Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-576

570. országos ülés 189«. márczius 5-én, csütörtökön. 417 ságot nyújtanak, hogy ott a bejutás a városba drágább ne legyen, mint eddig volt. Ebből a szempontból kiindulva mondottam és helyeztem kilátásba, hogy azon vidéki városokra nézve, a melyek ily vidéki gazdasági életnek czentrumait foknsait képezik, oly módon kívánom megkönnyíteni a forgalmat, hogy ott, a hol bizonyos mértékben a szomszédos forgalom díjszabása emelkedett, menet-térti jegyek behozatalával viaszaállítsam az eddig élvezett díjszabást. (Egy hanga szélső baloldalon: Mindenütt?) Minden oly vidéki városban, a mely nagyobb vidéknek a központját képezi. A Babó Emil és Bernát Béla t. képviselőtársaim által felhozottak, egyes vasúti állomások kibővítésének szükségességére vonatkoznak. Én magam is belátom ezt, de hát nemcsak ezekben a városokban és állomásokon fordul az elő, hanem az országnak igen sok helyén, olyanokon is, a melyek most e vita folyamán elő nem hozattak, de a minek eszközlését épen a felveendő beruházási kölcsön által vélem létesíteni. (Egy hang a szélső baloldalon: Mikor?) Sima Ferencz t. képviselőtársam egy igen fontos kérdést vetett fel, a mely a tarifa-politikára vonatkozik, g azon nézetének adott kifejezést, hogy óhajtandó és szükséges volna, hogy az országnak minden vidékén egyenlő díjtételek állapíttatnának meg az árúkra, különösen a gabonaszállításra vonatkozólag. — A dolog most t. i. ílgy ál], — és ebben igaza van a t. képviselő úrnak, — hogy oly helyeken, a hol a vasútnak a vízi szállítással kell versenyeznie, a megállapított vasúti díjtételekből bizonyos refakcziák adatnak abból a szempontból és abból a ezélzatból, hogy ezt a versenyt a vízi szállítással a vasát kibírja. Most, hogy ha annak a nézetnek eleget téve, a melynek kifejezést adott a t. képviselő úr, oda akarnánk törekedni, hogy az egész országban egyenlő díjtételek alkalmaztassanak, hogy ilyen refakcziák sehol se nyújtassanak, ennek az lenne a következménye, hogy bizonyos szállításokat ezen vasutak egészen elvesztenének, s ennek ismét az volna a köyetkezménye, hogy az államvasutak jövedelme is tetemesen leszállana, (Úgy van! a jobboldalon.) és ezt visszahatásában az államháztartás érezné meg. Ha pedig úgy képzeli a t. képviselő úr, hogy azon refakcziák, melyeket itt adtunk, levonassanak az összes szállítmányokból, akkor ugyanazon eredményre jutnánk, hogy a vasút itt ugyau kibírná a versenyt a vízi szállításokkal, de az ország egyéb részeiben annyira leszállanának a díjtételek, hogy az a finaneziális kár, a melyet az előbb jelezni voltam bátor, ismét előállana. . KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXX. KÖTET. Sima Eerencz: Megnyernék a mezőgazdák ! Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter: Hiszen a mit a mezőgazdák megnyerhetnek, azt megnyerik a refakcziák által, a melyeket a vizi szállítással való verseny érdekében a díjtételeknél életbe léptettünk. De hogy tovább menjek, hogy nagyobb nyereményre tegyenek szert a mezőgazdák, azt nézetem szerint azért nem tartom helyesnek, mert semmi sem volna oly káros épen a mezőgazdákra nézve, mintha az államvasutak jövedelmének leszállításában anynyira mennénk, hogy magát az államháztartás egyensúlyát támadnók meg, mert a mezőgazdák szempontjából különösen fősúlyt kell fektetni arra, hogy ez az egyensúly az államháztartásban megingást ne szenvedjen, A széntarifára nézve én magam is abban a nézetben vagyok, hogy csak az országnak gazdasági életét fejlesztjük avval, ha a szenet mentől olcsóbban juttatjuk az egyes fogyasztókhoz. A szénre nézve már eddig is a tarifákban lementünk a legalsóbb fokig, úgy, hogy ha még tovább megyünk a széntarifák - leszállításával, akkor az önköltségen alul szállítanánk, a mi semmi esetre sem lenne megengedhető. Kolozsváry-Kiss István t. képviselőtársam felhozta azt, hogy czélszeríí volna, ha az államvasutak rendszeresebben épülnének, mint a hogy most épülnek. Hogy a múltakra nézve bizonyos tekintetben igaza van, azt nem akarom vitatni, mert a múltakban mikép keletkeztek államvasutak ? Ugy, hogy egyes garantírozott vasutakat, a melyeket magánvállalatok építettek ki, idő folytán államosítottunk. Természetes, hogy ha ilyen meglevő vasutakat államosítunk, és abból alakítunk aztán államvasúti hálózatot, akkor sok tekintetben hiányzik az egyöntetűség, a hálózatnak ezélirányos kiépítése, a mely szükséges volna, de a melyet nem lehetett elkerülni az államvasutak létesítésének említett módja folytán. Hanem hogy jövőre az államvasutak kiépítése egy előre megállapított terv szerint történik, az iránt kérem a t. házat, hogy semmiféle kétséget magának ne engedjen. Különben is az államvasutak építése jövőre már nem is fog nagy mértékben történni, mert a mint voltam bátor bejelenteni, inkább csak némely kiegészítő vasútvonalak kiépítéséről lesz szó, minthogy a fővonalak már ki vannak építve. Végre ki kell terjeszkednem azon határozati javaslatra is, melyet Roscnb'erg Gyula t. képviselőtársam benyújtott. (Ralijuk! Halljuk!) Rosenberg t. képviselőtársam arra kívánja utasítani a kereskedelemügyi minisztert, hogy intézkedjék az iránt, miszerint a magyar ki1 rályi államvasutak vonalain a törvényhatósági 63