Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-576
402 576. országos ülés 1896. márczius ő-én, csütörtökön. reskedelemügyi miniszter lírnak a költségvetés benyújtásával kapcsolatban tartott, a vasútügyi kormányzatra vonatkozólag részletesen kifejtett programmbeszéclében a legfőbb és a legfontosabb mezőgazdasági érdekek teljesen érintetlenül maradtak. Nevezetesen, t. képviselőház, bizonyára a t. kereskedelemügyi miniszter úr tudja és ismeri közöttünk a legjobban, mert az ő szakmájába vág a kérdés, hogy a termények Magyarországon, különösen az Alföldről, ma még teljesen Budapestre gravitálnak és a budapesti árak egyedül döntők arra nézve, hogy milyenek legyenek az Alföldön a termények árai. Tudjuk, t. ház, hogy ott, hol az államvasutak a hajóforgalommal konkurrens vonalat képeznek, az államvasutak sokkal kedvezőbb tarifa mellett szállítják a terményeket a központ felé, mint ott, a hol a vasút nem konkurrense a hajózásnak. Hát, t. ház, ezen vasúti politikát én a kincstár érdekében, de egyáltalán államgazdasági szempontból teljesen helytelennek tartom, mert pusztán csak azért részesíteni egy vidéket tarifa-kedvezményben, mert véletlenül azon kedvező helyzetben van, hogy folyam partján fekszik és terményei hajózás útján szállíthatók az ország központjába, ez szerintem a legnagyobb méltánytalanság és igazságtalanság azon más vidéki termelőkkel szemben, kiknek ezen geográfiai fekvés ki nem jutott. Altalános magyar mezőgazdasági érdekből tehát azt a kérdést vetem fel a t. miniszter úr előtt, nem tartauá-e helyesnek egy egészen egységes és pedig e mainál sokkal kedvezőbb tarifa megoldását a tennényszállításra nézve, a mi által nagyon természetesen a mezőgazdasági érdekek nagy mértékben előmozdíttatnának, mert a szállítás nem emésztené fel a termény értékének jelentékeny részét. Ez oly rendkívüli mezőgazdasági érdek, melyet az államvasutak tarifája kérdésének rendezésénél egyáltalán nem szabad figyelmen kívül hagyni. De ennél sokkal fontosaimnak ós a magyar Alföldön az ipar, kereskedelem és főként a gyári ipar fejlődése szempontjából messze kiható érdekűnek tartom azt, hogy, a mint a t. miniszter úr is iudja, az egész magyar Alföld fa-szükségben szenved. Az ipar, különösen a gyári ipar csakis kőszénnel könnyen és olcsón ellátható vidéken nyerhet lendületet, már pedig a mai tarifális viszonyok mellett rémítő drága áron jut a magyar Alföld a kőszénhez. Hogy felemlítsem azt az óriási árt, melyet az alföldi iparosnak, különösen a gyári iparosnak, de a mezőgazdának is cséplés idején a szénszállításnál fizetnie kell, például felhozom Csongrádmegyét, Jász-Nagy-Kún-Szolnokmegye, Pestmegye felé eső részét és Csanádmegyét, melyek petrozsényi szenet használtak; a szénnek ára a bányában 40 forint Waggonkócsiként, a szállítás pedig 83 forint; tehát kétszer nagyobb a szénnek szállítási költsége a termelési árnál. Ép azért a mezőgazdaság, különösen pedig a gyáripar fejlesztése érdekében az alföldön nagyon kívánatosnak tartanám, ha a t. miniszter úr ígéretet tenne az iráni, hogy a tarifát különösen ezen rendkívül szükséges szállítmányokra nézve kedvezőbbé tenné. Mikor én e kérdésnél felszólalok, t. ház, nem hagyhatom érintés nélkül Rosenberg Gyula t. képviselőtársam határozati javaslatát, melyet én úgy, a mint beterjesztetett, semmi körülmények között el nem fogadok. Azt, t. ház, bogy a községi és törvényhatósági tisztviselők, különösen hivatalos eljárásuk alkalmával egyáltalán vasúti kedvezményben jészestíljenek, hogy ingyen utazhassanak, nemcsak hogy megengedhetlennek nem tartom, de az adminisztráczió érdekéből ezt feltétlenül szükségesnek tekintem. Attól tehát abszolúte nem zárkózom el, t. képviselőház, hogy a törvényhatósági és községi tisztviselőknek hivatalos eljárásuk alkalmával az államvasutak azon kedvezményt adják, hogy ők ingyenjegygyei utazhassanak, de azt, t. képviselőház, hogy a törvényhatósági és községi tisztviselők egyáltalábau ingyenes vasúti jegyet nyerjenek, a magam részéről el nem fogadhatom és pedig azért, mert ez a vasúti jegy nem pusztán személyes luxusra használtatnék ki, mert ha még arra használtatnék fel, azt megengedném, — hanem korteskedésre. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Hogy pedig, t. ház, maga az állam eszközöket nyújtson az ezen téren ma is óriási mérvben korrumpált tiszti karnak arra, hogy még biztosabb, még könnyebb eszközéül szolgálhasson a kormánynak, arra én módot és alkalmat adni nem kívánok., hanem kijelentem, hogy Rosenberg Gyula t. képviselőtársam határozati javaslatát oly módosítással fogadom el, hogy a törvényhatósági és községi tisztviselőknek hivatalos eljárásuk alkalmával szabadjegy engedélyeztessék. Eonyiben szívesen járulok t. képviselőtársam határozati javaslatához, a másik két, mezőgazdasági éidek szempontjából felemlített tarifális kérdésre nézve pedig kérem a t. miniszter úrnak kedvező válaszát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Kapotsfy Jenő! Kapotsfy Jenő : T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Rövid kérésem volna csak a kereskedelmi miniszter úrhoz, a mi, ha talán túlnyomólag helyi érdekű is, azt felhozni mégis helyén valónak tartom, mert azon nézetben vagyok, hogy a helyes helyi érdeknek kielégítése is közvetve a közérdeket szolgálja. (Ügy van!a
