Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-576

576. országos ülés 1806. márczins 5-éu, csütörtökön. 413 politikánkat, és ennek érdekében legalább annyi bátorságot öntsenek magukba, hogy az osztrák kollegákkal legalább is az önálló vámterület alapján egyezkedjenek. (Helyeslés a szélsőbalt oldalon.) Majd megmondom, miért hoztam ezt fel? Véletlenségből egy házat akar megvenni egy másik pénzes ember, A ház eladó. Bejött ezen házba egy rajzoló úri ember, mérnök vagy építész, és rajzolja a szobákat. Kérdezem, mit akar? Kérem, azt mondja, ezen ház át lesz alakítva. Tán megvette valaki ? Nem, csak megvenni akarja, hanem én megrajzolom, és át fogjuk alakítani képzeletben, és ezen átalakítás szerint kiszámítjuk, mennyi bérjövedelme lehet neki, és akkor ennek alapján fogjuk az árát megállapítani. Hát kérem, t. ház, és t. miniszter úr, legyenek szívesek nekem megmondani, hogy mikor tárgyalnak Ausztriával, felállítják-e azt a képzeleti határvonalat, az önálló vámterületet, és ennek alapján fognak-e alkudozni, tudniillik, hogy Magyarországnak megvan az önálló vámterülethez a törvényben biztosított joga, hogy ez az alap, és hogy erre való tekintettel számolnak majd el, hogy ki mit nyer innen és mit onnét. Ez az, t. miniszter úr, a mit egy magyar miniszter nemcsak hogy köteles megtenni, de erre erkölcsileg is kötelezve van. De önök visszautasítják az önálló vámterületet és azt mondják, nem akarom mondani, vemhes vagy nem vemhes, (Derültség.) állandó vagy nem állandó jellegűnek tekintette-e az ország eddig ezen szerződéseket, mert csak ezt jelenthetik a pénzügy és kereskedelmi miniszterek nyilatkozatai. Igaz, hogy Önöknek megvan minden hatalmi tényezőjük, melylyel, a mint kiegyezkednek, azt fogják bizonyítani, hogy ez hasznos az országra, akár igaz lesz, akár nem. Évtizedeken át, akár mit tettek önök, mindig azt mondotta az echó, helyesen és jól jártak el, mert megvolt hozzá többségük és sajtójuk, mely azt dicsérte nolle velle, meg túlbuzgóságból, hogy maguk is restellették. Ha a bajok megtörténtek, akkor megint megvolt a képesség a bajokat eltagadni. Véletlenül valami jól ütött ki, azt saját érdemüknek tekiotették. Azért azon kérdést intézem a t. miniszter úrhoz, hogy a mit egy közönséges báz-eladásnál is ma már el tudnak képzelni az emberek és ki tudnak okoskodni, hogyne lehetne akkor, mikor két állam közt kell szerződést kötni. Felfogja-e állítani az önálló vámterület vonalát legalább rajzban, számítási alapúi? Fogja-e ezt tenni különösen akkor, mikor Magyarország bizonyos tagokban úgy is túlságos terheket vesz magára, mert a katonaság, a honvédség tekintetében nagyobb arányú áldozatokat hoz, Az udvartartás kérdésénél Magyarország szintén áldozatot hoz, mert az udvartartási költségek közösek vagyis felesek, de azoknak túlnyomó része nem Magyarországon költetik el. (Úgy van! a szélsőbalon.) Azután a quóta aránya is meg van állapítva, de a közös hadsereg részéről elköltött magas államtiszti nyugdíjak jóformán mind a külföldön költetnek el. Én, t. ház, nem hiszem azt, hogy ezt az egyezkedést, melyet kötni akarnak Ausztriával, a kormány még képzeletben is az önálló vámterület nyomán fogja megállapítani ; azt hiszem, hogy egy bizonyos előre meghatározott alap már stipulálva vau, a melynek tulajdonképen csak a végrehajtása van hátra. Legalább az eddigi eljárások, a melyeket itt alkotmányosan gyakorlatba vettek, ezt mutatják; s miután én meg vagyok győződve arról, hogy az államvasutak is és minden vasút, ha mi azon a rendszeren haladunk, a melyen haladtunk eddig, nem hogy kellő hasznára lenne a mi közgazdászatunknak, hanem magában a vasutak rendszerében — és ezt a közlekedésügyi bizottságban is előhoztam már — egy igazi nagy veszedelem lehet, mert méltóztassék meggondolni, hogy Olaszországnak is épen a a vasutak okoztak nagy bajt; különösen ez a viczinális vasútrendszer, a mely olyan nagy mérvben a részvénytőkét, a pénzpiaczot veszi igénybe; ez, ha netalán tán nem úgy ütne be, mint a hogy igen sokan hiszik, és ahhoz, mint úgynevezett mentőeszméhez vakon ragaszkodnak, általános hitelviszonyainkra pénzügyi szempontból is rendkívül lényegesen reagálhat : (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mindezeket összegezve, nagyon természetesnek fogja találni a t. ház, hogy én a tételt nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát senkisem kíván szólani . . . Polónyi Géza: T.képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nekem van egy pár szavam, t. ház. A képviselőház mai ülésén Szalay Károly igen tisztelt képviselőtársam hivatkozással arra, hogy élt azon joggal, a melyet a képviselőház előtt a kereskedelemügyi miniszter nekünk mindnyájunknak nyújtott, midőn a viczinális vasútakróí szólva, provokált arra, hogy tessék megnézni az irattárban levő iratokat, s azokból meggyőződést szerezni a viczinális vasútaknái alőfordúlfc, vagy elő nem fordult szabálytalanságokról, — igen tisztelt képviselőtársam ma beszámolt a képviselőháznak arról, hogy ő ezzel a joggal élt és milyen eredményekre jutott. Azon eredményre jutott, hogy a volt kormány alatt, és illetőleg még a jelen kormány idejében is adatott egy vasúti konczesszió a dombovár-győr-veszprémi vonalra, a mely tényleg egy akkor fungált miniszternek adatott meg, azonban ő Felsége előtt