Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-575

575. országos ülés 1896. márczius á-én, szerdán. 377 szaélés uralkodik! Jól jegyezte meg tegnap, és a két államfél viszonyainak összehasonlításánál Komjáthy Béla t. képviselőtársam, hogy ez a kormány, a mely a liberális zászlót tartja kezében, 20 év óta liberalizmus czímen árulja magát az országnak és az országot Ausztriának és az idegen érdekeknek, vájjon az egyházpolitikai reformoktól eltekintve, miféle liberális törvényt alkotott? 0 azt mondta, hogy semmit sem, de azért kijelentette, hogy szívesen támogatja ezen kormányt újból, ha a választási jog kérdésében, a választási jog kiterjesztése tekintetében is hasonló liberális álláspontot foglal el. Már most, t. ház, méltóztassék e tekintetben is összehasonlítani Magyarországot Ausztriával, Ausztriában a választási jog kiterjesztése iránt megvan már a kormány és a Reichsrath között a teljes egyetértés. Hogy vagyunk mi Magyarországon? Magyarországon ma a választási jog kiterjesztésének kérdésében alig hallatszott ma egy szó a parlamentben, pedig még nem is olyan régen, 1872-ben 18 napon át folytak igen éles, nagyarányú és nagybecsű viták ebben a parlamentben ezen kérdés felett! Igen, de azon kor emberei birtak érzékkel a nép jogai iránt, birtak érzékkel az iránt, hogy miként lehetne Magyarország politikai életét úgy restaurálni, lábra állítani, hogy itt meg legyen minden feltétele a népszabadságnak és annak, hogy az alkotmány érdekei minden viszonyok közt megvédelmeztessenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ma ez iránt teljesen kihalt az érzék a magyar parlament kebeléből. T. képviselőház, ha már most az anyagi érdekek szempontjából való képviselet tekintetében teszünk összehasonlítást Ausztria és Magyarország ^között, azt találjuk, hogy a míg Ausztriában az osztrák miniszterek a vámkérdésben ki merték azt mondani, hogy ők csak úgy egyezkednek Magyarországgal, hogy ha jobb egyezséget köthetnek, mint a mai, addig a mi kormányunk azt mondja, hogy mi megvédjük Magyarország vitális érdekeit. De hol van az a határvonal, a mely ezen vitális érdekek képviseleténél a kormány szeme előtt lebeg? Hol van az a határ, meddig menni akar? Mik azon szempontok, a melyeket a kormány az úgynevezett vitális érdekek tekintetében az egyezkedés határául felállít? Ausztriával ezzel szemben nem csak azt mondják, hogy többet akarnak a status quo-nál, de legközelebb Bilinski pénzügyminiszter, gondolom, tegnapelőtti beszédében is kijelentette, hogy igenis csak úgy egyezkedünk, hogy az osztrák érdekek Magyarországgal szemben igazságosan rendeztessenek. T. képviselőház! Ebben az igazságosan való rendezésben Ausztria részéről nem azt értik, a mit a t. előadó úr mond, hogy ők a status quo-t fenn akarják ÖPVH. NAPLÓ. 1892—97. XXX. KÖTET. tartani, mert hiszen az előadó úr, aki, ha jól emlékszem, már 1888-ban is a vám- és a kereskedelmi kérdésben előadója volt a bizottságnak és előadó itt a házban, tamíja lehet annak, amit én állítok, hogy mikor már az egyezség létrejött Ausztriával, akkor az egyezséggel szemben azt mondták az osztrák miniszterek, hogy ezt nem vagyunk képesek keresztül vinni; a tarifát ezen és azon ezikkre nézve kedvezőbbé kell tenni Ausztria érdekében. T. képviselőház! Ezen tanúiságok után és a jelenlegi kormánynyal szemben kinek van itt a magyar parlamentben és az országban bizalma az iránt, hogy Magyarországnak vitális érdekei és pedig a status quo alapján meg lesznek védelmezve. E tekintetben bizalmat még maga a miniszterelnök úr sem táplál önmaga iránt, sőt ő vau a legnagyobb aggodalomban a miatt, hogy mikor ezek a kiegyezési kérdések az országgyűlés elé keríílnek, vájjon mit lesz kénytelen előterjeszteni, hogy minő engedményeket kell tennie Ausztria érdekében. Ilyen viszonyok és körülmények közt, t. képviselőház, ezzel a kormánynyal szemben, a melynek önmagának sincs bizalma önmaga iránt, az ellenzék bizalommal nem lehet és igy részemről az indemnitást nem szavazom meg. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kíván még valaki szólani ? (Felkiáltások: Nem!) A vitát bezárom. Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy Igen röviden reflektáljak azokra a felszólalásokra, a melyek az indemnity-törvényjavaslattal szemben a házban tegnap és a mai napon elhangzottak. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Mindenek előtt ki akarom jelenteni, hogy én semmiféle politikai kérdésnek a tárgyalásába ez alkalommal nem bocsátkozom. Nem akarok foglalkozni az egyházpolitikával, a választási névlajstromok összeállításával, nem akarok foglalkozni a zágrábi zászlósértéssel, sőt még a gyermekek vallásos neveléséről szóló törvényre sem kívánok reflektálni, (Derültség jobbfelöl.) hanem egyszerűen azon vádak közül, melyek ellenünk felhozattak, csakis egyre kívánok egy rektifikácziót tenni, és ez az, midőn Komjáthyt. képviselő úr (Halljuk! Halljuk!) azzal vádolt engem, hogy én politikai értelemben vett illojalitással és szeparatisztikus törekvésekkel vádolom a t. ellenzéket. Hát bocsánatot kérek, semmisem volt távolabb tőlem, mint hogy én is vádat emeljek a t. képviselő urak ellen; sőt egyáltalán bevallom egész őszintén, hogy a legnagyobb hibának és megengedhetlennek tartanám, ha itt egyesek és pártok egymást a korona iránti hűség, vagy 48