Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-576
398 S76 * országos ülés 1896. márczius 5-ón, csütörtökön. vény társaság, mely azt mondja, hogy gyorsárúkat szállít. Ez nagyon plauzibilis dolog, ha azonban közelről nézzjik a dolgot, akkor kisül, hogy ez a gyorsárú nem más, mint postacsomag, vagyis a postaszállításnak egy igen nagy, talán ma már a legnagyobb részét bizonyos irányban nem a posta, hanem ez a részvénytársaság kezeli, vagyis kezeli valóságosan a csomagszállító postát. Én nem tudom megérteni ezt, t. miniszter úr; nem tudom, különösen akkor, midőn ezáltal a postának és magának a vasútnak is a jövedelme csökken, anélkül, hogy ez talán az egyesekre, vagy az általánosságra nézve nagyobb hasznot hajtana, hanem hajt mindenesetre azon részvénytársaságnak, amely kezeli. Már pedig azt hiszem, t. képviselőház, hogy sem az állam vasútnak, sem az országnak intézményei nem arra valók, hogy azok részvénytársaságot tápláljanak, hanem arra, hogv az ország általános javát mozdítsák elő. A másik, t. képviselőház, a miről megemlékezni akarok az, azon határozati javaslat, a melyet Bartha Miklós igen t. képviselőtársam és barátom a belügyi tárcza tárgyalása alkalmából előterjesztett a viczinális vasutakat illetőleg. (Ralijuk! Halljuk! a ssélsö baloldalon.) A t. képviselőháznak akarata, megengedem, bölcsessége visszautasította ezt a határozati javaslatot. Ennek hatását a t. miniszter úr avval akarta paralizálni, hogy szíves volt felajánlani, miként egyes képviselők, ha nekik tetszik, vizsgálják meg az iratokat. T. képviselőház! Sohasem voltam barátja a botrányoknak, de azt sem szeretem, ha minden mende-monda után indulunk. Vettem hát magamnak azt a fáradságot, hogy elég sokszor felmentem a minisztériumba és megnéztem az iratokat, véletlen a dombovárgyöri vasúiéit. S miről győződtem meg? Arról, hogy nagy igaza volt Bartha t. barátomnak, midőn a parlamenti vizsgálatot kérte, mert egyes képviselőnek azokból az aktákból megtudni alig lehet valamit; mintán minden harmadik aktánál épen azon parlamenti bizottságnak kellene kérdést intéznie, a mely kérdés azután felderíteni a létező homályosságot. Ez állításom igazolására — a nélkül, hogy az elmondott tényekből konzequencziát vonnék le — bátor vagyok az általam tapasztaltakból némely szemelvénynyel szolgálni. (Halljuk!) Nem tartom helyesnek, hogy e vasúti engedélyezési tárgyalásokba a kormány belement akkor, midőn a törvényben meghatározott 35% még távolról sem volt biztosítva. Azt sem tartom helyesnek, — nem mondom, hogy ebből valami baj származott — hogy e vasúti konczessziót tényleg egy miniszter kapta, gróf Festetich Andor; megkap'a pedig 1894 augusztus 10-én. Igaz, hogy már 1894 augusztus 18-án bejelentette, hogy ő e konezesszióról lemond. Azt már azután nem tudom, hogy a t. miniszter úr nem ez esetre hivatkozott-e, a midőn azt mondta, hogy nemcsak képviselőknek, hanem azok Strohmannjainak sem szabad konczessziót adni? Ezek csak olyan formális dolgok. De akadtam valamire, a minek már nagyon praktikus következményei voltak vagy lehetnek. Az engedélyezési táigyalások után ugyanis az illető referens elkészítette az előadói ívet és Lukács Béla, akkori miniszter úr, el is vitte a minisztertanácsba, a hol a dolog elő is került, ott van az aktákban magának a miniszter úrnak megjegyzése. A miniszter úr nem igy referálta az aktát, a hogy az előadó úr neki megkészítette. Ugyanis a vállalkozó előleges építkezési engedélyt kért. A miniszter úr pedig úgy referálta az ügyet, hogy miután ez a vasút 190 kilométeres, .... Elnök : (A baloldali írói karzat félé fordulva.) Csöndet kérek itt az írói karzaton! Szalay Károly: .... azonkívül nem annyira transzverzális, mint országos érdeket van hivatva szolgálni, ő nem érzi magát hívatva, hogy a képviselőházat ezen vasútra vonatkozólag egy fait accompli elé állítsa és tényleg nem tartja lehetségesnek sem, hogy az előleges építési engedély megadassék. így ment keresztül a minisztertanácson. Es mi történik nem sok idő múlva? Azt hiszem, hogy akkor már az igen t. miniszter i\r vezette a kereskedelem ügyeit, megjelenik egy akta, a melynek felirata az, hogy: hivatalból való intézkedés. Nézem s nagy meglepetésemre megtalálom, hogy a t. miniszter úr a minisztertanács határozatával volt elődjének — felfogásom szerint — igen helyes nézetével ellenkezőleg az építési engedélyt ideiglenesen megadta, a mi anynyit jelent, hogy ezáltal az interkaláris kamatok elestek és a mikor a képviselőház ezen vasúti törvényt megszavazta, akkor a vasút ki volt már építve. (Halljuk! Halljuk! a ssélső baloldalon.) Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter: Még most sincs! Szalay Károly: De igenis, megvan. Deczember 30-án meg is indult, sajnálom, hogy a miniszter úr nem is tudja. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter : Csak egy része! Szalay Károly: A dombóvár-veszprémi. Hogy a másik része nincs megépítve, azt nagyon tudom, de — értem is; ez azonban épen az ellenkezőjét bizonyítja annak, a mire a t. miniszter úr czéloz, mért megépítették a vasútnak könnyű részét, de nem építették meg a nehezebb részát, pedig az építési töke átlagban
