Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-575

376 575. országos ülés 1896. ínárczhis 4-én, szerdán. tási joga főispánok, alispánok és főszolgabirák jóakaratára van bízva Magyarországon. Jól mondta Vajay István t. képviselőtársam, hogy gondolkoztak-e az urak arról, hogy hová vezet ez ? mert ezt a visszaélést el lehet követni a felvidéken a tótokkal, de engedelmet kérek, tisztelt képviselőház, ha a magyar alföldre jönnek önök ezekkel a fegyverekkel, akkor ott a zsandárnak kitekerik a nyakát, de még annak a belügyminiszternek is, a ki ily kormányzati rendszert statuált az országban. T. képviselőház! Én akkor, a mikor ez a kérdés így tárgyaltatik, nem azokat a milliókat kérem számon a t. kormánytól, a melyeket a mi közgazdasági érdekeink helytelen képviseletével elfecsérelnek, és nem azokat a milliókat, a melyeket adópréssel a polgárokból kiszivattyúznak, hanem számon kérem, t. képviselőház, az ország, az alkotmány érdekében a magyar nemzet politikai becsületét, politikai tisztességét, politikai erkölcsét, a mely az önök uralma alatt immár az immorálitás fertőjébe sülyedt, elanynyira, t. ház, hogy maholnap egyáltalán teljesen elvész az érdeklődés a választási jog iránt, mert látja az ember, hogy itten abszolúte nincsen mód és hatalom és nincsen tér az ellenzéknek érvényesüléséhez, de nem azért, mintha az ellenzék háta mögött Magyarország közvéleményének óriási tábora nem állana, hanem mert teljesen hivatalos kezekbe van letéve Magyarország pol gárainak választási joga, hol a törvényt semmi sem védi, de az erőszakot minden fedezi! (Igazi Ügy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Ezzel a rendszerrel szakítania kell magának a kormánypártnak is, mert ez a rendszer azon útra vezetheti Magyarországot, a melyet nem óhajthat senki sem. Ez egyszerien a forradalom útja! Azon a ezímen, t. képviselőház, hogy valaki néppárti, azt mondania a főispánnak, hogy nem tűröm meg, hogy a megyémben néppárt legyen, hát engedelmet kérek, ilyen joga nem egy főispánnak, de nincsen még a magyar parlamentnek sem, azt nem szabad elvként hirdetni, hogy egy pártot nem tűrök meg az országban. A nemzet közkincse az alkotmány. Ez a polgárok közjoga. E közkincsnek a néppárt épen olyan jogos részese, mint akármelyik párt ez országban. (Helyeslés a szélsőbalon.) És bátor vagyok kérdeni, hogy több kárt okoz-e a magyar közvéleménynek és a magyar közérzületnek Zelenyák János t. képviselőtársam, mint Szalavszky főispán úr a maga erőszakoskodásaival, botrányos, gyalázatos és bíínös visszaélésével ? (Éléítlc helyeslés a szélső baloldalon.) És ha még egy másik néppárti, vagy akárhány bejön ebbe a házba s elhozza a maga ideáit ide, a melyeket képviselni jogában van, vájjon ez, t. képviselőház, a magyar parlamentnek tekintélyét, a magyar alkotmány biztosítékait csak egy pillanatra is veszélyezteti-e; annyira, mint veszélyezteti az, a mikor azt látjuk, hogy egy Szalavszky-féle főispán és a többi főispán a maga vármegyéjében a legbűnösebb visszaéléseket követi el a választásoknál, sorra és rendre ? T. képviselőház! Láttam azt, hogy mikor gr. Szapáry Gyula t. képviselőtársam beszélt a választási visszaélésekről, a kormánypárton általános mosolylyal fogadták nyilatkozatait, mert a mikor ő volt belügyminiszter, szintén nem igen volt válogatós az eszközökben. No hát, t. képviselőház, ez igaz; én magam a saját vármegyém életében ilyeneknek tanúja voltam akkor is. Hanem egyről szintén tanúbizonyságot kell tennem: hogy a mikor gróf Szapáry mint belügyminiszter látta azt a gálád visszaélést, a melyet az én választásomnak háromszorosításával az ottani megyei kormánypárt elkövetett, a t. főispán urat expediálta a megyéből. És ezzel az ottani megsértett jogrendnek, az ott felháborított közvélyeménynek maga a belügyminiszter abban az időben elégtételt szolgáltatott. S így, ha a mai t. belügyminiszter úr csak annyira is elmegy a visszaélések orvoslásában, meddig gróf Szapáry Gyula meut el belügyminisztersége idején, akkor hasonló botrányokról lehet szó itt e házban jövőre is, de oly mértékű elkeseredést, mint ma az ország képe minden oldalról mutat, egyáltalában nem fogunk látni! Már most, ha veszem azt, hogy Magyarországon a néppárttal szemben a legridegebb, törvény által és a tisztesség és jog által meg nem engedett minden eszközt alkalmazásba vesz a t. kormány, mert ezen pártban látja magával szemben a legnagyobb veszélyt, és mert épen ez az elem az, a mely meggyőződésem szerint a mai rendszer megbuktatására a legalkalmasabb fegyver, a melynek épen ezért kiirtására kell törekednie. Méltóztassanak, t. képviselőház, az összehasonlítás érdekében átnézni Ausztriába, hogy ott, ugyanakkor, hasonló viszonyok között mikép jár el a kormány ? Ott például van egy politikai, társadalmi és humanitárius szempontból elitélendő frakczió, az, a mely ma Bécsben a politikai uralmat kezébe ragadta, az úgynevezett antisztmita-párt. Mi történik ott, t. ház ? Volt-e ott az antiszemita mérkőzés közben eset arra, - daczára, hogy maga a korona is tiltakozik az antiszemiták állásfoglalása ellen, — hogy a kormány azokkal szemben oly visszaélést követne el, mint a milyent itt rendre és sorra elkövet a jelenlegi kormány, úgy a néppárt, mint az ellenzék minden árnyalatával szemben? Mit mutat ez? Azt, hogy a választások tisztasága iránt Ausztriában teljes erkölcsi színvonal áll fenn, míg Magyarországon a visz-