Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-576

400 576. országos Illés 1896. márczius 5-én, csütörtökön. váltatott fel, a mennyiben jog adatott az állami tisztviselőknek arra, kogy 2 frt lefizetése ellen válthassanak egy arczképpel ellátott igazolványt, mely őket fél jegygyei való utazásra jogosítja a magyar királyi államvasutak vonalain. Én részemről a kedvezménynyújtás rendszerének ezen módosítását nagyon helyeslem. De midőn helyeslem ezt, nem helyeslem egyúttal azt is, hogy ezen kedvezményből a törvényhatósági tisztviselők ki lettek zárva. (Halljuk! Halljuk!) Igaz ugyan, hogy e?ek az eddigi kedvezményekben sem részesültek, de azért, nézetem szerint nem lehet ok arra, hogy az eddig is létezett ezen igazságtalan és visszatetsző anomáliát, mihelyt csak lehet, megszüntessük és vigasztaljuk a törvényhatósági tisztviselőket azzal, hogy az államosítással majd ez is megváltozik. (Helyeslés.) Hiszen a közigazgatási, törvényhatósági tisztviselők, az államnak ezen fontos szervei, minden tekintetben rosszabb helyzetben vannak, mint az állami tisztviselők. Javadalmazásuk rosszabb, előléptetési viszonyaik kedvezőtlenebbek, nyugdíj viszonyaik rosszabbak, sőt még adókötelezettségeik dolgában is rosszabbul állanak a megyei tisztviselők, mint a szoros értelemben vett állami tisztviselők. Mert hogy csak egyet említsek fel: útadót az állami tisztviselők nem fizetnek, azok pedig, a kik ezt az adónemet kezzlik és beszedik, a megyei tisztviselők útadót fizetni kénytelenek. Mindezek azonban oly dolgok t. képviselőház, a melyeket egy rövid rendelettel módosítani nem lehet, ez szerves törvényhozási alkotást igényelne. Ez iránt már igazán várni kell, míg az államosítás remélhetőleg nem sokára meg lesz. (Ellenmondásck a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Az általam említett anomáliát azonban egy rövid rendelettel meglehet szüntetni s ennek az elérését czélozza az általam benyújtandó határozati javaslat, a miért is kérem a t. kereskedelmi miniszter urat, hogy ahhoz hozzájárulni, a t. képviselőházat pedig, hogy azt elfogadni méltóztassék. Határozati javaslatom szövege a következő : (olvassa.) #Utasíttatik a kereskedelemügyi miniszter úr, hogy intézkedjék az iránt, miszerint a m. kir. államvasutak vonalain a törvényhatósági tisztviselők a menetjegy-kedvezményeket illetőleg az államtisztviselőkkel egyenlő elbánásban részesíttessenek.« (Helyeslés és tetszés.) A tételt elfogadom. Balogh Géza jegyző: Babó Emil! Babé Emil: T. képviselőház! Meglehet, hogy felszólalásom helyi érdekűnek fog látszani; én azonban azt vélem, hogy akkor, a mikor valaki egy nagy városnak ipari és kereskedelmi érdekeit védi és védelmezni törekedik, védi egyúttal az egész országnak és a nemzetnek ipari és nemzetgazdasági érdekeit is. (Igaz! Ugy van! a ssélsö baloldalon.) T. képviselőház! Ha azt akarjuk, hogy iparunk és kereskedelmünk egy nivón álljon a többi állam iparával és kereskedelmével, akkor nekünk mindent el kell követnünk annak élénkítésére és felvirágoztatására. Ezúttal nem akarom az ország egy nagy városának, Szeged városának érdekeit a többi városok érdekei fölé emelni, de azt hiszem, nem mondok valótlanságot, ha azt mondom, hogy Szeged városa közel 10—15 év óta óriásibb mérvben fejlődött, hogy alig hasonlítható hozzá az ország bármely más városa. Szeged városa déli Magyarországnak empóriuma, a magyarosodás iránytűje; és el lehet mondani azt, hogy ebben az országban kulturális tekintetben egyetlen egy város sem tett annyit, mint a mennyit tett és tesz folyton Szeged városa. Ennek a városnak a vasúti forgalma közel 10 év óta csaknem megnégyszereződött, a két vasúti állomás azonban még ma is ép olyan állapotban van, mint volt akkor, midőn először érintette vasúti vonal Szeged városát. Hogy milyen nagy Szeged városának vasúd forgalma, bizonyítja a kezemben lévő és múlt évről kiadott azon összeállítás, a mely igazolja, hogy a szegedi személypályaudvaron 1895-ben az érkezett és elszállított utasok száma 531.574, a szegedrókusi állomáson 382.476 volt, azonkívül el lett szállítva összesen 20.121 métermázsa a Szegedi személypályaudvaron, a szeged-rókusi pályaudvaron pedig 14.614. Teheráru el lett szállítva és érkezett összesen súlyban 1,808.973 a szegedi személypályaudvaron, a ezeged-rókusi pályaudvaron pedig 544.073. És, t. ház, Agy a személyeknek befogadására, valamint e teherárúk elhelyezésére van, és pedig a szegedrókusi pályaudvaron nem is terem, hanem két úgynevezett szobáeska, úgy hogy az utasok, a kik esetleg több ideig kénytelenek ott várakozni, nem várótermekben, hanem a jegyek váltására szolgáló csarnokban kénytelenek összezsúfolva álldogálni. Ennek oka az is, hogy azután maguk a teherárúk össze-vissza vannak hányva, nemcsak a jegyváltásra szolgáló csarnokban, hanem magában a személyek befogadására szolgáló teremben is, és hogy e miatt a kiváltás és feladás sokszor órákat szokott igénybe venni. Ebből következik azután az is, hogy kelleténél több hivatalnokot is kell tartani, mert nagyon természetes, hogy a helyiségek kicsinyek lévén, a hivatalnokok nem bírják a teherárúkat kellően kezelni, és a közönség sokszor 2 —3 óra múlva jut csak hozzá, hogy szállítmányát a kezéhez kapja.