Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-575

575, országos ülés 1896. márczius 4-én, szerdán. 369 Ha két egyén, akár magánérdekben, akár közérdekben egymáshoz bizalmatlansággal közeledik és mindig első sorban azt gondolja, nem akarja-e a másik fél őt rászedni, ily körülmények között a tárgyalás kedvező eredményre nem vezethet. (Igaz! Úgy van! a középen.) A másik baj ezen tárgyalásoknál az volt, hogy a nagyobb súly mindig az alárendeltebb természetű kérdésre és nem a főkérdésre fektettetett. A pártkérdésekre, a személyes befolyások kérdésére, más kérdésekre, melyek a főkérdés mellett mindenesetre alárendelt természetűek, sokkal nagyobb súly fektettetett, mint a főszempontra, mely egyedül mérvadó lehetett volna ezen kérdésben, az ország súlyos helyzete és a haza érdeke. (Igaz! Úgy van! a baloldalon és a középen.) Hogy így van, ennek beigazolására nem szükséges messzebb visszamenni, mint azon lefolyt tárgyalásra, mely a kereskedelmi tárcza tárgyalása alatt mellékesen a kiegyezési tárgyalásokra vonatkozott. Az Ausztriával kötendő vámés kereskedelmi szövetség megkötésénél követendő eljárásra nézve a közjogi alapon álló pártok minden kivétel nélkül egyenlő véleményben voltak és daczára annak, hogy a dolog lényegére nézve nem volt eltérés, mégsem tudtunk megállapodni oly kijelentésben, mely az egyértelmű felfogásnak egyöntetű és ezáltal imponáló kifejezést adott volna. (Igaz! Úgy van! a baloldalon és a középen.) Kimutattuk azt, hogy oly kérdésben is, melyben egyetértünk, nem tudunk megállapodásra jutni: egy oly kérdésben, melyben az osztrák törvényhozás részéről Magyarország érdekei ellen oly éles és erős támadás intéztetett, (Igaz! Úgy van! a balodalon és a középen.) nem tudtunk megegyezésre jutni oly kérdésben, melyben Magyarország vitális érdekeiről van szó. (Igaz! Úgy van! a baloldalon és a középen.) Ily körülmények közt és a helyzet ezen súlyos voltánál fogva, felfogásom szerint, minden hazafi előtt csak az a czél kell, hogy lebegjen, és azt kell, hogy szem előtt tartsa, hogy az országban a felzavart béke és nyugalom helyre állíttassák. De ezen nyugalom helyreállítása nem lesz lehetséges az országban addig, mig idebent ily erős ellentétek állanak fenn. A másik, a minek elérésére igyekeznünk kell, az, ha más kérdésekben nem is, legalább Magyarország közgazdasági viszonyainak rendezésében azok közt, kik 67-es alapon akarják a kérdést megoldani, megegyezés jöjjön létre, hogy ezáltal az ország érdekeinek egyöntetű kifejezés adassék és ezen egyenetlenség ne legyen az ország kárára. Végre a harmadik, a mire törekedni kell, az, hogy Magyarország alkotmányos szabadságának alapját, a magyar parlamentet saját magunk tartsuk tiszteletben mindenek előtt s ne KÉPVH. NAPLÓ 1892-97. XXX. KÖTET. ássuk alá ezen parlament tekintélyét az által, hogy akeziódíépfcelenségét napról-napra dokmentáljuk. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen. Mozgás és zaj a jobboldalon.) Hogy ezen czél elérésére mely utat kell követni és annak mik az előfeltételei, azt felszólalásom elején voltam bátor jelezni. Én minden körülmények közt, legyenek bár nehézségek, vagy legyen reá több kilátás, ezen úton járok, ezt a czélt tartom következetesen szem előtt. És mivel a történtek után arról vagyok meggyőződve, hogy a kormány ezen kérdésre nem fektet kellő súlyt és ezen ezél eléréséhez nem hogy közelebb vinne bennünket, hanem attól mindinkább eltávolít, ez az oka annak, hogy a kormány által kért indemnitást nem szavazom meg. (Élénk helyeslés balfelől és a középen.) Balogh Géza jegyző: Vajay István! (Zaj! Halljukl Halljuk! a szélső baloldalon.) Elnök.* Csendet kérek! Vajay István: T. ház! A pénzügyi felhatalmazás megszavazása vagy megtagadása eminenter bizalmi jellegű kérdés. Ezen szempontból kívánom megokolni szavazatomat. A kormány iránt való bizalom vagy bizalmatlanság alapját a kormány közkormányzati és politikai tényei képezik. Lássuk minő közkormányzati és politikai tények jelölik a tisztelt báró Bánffy nevéről elnevezett kabinet élet útját? Ezen kabinet az illojälis erőszak visszataszító jegyében született akkor, a midőn a t. szabadelvű párt másodszor is visszautasította ő Felségének legkegyelmesebb urunk és királyunk bizalmi férfiát nem ugyan direkte, hanem mint egy kormánypárti újság a »Pesti Hirlap« megjegyezte, indirekté (Halljuk! Halljuk/) az által, hogy nem vállalt senki tárczát az ő leendő kabinetjében. Az illoyalis erőszaknak ez a megnyilatkozása rendkívül rossz előjel volt az országra nézve egy oly kormány és egy oly párt részéről, a mely létezését egyedül ő Felsége önmegtagadó türelmének és nagy kegyességének köszönheti. A mely pillanatban a legfelsőbb kegysugarat elveszti ez a párt, azonnal visszahull a semmiségbe. Lehetett sejteni és el lehetett képzelni, ha a legelső magyar emberrel szemben ilyen brüszkirozás megtörténhetik, mi fog történni akkor ő Felsége leghívebb, leglojálisabb alattvalóival a kormányzat terén ? A gyorsan bekövetkezett események egymásutánja beigazolta a hazafiak aggódását. Az új kabinet némely tagjai az alkotmányos szabadság lábbal tiprása, a szabad választási jog elnyomásával csikarták ki maguknak a képviselői megbízó levelet. Bonyhád, Csáktornya, Dunaszerdahely, Nyitra, Stomfa, Grirált, mind az eltiport alkotmányos szabadságok nagy temetésének gyászos színhelyei; és a minő szabadságtiprást és alkot47