Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-576
414 5 ^* orsz&gos illés 1898. márczius 5-én, csütörtökön. a felterjesztésben ezen tény eltitkoltatok és daczára annak megadatott a vasúti konezesszió ezen miniszternek ; az előbbi minisztérium, midőn még Lukács Béla volt a miniszter, minisztertanácsilag az építési engedélynek kiadását lehetetlennek nyilvánította, és daczára ezen anteahtáknak, kiadatott a konezesszió és kiadatott a részvénytársaság részére az építési engedély, midőn a viezinális vasútakról szóló törvény értelmében megkívántató 35 százalék még aláírás által biztosítva nem volt. Mindezeken felül, t. ház, azt állította a t. képviselőtársam a hivatalos aktákra való hivatkozással, hogy ezen szerződésnél maga a posta-kincstár is megkárosíttatott azáltal, hogy a szállítás bizonyos részvénytársaságra ruháztatott át, azonban ezen társaság tényleg postacsomagokat szállít, és így ezen szállítás díjait az államkincstártól elvonja. Ezek az országgyűlésen mondattak el. A mire nekem észrevételem van, röviden a következő ; A kereskedelmi miniszter úr, miután részben az ő tényéről is van szó, miután itt egy volt miniszter, a volt kormány idejéből való: gróf Festetich Andor miniszter azzal vádoltatik, hogy neki egy vasúti konczesziója volt, a mely konczesziónak egy más engedélyese volt bemutatva, de tényleg ő volt az engedélyes, én azt hiszem, a magyar törvényhozás termében a miniszteri székből, ezek a dolgok nem maradhatnak felelet nélkül. Nekünk tudnunk kell azt, hogy igaz-e az, hogy a magyar király egy oklevél aláírásánál tévedésbe ejtetett; igaz-e, hogy ezen konczessziónál, hol a miniszter volt az engedélyes, a póstakincstár megkárosíttatott, a törvények megsértettek, s mily módon adatott meg konezesszió? Én, t. ház, joggal kívánom, hogyméltóztassék a kereskedelemügyi miniszter úr ezen kérdésekre a felvilágosításokat megadni, mert az ellenzék csak úgy teljesítheti hűen és becsületesen ellenőrző és esetleg más irányban teljesítendő kötelességét, ha biztos adatokra támaszkodhatik. Én ugyan meg vagyok győződve arról, hogy Szalay Károly t. képviselőtársam bír azzal a lelkiismeretességgel, hogy nem hivatkozik ilyen adatokra, ha nem látta azokat, mégis, ennek az ország színe előtt kell megerősítve vagy megezáfolva lenni. Azért szólalok fel e helyről, hogy a kereskedelemi miniszter úr abban a tudatban ne legyen, hogy mi hallgatásából a jövőre konzequencziákat szándékozunk levonni, még pedig oly tényekre nézve, amelyekre a törvény utasítja és kötelezi. Ezért hozom fel e dolgot, és kérem a miniszter urat, nyilatkozzék ezen adatok hiteltérdemlősége iránt, nyilatkozzék a tények valódisága iránt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Ámbár nem feküsznek előttem azok az adatok, melyek a győr—veazprém—dombóvári vasút engedélyezésére vonatkoznak, mégis, minthogy az én időmben történt, és világosan emlékszem mindazokra a dolgokra, melyek előfordultak, legyen szabad egy pár szóval röviden nyilatkoznom azokra, a miket Szalay Károly és Polónyi Géza képviselő urak felhoztak. (Halljuk ! Halljuk!) Először is, t. ház, mindenesetre tévedésnek kell kijelentenem azt, mint ha a vasúti engedély egy miniszternek adatott volna ki. A vasútépítési engedély ebben az évben adatott ki, még pedig Szél Kálmán nevére állíttatott ki. (Egy láng balfelöl: És Steiner.') Tehát itt miniszter neve általában elő nem fordul. Igaz, t. ház, hogy az előmunkálati engedélyezésnél Festetich Andor gróf annak idején érdekelve volt, sőt más előmunkálati engedélyesekkel kötött szerződések folytán, ezeknek előmunkálati engedélyét is magához váltotta, azonban akkor, midőn ő miniszterré kineveztetett, akkor ezen előmunkálatokról lemondott, a lemondás az iratoknál fekszik és ezen jogát átruházta Steiner és Szél urakra. Tehát azóta ő többé mint engedélyes nem szerepelt, vele szemben semmiféle tárgyalás attól a percztől kezdve nem folyt attatott. A mi a másik kérdést illeti, hogy a csomagszállító részvénytársaság kedvéért itt bizonyos hátrányban részesíttetik a postakincstár r e tekintetben bátor vagyok Polónyi t. képviselő urat felvilágosítani, hogy ezzel a kérdéssel maga Szalay Károly képviselő úr sem hozta ezt az ügyet kapcsolatba, hanem ettől a kérdéstől függetlenül, más szempontból kivánta megbírálni. Különben a csomagszállító részvénytársasággal a kérdés úgy áll, hogy ez a részvénytársaság, a mely semmiféle szubvencióban, vagy kedvezményben nem részesül, a csomagszállítást oly díjtételéit eszközli, a mely egészen megfelel a szabályoknak; tehát a helyett, hogy a postakincstárba folynék a jövedelem, befolyik az államvasutak pénztárába, már pedig az államkincstárra nézve egészen közönbös, alárendelt, hogy valamely jövedelem a postakincstár, vagy az államvasutak révén jut-e az állampénztárba. (Helyeslés jobbfelöl.) Különben, t. ház, a képviselő úrnak az az észrevétele, hogy az építési tőkének 35 százaléka törzsrészvényekben nem lett volna kimutatva, szintén nem áll, mert igenis 35 százaléknyi részesedés törzsrészévnyekben ki lett mutatva. De nézetem szerint annyiban is alárendeltebb fontossággal bir, a mennyiben, ha nem tudná az illető engedélyes összegyűjteni a hiányzó összeget, tartozik a maga zsebéből pótolni, mert I semmiesetre sem engedhető az meg, hogy az
