Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-561

B8 561. országos illés 1896. február 17-én, hétfőn. érintkezhessenek egymással az egész világon az elszórt egyházak. Azonban tudjuk azt, valamint Németországban, úgy másutt, Francziországban is, a hittudományoknak egyes ágai a hazai nyelven adatnak elő. Én magam is tapasztaltam ezelőtt 30—35 évvel a bécsi egyetemen, hogy a szigorlatoknál volt eset rá, mikor a lelkipásztorkodásból és erkölcstanból az illető vizsgázó német nyelven beszélt és megengedték neki, hogy németül vizsgázhassák. Tehát a bécsi egyetemen sem adják elő kizárólag latin nyelven a hittudományokat. (Helyeslés balfelöl.) Én nem azt mondom, hogy teljesen magyarul tanítsák a hittudományok minden tantárgyát; de hogy kivételesen ne lehetne egyik-másik tárgyat a sok közül magyarul előadni, azt nem látom be. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Itt Budapesten a tudományos egyetemen különös tekintettel kell lenni a magyar nyelvre, (Helyeslés a szélső baloldalon.) de volna egy akadály, a mely miatt azt mondhatják, hogy nem tanácsos ezt keresztül vinni, tudniillik az, hogy a hittudományi karnál csupán papnövendékek vannak beiratkozva s ezek közül némelyek Horvát-Szlavonországba valók, . . . Madarász József: Tanuljon meg az is magyarul! Berger Ignácz: ... a kik ide jönnek Magyarországba a nélkül, hogy a magyarnyelvet tudnák. Azonban, t. ház, tudjuk azt, hogy a központi papnöveldébe többnyire jelesebb tehetségő ifjakat küldenek, a kik azután idővel magasabb egyházi hivatalokra és méltóságokra emeltetnek ; így például a horvátországi főpapok közííl többen a magyar főrendiháznak is tagjai. Rájuk nézve is előnyös volna tehát, ha, midőn eljönnek a főrendiházi ülésbe, itt a tárgyalásokat megértenék, és ne csak szavazatukkal volnának jelen és támogatnák nézeteiket. (Mozgás jóbbfelől.) Azért az én véleményem az, t. ház, hogy egy pár tárgyat magyar nyelven lehetne a hittudományi karnál előadatni. (Helyeslés balés jóbbfelől.) Nézetem az, hogy a magyar kathoczizmusnak az nem ártana, sőt inkább szüksége volna reá, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) ha Pázmán egyetemén Pázmán ékes nyelvén is tartanának előadást. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kivan még valaki szólani? (Felkiáltások: Senkisem!) Ha senkisem kivan szólani, a vitát bezárom. Felteszem a kérdést. (Halljuk! Halljuk!) A miniszter úr kíván szólani. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Sághy Gyula t. képviselőtársain (Halljuk! Halljuk!) meg fog engedni, ha ma beszédére igen röviden reflektálok. Mert körülbelül mindazokat a dolgokat, melyeket említett, én már beszédem keretébe bevontam; álláspontomat jeleztem és több tekintetben vele egyet is értek. De egy oly dologra nézve, a tanári szukkreszczenczia kérdésére vonatkozólag, ki kell jelentenem azt, liogy leiratomat, melyet eziránt az egyetemhez intéztem, úgy látszik félreértette. 0, ha jól értettem beszédét, úgy fogta fel leiratomat, mintha ennek az intézkedésnek a jogakadémiai tanárok ellen irányzott éle volna. T. képviselőház! Én a tanári szukkreszczenczia kérdésében azért írtam az egyetemhez, mert a tanszékek betöltésénél sajnosán tapasztaltam, hogy arra igazán való egyének hiányoznak. És én itt egy dolgot akartam elérni, tudniillik az egyetemi tanárok figyelmét arra akartam felhívni, hogy maguk foglalkozzanak behatóan és közvetlenül azzal a néhány kiválasztott derék fiatal emberrel, hogy így azután mintegy ők maguk neveljék őket; más szóval iparkodjanak a tanárok egy kis iskolát alapítani, mert a tanár íulajdonképen akkor felel meg igazán feladatának, ha iskolát teremt maga körül. Ezért ajánlottam figyelmökbe a szemináriumokat is. Az építkezések ügyére vonatkozólag már nyilatkoztam. Minduntalan ezt méltóztatik felemlíteni, hogy a külföldről idejövő tudósok roppantul meg fognak ütközni a központi épület hiányossága felett. Hát, t. ház, nagyon igaz, hogy így áll a dolog és ez szerintem is sajnos. De most már a milleniumra egyszerre felépíteni a központi épületet nem lehet. De különben méltóztassék elhinni, nem is fognak olyan nagyon megütközni; hiszen a bécsi egyetem milyen állapotban volt, mielőtt az új egyetemet felépítették; azért az Ausztriának szégyenére nem vált. Ha az egyetemi tanár urakkal érintkeznek majd a külföldi tudósok és meglátják, hogy tanáraink a tudomány színvonalán állanak, nem fognak az épületről beszélni, és ha igen, legfölebb azt mondják nekik, hogy a jövő esztendőben kezdődik meg az új egyetem építése. Ebben én semmi megszégyenítőt nem látok. Tulajdonképen azért szólaltam fel, hogy Vajay képviselő úrnak egy kérdésére adhassak határozott választ; ő tudniillik az egyetemi exhortatura kérdését vetette fel. Hogy a budapesti egyetemen nincsen most hitszónok, abban tökéletesen igaza van, mert most ez az állás betöltve nincsen. Az is igaz, hogy 1871. vagy 72-ben, ha jól emlékszem, Roder Alajos volt az utolsó, a ki mint a vallásbölcselet tanára a hitszónoki állást is betöltötte. Később azután megint történt intézkedés, ha jól emlékszem, a központi szeminárium egyik tagját bizták meg a hitszónoklattal, a ki azután előléptettetvén, erről az