Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-561

36 §61. országos ölés 1896. február 17-én, hétfőn* vizsgának folyamát, tehessen akármelyik tárgyból kérdést, hogy aztán a vizsga eredménye felett esetleg szavazatával dönthessen is. Ezzel, azt hiszem, eléggé megfelelünk az állami ellenőrzés feladatának is és meg lesz óva ezen vizsgálatnak, úgynevezett állam vizsgálati jellege is, ámbár én a nevére nagyon csekély súlyt helyezek, hanem súlyt helyezek arra, hogy ezen szervezet teljesen az oktatás előmozdításának, sikerének feleljen meg és annak hathatós tényezőjévé váljék. Ezzel én azokat a kérdéseket, a melyeket érinteni akartam, megérintvén, befejezhetném felszólalásomat, hanem engedjék meg, hogy egy rövid reflexiót tegyek a magyar orvosnövendékek nagyobb számának a bécsi egyetemen tanulása kérdésére is. Megengedem, hogy nem népszerű ez a théma abban az alakban, a mint azt érinteni óhajtom ; de nem szabad elfeledni, hogy e téren az orvosi tudományokkal máskép vagyunk, mint a jogi tudományokkal, a melyeknek egy része csakugyan nemzeti jellegű, és kell, hogy nemzeti irányú is legyen, és a nemzeti szellemet fejleszsze is. Azért itt ragaszkodni kell ahhoz, hogy a hazában kapja meg a fiatalság ezekben való kiképzését. Az orvosi tudományok azonban tisztán egyetemes, kozmopolitikus jellegűek, ezt az egyetemes orvosi tudományt fejleszti mindenki, a ki azon a téren van, tehetsége szerint. Az egész emberiség hasznára válik, ha valami új felfedezés történik, közkincsévé válik az az egész emberiségnek. Ha ezen intézetek ma még nincsenek nálunk is minden tekintetben úgy tervezve, hogy oly alapos képzettséget adjanak, mint a bécsi egyetem, akkor ne törekedjünk túlságosan megszorítani az orvosnövendékeknek a bécsi egyetemen való tanulását. Azt azonban megkívánhatjuk tőlük, hogy ők a magyar nyelvet tudják, a magyar terminológiát ismerjék, hogy igaz hazafiak legyenek. Hanem, t. képviselőtársaim, ha ezek az ifjak a középiskolákban az erős nemzeti érzést és nemzeti szellemet el nem sajátították, akkor hiába tanúinak itt Budapesten, itt sem fogják azt elsajátítani. (Úgy van! balfelől.) Oda már erős nemzeti érzülettel kell menniök, akkor az nem is fog Bécsben sem megingattatni. De ott látok én bizonyos veszélyt az orvosnövendékeknek a külföldi egyetemen való tanulásában, hogy igen sokan, nem ugyan az olyanok, a kik a középiskolákban erős nemzeti érzést sajátítottak el, — mert azok legalább nagyobbrészt vissza fognak térni, — hanem mások, ott maradnak Ausztriában vagy másutt a külföldön és ott folytatnak praxist; pedig ha visszajönnének, azáltal%nyerne a közegészségügy nálunk. Mert az orvosnál fődolog az, hogy alaposan ismerje a tudományát, az azután mindegy, vájjon Magyarországon tanúlt-e, vagy pedig Bécsben. Mindenesetre jobb, ha ott tanúit, és nem öli meg a betegeket tudatlanságból, hanem kigyógyítja a betegségből, mintha itt tanúit és nem gyógyítja ki, hanem megöli a beteget. (Derültség.) Azt hiszem, hogy ily koríílmények között nem szabad túlságos gátakat vetni az orvosnövendékek Bécsben tanulásának. Hiszen nekünk addig, míg a bécsi egyetem orvosi fakultása tekintetében Európának első egyetemei közé tartozik, örvendenünk kell azon, hogy a bécsi egyetem elismeri a recziproczitást velünk szemben, hogy a budapesti egyetem diplomáival Ausztriában ép úgy praktizálhatni, mint a bécsi diplomával Magyarországon. Én ezt a viszonyt továbbra is fentartandónak tartom, de szükségesnek tartom, hogy gondoskodás történjék abban a tekintetben is, hogy tudják a magyar nyelvet, a magyar terminológiát, a magyar műszavakat, és középoktatásunk is legyen úgy átalakítva, hogy a nemzeti érzést és tudományszomját kielégítse. (Helyeslés balfelől.) Ezzel, t. ház, a tételt elfogadom. Hévizy János jegyző: Vajay István! Vajay István: T. képviselőház! (Halljukl Halljuk!) A t. kultuszminiszter úr múlt szombati felszólalása alkalmával az egyetem tételénél kijelentette, hogy a harmadik egyetem kérdése tekintetében jelenleg nem kíván állást foglalni, hanem a létező két egyetem hiányainak kiegészítésére fog törekedni, A t. kultuszminiszter úrral ezen kérdést illetőleg teljesen egyetértek, és az ő Ugybuzgóságát vagyok bátor felhívni az egyetem egyik létező hiányára. Kétséget nem szenved, t. képviselőház, hogy a vallásos épület ápolása, erősítése és fentartása kiváló állami és közérdeket képez és képezett mindenkor. A vallást nem szabad, nem lehet egyes elvont bölcseleti igazságok összegének és rendszerének tekinteni, hanem szükséges, hogy a vallásos érzület hassa át egész lelkünket, irányítsa egész életíinket és vallásos törvények szabályozzák lelkiismeretünket. Ha e tekintetben a közéletben, különösen az lígynevezett művelt középosztály részéről hithidegséget tapasztalunk, ennek egyik főokát kétségkívül egyetemi oktatási rendszerünkben kell keresni. Az elme táplálása tekintetében ifjaink megtalálják a kellő forrást az egyetemen; azonban a lelkiélet, a lelkiszükséglet kielégítése tekintetében bizony nagy hiány van. Ifjaink, a kik letették az érettségit, és feljönnek ide a különböző tudományos szakokra beiratkozni, itt lelki szükségleteik kielégítése tekintetében teljesen czéltalanúl bolyonganak az élet líitvesztőiben; nincsen biztos vezérlő csillaguk. Igaz, hogy a főváros különböző templomaiban táplálhatják lelküket az imádsággal, kegysze-