Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-575

368 57S. országos ülés 1896. m&rczins 4-én, szerdán. Gr. Szapáry Gyula: T. ház! (Halljuk!) Midőn néhány hónappal ezelőtt a költségvetés általános tárgyalása kezdetén felszólaltam, felemlítettem a politikai helyzet ziláltságát, és kifejeztem azon nézetemet, hogy e helyzetet, úgy a mint van, tarthatatlannak vélem. Azóta sok idő múlt el és felfogásom szerint e helyzet nem javult, sőt rosszabb lett. (Igaz! Ugyvan!'bal'felől és a középen.) Rosszabb lett különösen azáltal, hogy most egyrészt az az idő, mely a kiegyezési tárgyalások folytatására rendelkezésünkre ál], másrészt az az idő, mely az általános képviselőválasztásokig van hátra, sokkal rövidebb, mint akkor volt, és ez is már a legfontosabb kérdések elintézését e szempontból megnehezíti. Felemlítettem azt is, hogy ezen súlyos helyzetből más kibontakozást nem tartok lehetségesnek, mint azt, hogy a közjogi alapon álló pártok bizonyos czélok keresztülvitelére egyesüljenek, addig pedig, a míg ez lehetségessé válik, ezen pártok közt legalább bizonyos közeledés létesüljön. Ez volt czélja akkor felszólalásomnak, és ugyanazon nézetnek adott kifejezést karácsonyi czikkében és azután történt felszólalásában gróf Apponyi Albert képviselő úr is. Hogy ezen felszólalások mily fogadtatásban részesültek a kormány részéről, és hogy mennyire elodáztatik a gróf Apponyi Albert képviselő úr által felvetett indítvány tárgyalásának megkezdése is, az köztudomású dolog. (Űgy van! balfélől és a középen.) De ugyanezen eljárást tapasztaltuk azon szűkkeblű felfogásban, a mely a kormány részéről a quota-bizottság választásánál (Igaz! Igaz! balfélől és a középen.) az ellenzéki árnyalatokkal szemben mutatkozott. (Igaz! Úgy van! a baloldalon és a középen.) Ezen tények tehát világossá teszik azt, hogy a kormány a közjogi alapon álló pártok közeledését nem akarja; (Igaz! Űgy van! balfélől és a kgzépen.) és világossá teszik azt, hogy a szabadelvű párt a létező országos nagy bajok daczára, ma is azon nézetben van, hogy az ezen bajokból való kibontakozást, és a kiegyezési tárgyalások keresztülvitelét neki magának sikerülni fog eszközölnie és erre más, ugyanazon az alapon álló pártok közreműködésére nincs szüksége. A mi, t. ház, a pártokon kívül álló képviselők álláspontját illeti, a kiknek nevében ma felszólalok, hogy szavazatomat indokoljam, ezeket a kormánytól és a szabadelvű párttól ez idő szerint három kérdés választja el. (Bálijuk! Halljuk!) Az egyik a választágoknál elkövetett erő szakoskodások. (Űgy van! balfélől és a középen.) Méltóztassanak megengedni, hogy eltekintve ezen eljárás törvénytelenségétől (Halljuk! Halljuk! a baloldalon és a középen.) és eltekintve attól, hogy ez megingatja az alkotmányosság alapját, felfogásom szerint ez a legalkalmatlanabb eszköz arra, hogy az országban annyira szükséges paczifikáczió, a melyre én részemről igen nagy súlyt fektetek, létrejöjjön. (Helyeslés balfélől.) És ez az oka annak, t. ház, hogy ennek az irányzatnak és azon felfogásnak, mely ezen eljárás megítélésére nézve a t. ház többségénél uralkodik, részese és támogatói lenni nem akarunk. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) A másik kérdés, amely bennünket elválaszt, az, hogy — és itt nem akarom azon általánosan szokásos kifejezést használni, hogy korrupció — nem támogathatjuk azon eljárást, amely nem elég szigorú annak megakadályozására, hogy egyesek politikai befolyásukat felhasználhassák a közügy kárára, jogosulatlan anyagi előnyökbe részestíljenek. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Azt hiszem, hogy épen ma erre nézve példákat felhozni nem szükséges. E kérdések kellő nyilvánossággal tárgyaltattak a lefolyt napok alatt, de ha ezen állításom jogosultsága kétségbe vonatnék, úgy lesz alkalmam legközelebb, ha szüksége mutatkozik, ezen kérdésre nézve álláspontomat kifejteni és megjelölni azon eszközöket és módokat, melyeket nem helyeselhetek. A harmadik kérdés, mely bennünket elválaszt, azon felfogás, mely irányadó körökben uralkodik, s a mely, nézetem szerint, nem tud a helyzet magaslatára emelkedni és nem látja, vagy nem akarja látni azon súlyos bajokat, a melyek az országban vannak, s amelyek máris azzal fenyegetőznek, hogy mentől inkább feltornyosulnak fejünk felett a felhők, az a kör, amely körülveszi, annál szűkebbé válik. Én igen sajnosnak tartanám, ha szükség lenne arra, hogy az országban a helyzet még súlyosabb legyen arra nézve, hogy meggyőződjenek a kibontakozás szükségéről; hogy a kibontakozásra vezető egyetlen útra lépjünk, (Tetszés balfélől és a középen.) Mert tartok tőle, hogy ha a bajok még nagyobbak lesznek, akkor még nehezebb lesz erre az útra térni. Azt mondják, hogy az az út, melyet én ajánltam, hogy t. i. a közjogi alapon álló pártoknak legalább közeledése éressék el, már megkísértetett, de az ellenzék magatartásán szenvedett hajótörést. Hogy azonban e tárgyalások eredményre vezessenek, arra felfogásom szerint szükséges, hogy azok kellő komolysággal és jóakarattal vezettessenek. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) Azt nem akarom kétségbe vonni, hogy kellő komolysággal vezettettek e tárgyalások; de azt már a tények igazolják, hogy a kellő jóakarat jtleit ezen kérdésben nem láttuk. (Iga?! Űgy van! a baloldalon és a középen.)