Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-576

576. országos ülés 1896. márczius 5-én, csütörtökön. 399 van kivetve, nem azt mondják, hogy 52,000 frt kilóméterenkiut a nehéz részen és 36,000 frt kilóméterenkiut a könnyű részen, hanem azt mondják, hogy az egész vasút kilométerenként 42,000 frt. Ez az oka annak, hogy miért nincs kiépítve ez a rész és miért építtetett ki a má­sik rész. Abból sem akarok konzekveneziát levonni, hogy mikor ő Felsége a királynak előterjesz test tett a minisztérium, vájjon e törvényjavas­latot benyújthatja-e vagy sem, az előadó köte­lességéhez képest és a valósághoz híven, mint az előterjesztésben szokás, előadta a vasút egész történetét. A felterjesztésbe azonban ez az előterjesz­tés már nem ment bele teljesen, mert azt a részét, a mely a miniszter urakra vonatkozott, kihagyták, úgy, hogy ő Felségének abból, hogy ki kérte a vasúti engedélyt s ki kapta meg a konezessziót, még tudomása sem lehet. Abból sem akarok konzekveneziát le­vonni, hogy a 64,500 számú határozatban mindazok a kifejezések, a melyek a miniszter úrra vonatkoztak, egy más kéz által s más tin­tával kitöröltettek. Ennek lehet ezer oka, én azt nem keresem, de nem is kereshetem. Mindezeket csupán csak azért hoztam fel, hogy győzzék meg a miniszter urat s a t. házat arról, hogy mennyire áldásos lett volna annak a határozati javaslatnak az elfogadása, mert én megengedem, hogy mindezekben, a melyek az én kételyeimet feltámasztották, semmi sincs, de ne felejtse el a t. miniszter úr azt, a mit a német közmondás nagyon drasztikusan így fejez ki, hogy: »Jede Eisenbahn wird mit Lumpen gebaut,« a mi annyit tesz, hogy a rongyokból papírost, a papírosból pénzt csinál­nak. A mai világban a közönség minden ilyen vállalat háta mögött keres, s nem mondom, hogy talál olyanokat, a kiket találnia nem volna szabad. Itt röviden csak arra akarok reflektálni, hogy ez alkalommal t. barátom Eötvös Károly az előbbi korrupezióra is hivatkozott. Megenge­dem, részint hallottam is, talán tudom is, hogy volt korrupezió más vasútaknái is, akkor is, mikor az állam garantirozta a vasutakat, de egy különbség van az akkor a és most között, és ezt talán mindenkinek jó lesz megjegyezni: Az akkori időben, ha vasútat építettek, egyik-má­sik azok közül, a kik a vasútat építették, vagy az építést előmozdították, kerestek ugyan, azonban most azért építenek vasútat, hogy ke­ressenek s e kettő közt azt hiszem, igen nagy a különbség. (Igaz!Ügy van! a szélső baloldalon.) Még csak néhány szóval kívánok referálni a viczinális vasútakra és kérni a t. miuiszter urat, fordítsa összes figyelmét arra, hogy ezek az új vasútvonalak ne ötletszerűen, ne tetszés szerint, úgy a mint talán a nagyobb vagy a kisebb haszon vindikálja, építtessenek meg. Én nem tudom helyes-e az álláspontom, de én fé­lek attól, hogy épen ezen viczinális vasutak ál­tal előbb-utóbb az összes vasúti politika más irányba fog tereltetni, mint az szerintem helye­sen megindult. Egyebet nem akarok említeni, itt van megint a dombóvár—győri vasút. Le­hetetlenség, hogy bárki is tagadásba vegye azt, hogy ezen vasút az összes baranyai s ezzel összefüggő szlavóniai stb. forgalmat egyenesen Bécs felé tereli a Kelenföld elkerülésével. Ha ily vonal több létesül, én a t. miniszter úr megszívlelésére ajánlom, nem fog-e bekövet­kezni az az eset, a mely bekövetkezett más városoknál is, hogy Budapesttől egy napon az egész forgalom eltereltetik és épen az a vasúti politika, mely annak idején Budapestet gócz­ponttá akarta alakítani, szenved kárt és vesz­teséget. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ezek voltak azok, melyeket előadni szük­ségesnek tartottam ; kérem a t. miniszterelnök urat, hogy azon intézkedéseket, melyekre meg­kértem, szíveskedjék mihamarább teljesíteni. (He­lyeslés a szélső baloldalon) Schóber Ernő jegyző: Rosenberg Gyula ! Rosenberg Gyula: T. ház! (Halljuk/) Egy határozati javaslatot kívánok beterjeszteni, és a ház szíves engedelmével azt csak néhány szóval fogom indokolni. (Halljuk! Halljuk!) Tudtommal mindenütt, hol az államvasúti rendszer meg van honosítva, a köztisztviselők különféle természetű menetjegykedvezményben részesülnek. És ez helyesen van így, hiszen az államok rendszerint sehol sem javadalmazzák alkalmazottjaikat valami busásan és csak na­gyon is méltányos, hogy azoknak exisztencziáját minden irányban, a hol csak lehetséges, meg­könnyítse. Nálunk is már régóta részesülnek a szó szoros értelmében vett állami tisztviselők bizonyos menetjegy-kedvezményben, csakhogy annak a rendszernek, mely szerint az eddig nyújtatott, vajmi kevés volt a gyakorlati ér­téke. A legutóbbi időig, ugyanis, hogy ha az ál­lami tisztviselő vasúti menetjegy-kedvezményt igénybe akart venni, egy 50 kros bélyeggel ellátott folyamodványnyal kellett, hogy fordul­jon az államvasutak igazgatóságához. Ott, ha jól ment a dolog, 8 nap alatt, ha azonban sok dolog volt, 3 hét alatt elintézték a folyamod­ványt és kiutalványoztak neki egy 33 száza­lékos díjkedvezményre jogosító igazolványt. A legutóbbi időben ez a gyakorlatilag nagyon is kevéssé praktikábilis rendszer, ha jól tudom, egy minisztertanácsi határozat alapján kiadott rendelettel egy gyakorlati értékkel bíró rendszerrel

Next

/
Thumbnails
Contents