Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-575

370 575. országos ülés 1896. márezius á-én, szerdán. mányellenes erőszakot a Bánffy-kabinet mindjárt keletkezésének első óráiban inaugurált, az az erőszak, az a jogíiprás következetesen vörös fonálként vonul végig ezen kormány kormányzata alatt, minden egyes választásnak alkalmával. Képviselőválasztások, megyei választások, községi választások mindenütt magukon hordják a Bánffy-kormáiiy erőszakos szellemének bélyegét. Csak a napokban folyt le Trencsénmegyében a megyebizottsági tagválasztásoknak egy jelentékeny része. Itt is a legfel háborít óbb, a legvérforralóbb erőszakoskodás egyik nemével találkoztunk. Az ezeu megyében elkövetett erőszakoskodásokat csak egyszerűen érintem és ezekre rá utalok. De nem hagyhatom megemlítés nélkül azt, hogy ezen erőszakoskodások nemcsak szórványosan egyes megyékben jelentkeznek, hanem ma már egész rendszeresen űzetnek az ország minden részében és oly megyékben is jelentkeznek, a hol eddigelé az erőszaknak kézzelfogható nyomai nem voltak láthatók. Legközelebb áll hozzám természetesen az én megyém, Baranyamegye. A múlt Őszszel megejtett megyebizottsági tagválasztások alkalmával teljes rendben és alkotmányos mederben folytak le a választások, de mivel az ellenzéki szellem egy kissé ébredezett és mivel egyik járásban ezen ellenzéki szellem ébredése kényelmetlen volt a vármegye első tisztviselőjének családi érdekére nézve, tehát az utóbbi időben megejtett pótválasztásoknál és némely községi választásnál a szuggerált főbíró, mintául véve a többi vármegyék erőszakos eljárásait egyszerűen konfiskálta a választópolgárok választási szabadságát és a legdurvább erőszakkal egyszerűen kinevezte a községi elöljárókat és a választandó megyebizottsági tagot. Ez ugyan specziell a mi házi ügyünk abban a vármegyében, melyet házilag el is intézünk, de már most is sietek előre megjegyezni, hogy ily durva erőszakoskodást az alkotmányos szabadságok eme lábbaltiprását nem tűrjük el senki emberfia részéről, még ha a legkristálytisztább jellem volna is, de nem tűrjük el különösen oly egyén részéről, a ki a csalás és közokírathamísítás vádjának tisztázása elől egyszerűen gyáván megszökött. (Felkiáltások a szélsóbaloldalon: Ki az?) Ezt jelzem előre innen ezen helyről, majd találkozunk Filippinél! De, t. képviselőház, nemcsak a választási szabadságnak eltiprása terén nyilatkozik meg ezen kormánynak jogtipró és a törvényt lábbal taposó eljárása, hanem a közkormányzat egyéb ténykedéseinél is. Ha valaki véletlenül elég bátor: független egyénhez méltó módon nyilvánítani politikai meggyőződését és véleményét és ha más téren szerzett érdemeinek elismeréséül közvetlen felettes hatósága őt kitüntetésre ajánlja, akkor a t. kultuszminiszter úr azon ráfogással és indokolatlan felfogással, hogy az illető egyén néppárti, az illető egyénnek kitüntetését meghiúsítja és az illető püspök felterjesztését visszautasítja. Ez az eljárás is teljesen beleillik a Bánffy-kabinet eddigi igazságszerető, méltányos és törvényt tisztelő eljárásainak sorozatába. Már is látszik a jele a nagymérvű elégedetlenségnek és elkeseredettségnek országszerte. Hogy hová fog ez vezetni, azt senki előre megnem mondhatja, legfeljebb sejtheti; én azonban egy komoly intő és figyelmeztető szóval akarok a t. miniszterelnök úrhoz fordulni, ha esetleg valami bekövetkezik, úgy ne mentegethesse magát és ne menthessék barátai, hogy nem volt, a ki őt figyelmeztette volna. Eailékszik-e a t. kormányelnök úr arra, hogy midőn még ott ült az elnöki székben, állítólag bizonyos életveszélyes fenyegetéssel kényszerítették mostani boldogságának legitimálására, ? Vigyázzon, ha tovább folytatja ezen erőszakoskodást, tovább tiporja a jogot és a politikai szabadságot, majd megtörténhetik az, hogy nem fogják fenyegetni, figyelmeztetni, hanem egyszerűen végrehajtják rajta azt, a mivel akkor fenyegetve volt. Azon jogtipró és alkotmányrabló eljárással szemben, a melyet a kormány tényeiből tanultak a vidéki főispánok és kormányközegek, nem lehet eléggé erős szót használni: nem lehet eléggé megbélyegezni azon köztisztviselők eljárását, a kik, félve az ellenőrzéstől, egyszerűen saját tiszttársaikat nevezik ki, hogy ezek mondjanak Ítéletet az ő visszaéléseik fölött. Uraim! Nem kell hipokritáskodni, nem kell ámítani a világot; tessék kimondani, hogy nincsen alkotmány, hogy nincsen képviselőválasztás, nincsen megyei bizottsági tagválasztás, nincsen községi választás, hanem tninden kinevezés útján történik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tessék kimondani, hogy abszolutizmus van, akkor azután fogjuk tudni: mi lesz a kötelességünk. Hanem alkotmányos álarczban a legmerevebb, a legutálatosabb abszolutizmust űzni, ezt teljes lehetetlenség tovább tűrni. T. képviselőház! Maguk a választások terén elkövetett visszaélések elégségesek arra, hogy ez iránt a kormány iránt bizalommal ne viseltessék senki a független hazafiak közül. Én nekem is teljesen elég ok, hogy ezen pénzügyi felhatalmazás megszavazása helyett egyszerűen azt kiáltom, mit imádkozó honfitársaim milliói közű! annyian: Becsületes államkormányzás, jöjjön el a te országod! (Helyeslés a szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Kapotsfy Jenő! Kapotsfy Jenő: T. ház! A felhatalmazási törvényt a kormánynak természetesen pártállásomnál fogva sem szavazhatom meg, de ha ettől eltekinthetnék, ha tisztán annak gyakorlati tartalmát venném figyelembe, a mi a kormánynak a normális kormányzáshoz szükséges fel-