Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-576

414 5 ^* orsz&gos illés 1898. márczius 5-én, csütörtökön. a felterjesztésben ezen tény eltitkoltatok és daczára annak megadatott a vasúti konezesszió ezen miniszternek ; az előbbi minisztérium, midőn még Lukács Béla volt a miniszter, miniszter­tanácsilag az építési engedélynek kiadását le­hetetlennek nyilvánította, és daczára ezen anteahtáknak, kiadatott a konezesszió és kiada­tott a részvénytársaság részére az építési en­gedély, midőn a viezinális vasútakról szóló törvény értelmében megkívántató 35 százalék még aláírás által biztosítva nem volt. Mind­ezeken felül, t. ház, azt állította a t. képviselő­társam a hivatalos aktákra való hivatkozással, hogy ezen szerződésnél maga a posta-kincstár is megkárosíttatott azáltal, hogy a szállítás bizonyos részvénytársaságra ruháztatott át, azonban ezen társaság tényleg postacsomagokat szállít, és így ezen szállítás díjait az állam­kincstártól elvonja. Ezek az országgyűlésen mondattak el. A mire nekem észrevételem van, röviden a követ­kező ; A kereskedelmi miniszter úr, miután részben az ő tényéről is van szó, miután itt egy volt miniszter, a volt kormány idejéből való: gróf Festetich Andor miniszter azzal vá­doltatik, hogy neki egy vasúti konczesziója volt, a mely konczesziónak egy más engedélyese volt bemutatva, de tényleg ő volt az engedélyes, én azt hiszem, a magyar törvényhozás termében a miniszteri székből, ezek a dolgok nem marad­hatnak felelet nélkül. Nekünk tudnunk kell azt, hogy igaz-e az, hogy a magyar király egy okle­vél aláírásánál tévedésbe ejtetett; igaz-e, hogy ezen konczessziónál, hol a miniszter volt az en­gedélyes, a póstakincstár megkárosíttatott, a törvények megsértettek, s mily módon adatott meg konezesszió? Én, t. ház, joggal kívánom, hogyméltóztassék a kereskedelemügyi miniszter úr ezen kérdésekre a felvilágosításokat megadni, mert az ellenzék csak úgy teljesítheti hűen és becsületesen ellenőrző és esetleg más irányban teljesítendő kötelességét, ha biztos adatokra támaszkodhatik. Én ugyan meg vagyok győződve arról, hogy Szalay Károly t. képviselőtársam bír azzal a lelkiismeretességgel, hogy nem hivat­kozik ilyen adatokra, ha nem látta azokat, mégis, ennek az ország színe előtt kell megerősítve vagy megezáfolva lenni. Azért szólalok fel e helyről, hogy a kereskedelemi miniszter úr abban a tudatban ne legyen, hogy mi hallgatásából a jö­vőre konzequencziákat szándékozunk levonni, még pedig oly tényekre nézve, amelyekre a törvény utasítja és kötelezi. Ezért hozom fel e dolgot, és kérem a miniszter urat, nyilatkozzék ezen adatok hiteltérdemlősége iránt, nyilatkozzék a tények valódisága iránt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Dániel Ernő kereskedelemügyi minisz­ter: T. ház! Ámbár nem feküsznek előttem azok az adatok, melyek a győr—veazprém—dom­bóvári vasút engedélyezésére vonatkoznak, mégis, minthogy az én időmben történt, és világosan emlékszem mindazokra a dolgokra, melyek elő­fordultak, legyen szabad egy pár szóval röviden nyilatkoznom azokra, a miket Szalay Károly és Polónyi Géza képviselő urak felhoztak. (Hall­juk ! Halljuk!) Először is, t. ház, mindenesetre tévedésnek kell kijelentenem azt, mint ha a vas­úti engedély egy miniszternek adatott volna ki. A vasútépítési engedély ebben az évben adatott ki, még pedig Szél Kálmán nevére állíttatott ki. (Egy láng balfelöl: És Steiner.') Tehát itt mi­niszter neve általában elő nem fordul. Igaz, t. ház, hogy az előmunkálati engedélyezésnél Festetich Andor gróf annak idején érdekelve volt, sőt más előmunkálati engedélyesekkel kötött szerződések folytán, ezeknek előmunkálati enge­délyét is magához váltotta, azonban akkor, mi­dőn ő miniszterré kineveztetett, akkor ezen elő­munkálatokról lemondott, a lemondás az iratok­nál fekszik és ezen jogát átruházta Steiner és Szél urakra. Tehát azóta ő többé mint engedé­lyes nem szerepelt, vele szemben semmiféle tár­gyalás attól a percztől kezdve nem folyt at­tatott. A mi a másik kérdést illeti, hogy a csomag­szállító részvénytársaság kedvéért itt bizonyos hátrányban részesíttetik a postakincstár r e tekin­tetben bátor vagyok Polónyi t. képviselő urat felvilágosítani, hogy ezzel a kérdéssel maga Szalay Károly képviselő úr sem hozta ezt az ügyet kapcsolatba, hanem ettől a kérdéstől függetlenül, más szempontból kivánta megbírálni. Különben a csomagszállító részvénytársasággal a kérdés úgy áll, hogy ez a részvénytársaság, a mely semmiféle szubvencióban, vagy kedvez­ményben nem részesül, a csomagszállítást oly díjtételéit eszközli, a mely egészen megfelel a szabályoknak; tehát a helyett, hogy a posta­kincstárba folynék a jövedelem, befolyik az államvasutak pénztárába, már pedig az állam­kincstárra nézve egészen közönbös, alárendelt, hogy valamely jövedelem a postakincstár, vagy az államvasutak révén jut-e az állampénztárba. (Helyeslés jobbfelöl.) Különben, t. ház, a képviselő úrnak az az észrevétele, hogy az építési tőkének 35 száza­léka törzsrészvényekben nem lett volna kimutatva, szintén nem áll, mert igenis 35 százaléknyi része­sedés törzsrészévnyekben ki lett mutatva. De nézetem szerint annyiban is alárendeltebb fon­tossággal bir, a mennyiben, ha nem tudná az illető engedélyes összegyűjteni a hiányzó össze­get, tartozik a maga zsebéből pótolni, mert I semmiesetre sem engedhető az meg, hogy az

Next

/
Thumbnails
Contents