Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-576

576. országos ülés 1896. márczius 5-én, csütörtökön. 399 van kivetve, nem azt mondják, hogy 52,000 frt kilóméterenkiut a nehéz részen és 36,000 frt kilóméterenkiut a könnyű részen, hanem azt mondják, hogy az egész vasút kilométerenként 42,000 frt. Ez az oka annak, hogy miért nincs kiépítve ez a rész és miért építtetett ki a másik rész. Abból sem akarok konzekveneziát levonni, hogy mikor ő Felsége a királynak előterjesz test tett a minisztérium, vájjon e törvényjavaslatot benyújthatja-e vagy sem, az előadó kötelességéhez képest és a valósághoz híven, mint az előterjesztésben szokás, előadta a vasút egész történetét. A felterjesztésbe azonban ez az előterjesztés már nem ment bele teljesen, mert azt a részét, a mely a miniszter urakra vonatkozott, kihagyták, úgy, hogy ő Felségének abból, hogy ki kérte a vasúti engedélyt s ki kapta meg a konezessziót, még tudomása sem lehet. Abból sem akarok konzekveneziát levonni, hogy a 64,500 számú határozatban mindazok a kifejezések, a melyek a miniszter úrra vonatkoztak, egy más kéz által s más tintával kitöröltettek. Ennek lehet ezer oka, én azt nem keresem, de nem is kereshetem. Mindezeket csupán csak azért hoztam fel, hogy győzzék meg a miniszter urat s a t. házat arról, hogy mennyire áldásos lett volna annak a határozati javaslatnak az elfogadása, mert én megengedem, hogy mindezekben, a melyek az én kételyeimet feltámasztották, semmi sincs, de ne felejtse el a t. miniszter úr azt, a mit a német közmondás nagyon drasztikusan így fejez ki, hogy: »Jede Eisenbahn wird mit Lumpen gebaut,« a mi annyit tesz, hogy a rongyokból papírost, a papírosból pénzt csinálnak. A mai világban a közönség minden ilyen vállalat háta mögött keres, s nem mondom, hogy talál olyanokat, a kiket találnia nem volna szabad. Itt röviden csak arra akarok reflektálni, hogy ez alkalommal t. barátom Eötvös Károly az előbbi korrupezióra is hivatkozott. Megengedem, részint hallottam is, talán tudom is, hogy volt korrupezió más vasútaknái is, akkor is, mikor az állam garantirozta a vasutakat, de egy különbség van az akkor a és most között, és ezt talán mindenkinek jó lesz megjegyezni: Az akkori időben, ha vasútat építettek, egyik-másik azok közül, a kik a vasútat építették, vagy az építést előmozdították, kerestek ugyan, azonban most azért építenek vasútat, hogy keressenek s e kettő közt azt hiszem, igen nagy a különbség. (Igaz!Ügy van! a szélső baloldalon.) Még csak néhány szóval kívánok referálni a viczinális vasútakra és kérni a t. miuiszter urat, fordítsa összes figyelmét arra, hogy ezek az új vasútvonalak ne ötletszerűen, ne tetszés szerint, úgy a mint talán a nagyobb vagy a kisebb haszon vindikálja, építtessenek meg. Én nem tudom helyes-e az álláspontom, de én félek attól, hogy épen ezen viczinális vasutak által előbb-utóbb az összes vasúti politika más irányba fog tereltetni, mint az szerintem helyesen megindult. Egyebet nem akarok említeni, itt van megint a dombóvár—győri vasút. Lehetetlenség, hogy bárki is tagadásba vegye azt, hogy ezen vasút az összes baranyai s ezzel összefüggő szlavóniai stb. forgalmat egyenesen Bécs felé tereli a Kelenföld elkerülésével. Ha ily vonal több létesül, én a t. miniszter úr megszívlelésére ajánlom, nem fog-e bekövetkezni az az eset, a mely bekövetkezett más városoknál is, hogy Budapesttől egy napon az egész forgalom eltereltetik és épen az a vasúti politika, mely annak idején Budapestet góczponttá akarta alakítani, szenved kárt és veszteséget. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ezek voltak azok, melyeket előadni szükségesnek tartottam ; kérem a t. miniszterelnök urat, hogy azon intézkedéseket, melyekre megkértem, szíveskedjék mihamarább teljesíteni. (Helyeslés a szélső baloldalon) Schóber Ernő jegyző: Rosenberg Gyula ! Rosenberg Gyula: T. ház! (Halljuk/) Egy határozati javaslatot kívánok beterjeszteni, és a ház szíves engedelmével azt csak néhány szóval fogom indokolni. (Halljuk! Halljuk!) Tudtommal mindenütt, hol az államvasúti rendszer meg van honosítva, a köztisztviselők különféle természetű menetjegykedvezményben részesülnek. És ez helyesen van így, hiszen az államok rendszerint sehol sem javadalmazzák alkalmazottjaikat valami busásan és csak nagyon is méltányos, hogy azoknak exisztencziáját minden irányban, a hol csak lehetséges, megkönnyítse. Nálunk is már régóta részesülnek a szó szoros értelmében vett állami tisztviselők bizonyos menetjegy-kedvezményben, csakhogy annak a rendszernek, mely szerint az eddig nyújtatott, vajmi kevés volt a gyakorlati értéke. A legutóbbi időig, ugyanis, hogy ha az állami tisztviselő vasúti menetjegy-kedvezményt igénybe akart venni, egy 50 kros bélyeggel ellátott folyamodványnyal kellett, hogy forduljon az államvasutak igazgatóságához. Ott, ha jól ment a dolog, 8 nap alatt, ha azonban sok dolog volt, 3 hét alatt elintézték a folyamodványt és kiutalványoztak neki egy 33 százalékos díjkedvezményre jogosító igazolványt. A legutóbbi időben ez a gyakorlatilag nagyon is kevéssé praktikábilis rendszer, ha jól tudom, egy minisztertanácsi határozat alapján kiadott rendelettel egy gyakorlati értékkel bíró rendszerrel