Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-561

561. országos ülés 18%. február 17-cn, hétfőn. 37 rekkel, az ige hallgatásával, azonban ezen szükséglet kielégítése tekintetében egészen más helyzet fogna előállani, és más eredmény éretnék el, ha külön egyetemi hitszónoki állás szerveztetnék. Kérem tehát az igen tisztelt kultuszminiszter urat, hogy akkor, a mikor a létező egyetemek hiányainak kiegészítésére törekszik, méltóztassék ezt a szükséges ós fontos kérdést is becses figyelmére méltatni, és ezen kérdésnek megoldására törekedni. Ez alkalommal, t, ház, nem tehetem, hogy pár megjegyzést ne tegyek a múlt szombaton ugyancsak az egyetem tételénél némely képviselő ár elmondott beszédére. Veres József t. képviselőtársam a papnevelő-intézetekben a latin tannyelv megszüntetését sürgette. Indokolta ezen eljárását azzal, hogy a latin tannyelv fenlartása a hazafias szellem hiányára mutat a papnevelőintézetekben. Nem szeretem, ha némely képviselő urak nyitott ajtókat döngetnek, és a hazafias szellem ápolását sürgetik ott, a hol a hazafias szellem tekintetében semmi kívánni való fenn nem forog. A papnevelő-intézetekbe érettségit tett fiatal embereket vesznek fel, kik a magyar nyelvnek teljesen birtokában vannak. Hogy ott a stúdiumok nyelve ladn, mint közvetítő nyelv, a világegyház minden országára nézve, ez igeii természetes dolog és nem esik a hazafias érzület rovására. Nagyon szerettem volna, ha t. képviselőtársam tegnap jelen lett volna ép a központi papnevelő-intézet egyik kedves ünnepén, a hol ezeknek a stúdiumaikat latimí.1 végző fiatal embereknek az éneke, előadása, zenéje, szavalata mind a hazafias érzés melegétől volt áthatva. Az ünnepély befejezése után igazgatójuk, a püspök, mikor az egyház sziklájához, Szt. Péter székéhez való ragaszkodásra buzdította őket, egyúttal megemlékezett a magyar haza és király iránt való kötelességről is, úgy hogy a jelenvoltak meggyőződést szerezhettek arról, hogy a papnevelő-intézetek hazafias buzgósága tekintetében semmi kívánni való fenn nem forog. Nagyon sajnálom, hogy némely képviselő urak az intézmények ismerete nélkül ítéletet ejtenek, még pedig gyakran igaztalanul, mint a jelen esetben is történt. Ezek előrebocsátása után ismételten kérem a t. miniszter urat, méltóztassék a külön hitszónoki állás szervezésére vonatkozó szavaimat megszívlelni. Hévizy János jegyző: Thold Dániel! Thold Dániel: T. ház! A budapesti királyi egyetem tárgyalás alatt levő tételénél magam is kifejezést óhajtok adni szerény nézetemnek. (Halljuk! Halljuk/) Nem mulaszthatom el azonban a múlt szombaton e tételnél felszólalt képviselőtársaim szavára reflektálni, melyeket mind magamévá teszek. De szükségesnek találom nem ugyan, mint doktriner férfiú, hanem tisztán az élet szempontjából pár kérdéssel foglalkozni és az igen tisztelt miniszter úr figyelmébe ajánlani egyetmást, a mit az életben volt alkalmam tapasztalni. Igen sok szülő ide küldi gyermekét kiképeztetés végett a budapesti egyetemre. Igaz, hivatkozás történt, hogy a tantermek kicsinyek, hogy nem férnek bele és nincs alkalmuk tanáraikat hallgatni, hanem magam meggyőződtem arról, hogy mindezek daczára a tantermek rendesen üresek szoktak lenni. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) Nagyon szükséges ezen a téren gondoskodni, ha másként nem, szigorú fegyelem alkalmazásával, hogy az ifjakat az egyetem sürííbb látogatására kényszerítsük. Be kell hozni például legalább ideiglenesen az úgynevezett általános kolloquiamot, hoery ezáltal némileg kötelezve volnának az előadásokat hallgatni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Igaz, hogy ezek az ifjak hivatkoznak arra, hogy nem állanak rendelkezésükre rendes tankönyvek. Tény az, hogy magából a magyar közjogból és a jogtörténelemből kézi könyv nincs, csak jegyzetekből készülnek, melyek rendesen hiányosan vaunak felvéve, tehát nincs is alkalmuk ezen a téren abpos tanulmányokra szert tenni. Ajánlom ennélfogva a t. miniszter úrnak, hogy gondoskodjék autentikus könyvek behozataláról, különösen a magyar közjogra és jogtörténetemre nézve. Sághy Gyula t. képviselőtársam igen behatólag foglalkozott ma életbe vágó és a magyar királyi tudományos egyetemre vonatkozó kérdésekkel. Melegen ajánlom a t. miniszter urnak, hogy ezen kérdéseket fontolóra vegye és egyúttal kijelentem, hogy Várady Károly t. képviselőtársam határozati javaslatához szintén hozzájárulok, A tételt elfogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hévizy János jegyző: Berger Ignácz! Berger Ignácz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Várady Károly t. képviselőtársam megütközött azon, hogy a hittudományi karnál minden tantárgy latinul adatik elő. Társaim némileg védelmezni óhajtották ezen álláspontot. Én nagyon sajnálom, de nem csatlakozom ezen utóbbiakhoz teljesen. (Helyeslés balfelől.) A mint látom itt a kimutatásból, kilencz nyilvános rendes, két helyettes és egy rendkívüli tanár van alkalmazva a hittudományi karon. Már most ezek majdnem annyi külön hittudományi tárgyat adnak elő s valamennyit latin nyelven. Igaz, hogy a katholikus egyháznak, mely, mint megemlíttetett, világ-egyház, szüksége van a latin nyelvre, hogy kölcsönösen