96. niérozius 6-án, pénteken. 427 hasonló egyezmények mindig köttettek adminisztratív hatáskörrel és soha sem képezték azok a törvényhozás jóváhagyásának a tárgyát. De, hát t. képviselőház, lássuk egyeukint azokat a képviselő úr által ismételten törvényteleneknek nevezett kedvezményeket. Ezekre nézve én azt mondottam, hogy ezek az úgynevezett kedvezmények részben nem egyoldalúak, hanem kölcsönösek, vagy pedig külön szolgáltatásoknak megtérítéséül szolgálnak. A képviselő úr hivatkozik például azokra a határozmányokra, hogy a tüzelő és fogyasztási anyag a magyar államvasutak részéről rendelkezésére bocsáttatik a magyar folyamhajózási társaságnak. Hát rendelkezésére bocsátják, t. ház, ott, a hol készletben van, a kezelési költségeknek, az önbeszerzési költségeknek és a szállítási önköltségeknek is hozzászámításával. Ebben, t. ház, semminemű íeher az államra vagy az államvasútakra nézve nincsen. Ez egy szokatlan, és egyáltalában nem új intézkedés; barátságos viszonyban létező, egymással bizonyos érdekközösségben levő, mondjuk, szomszédos közlekedési vállalatok között mindig előfordul ezen kedvezmény, melyet egymásnak kölcsönösen nyújtanak. Közös forgalmi állomásoknál akárhány vasútnál megvan, hogy a hol együtt járnak a mozdonyaik, bizony mindegyik külön raktárakat, külön épületeket, külön szénkészletét, külön fogyasztási anyagot nem tart, az egyik odaadja a másiknak önköltségi áron és egymással azután szerződésileg elszámolnak, Ez az egymással érdekközösségben álló közlekedési vállalatoknál szokásos és mindenütt előfordul. (Helyeslés. Úgy van! jdbbfelöl.) De azt mondja a t. képviselő úr: mutassak csak egyetlen egy pontot az egyezségben arra nézve, hogy mit ád ezért a magyar folyamhajózási társulat. A t. képviselő úr, a ki nagy buzgalommal böngészte ezeket az egyezményeket, megtalálhatta volna, hogy mégis ad aequivalenst, talán ennél még nagyobb ellenszolgáltatást a folyamhajózási társaság, mert például a folyamhajózási társaság is köteles ajnagyar államvasutaknak a szükséges építési és egyéb anyagokat úgy a szerződéses járatú gőzösökön, mint az e czélra kirendelt külön uszályokon hajózási önköltségen szállítani, és ez a hajózási önköltség soha sem lehet nagyobb, mint legfeljebb a fele annak, mint a mennyit az államvasutak számítanak a hajózási társaságnak. Itt tehát, t. ház, recziproczitásról van szó. Egyébként erre vonatkozólag ismételten azt kérdem, ha az államvasutaknak ezen fogyasztási anyagoknál megtéríttetik minden költség, mit veszít ezen az állam ? De a t. képviselő úr azt mondja, hogy tessék ugyanezt a kedvezményt odaadni a magán hajósoknak, vagy nem tudom azoknak a t. czégeknek, a kikre itt a t. képviselő úr hivatkozott. T. ház, én azt hiszem, hogy ebből a szempontból ezt a kérdést megítélni nem lehet. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy mit ad, mit teljesít tulajdonképen ebben az átrakodási forgalomban a folyamhajózási társaság? Igen lényeges szolgáltatásokat köteles az teljesíteni, nevezetesen 12 államvasúti állomáson köteles ellátni az átrakodási szolgálatot; Pozsonyban, Budapesten, Gomboi-Bogojeván, Vukováron, ÚjvidékDunaparfcon, Pancsováu, Kub inban, Báziáson, Orsován, Mitroviczán és Szolnokon, köteles a folyamhajózási társaság az államvasutakkal közösen átrakodási szolgálatot teljesíteni. Ez nem egy értéknélkuli szolgálat; ellenkezőleg, ez egy kiváló forgalmi szolgálat, nagy forgalmi intézkedés, a mely az államvasáti forgalomnak fejlesztésére igen alkalmas. (Helyeslés jobbfelől.) Ezeken az átrakodási állomásokon köteles a folyamhajózási társaság nemcsak a szerződésben elősorolt járatokkal megjelenni, átrakodási szolgálatot ezeken teljesíteni, hanem a felmerülő szükséglethez képest a magyar államvasutak kívánságára külön járatokat is berendezni és köteles ezekben az államvasutakkal közös díjszabásokat felállítani és ezen díjszabások felállításában az államvasutak elmehetnek odáig, hogy például a folyamhajózási díjtételeket az önköltségekig mérsékelhetik. Ezek mind lényeges és nagy szolgáltatások. Azt a hajózási vállalatot, a mely köteles meghatározott időben, meghatározott hajókkal ezeken az állomásokon pontosan megjelenni, akár van ott árú, akár nincsen és köteles azt az árút az államvasutak által megállapított díjtételek mellett továbbszállítani, Szóval a maga érdekeit köteles mindenkép az államvasútakéhoz alkalmazni: azt a hajózási vállalatot egy-egy magánhajósnak egy-Qgy gőzösével, a mely véletlenül ott a Dunán vagy a Tiszán annál az állomásnál megjelenik és ha lát ott egy rakományt, azt felveszi, de talán abban az idényben soha többet ott meg nem jelenik és reá többé számítani nem lehet, mondom, ezt a szolgálatot azzal aequiparálni egyáltalában nem lehet. (Helyeslés és tetszés jobbfelől.) A képviselő úr visszatér arra az általa múltkor felfedezett 40 ezer frtos tételre, a mely az ügynöki és árúszerzési szolgálatnak a magyar államvasutak javára való ellátása fejében a folyamhajózási társaságnak fizettetik; azt kérdi, hogy van-e a hajózásnak Konstantinápolyban, Szalonikiben vagy Belgrádban ügynöksége? A képviselő úr félreértette vagy félremagyarázta akkori előadásomat, mert én csak a dolog genezisére nézve hivatkoztam arra, hogy a mikor az államvasúti forgalomnak kifejlesz54*
