Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-574

364 57i. országos ülés 1896. máreziti* 8-án, iedderu a törvény értelmében sem fognak akarni felekezetté alakulni, mert rá pénzük nincs, vagy a felekezetté alakulásra nem akarnak költeni, mint azt a törvény előírja, hogy a vallásoktatásról is kötelesek gondoskodni, mit fog csinálni velők a kormány? (Derültség.) Ha van egy intoleráns pap, a kit nem szeretnek hívei, hozzsíjuk csatlakoznak többen, a pap beadja panaszát, akkor a törvény értelmében a hatóságnak intézkedni kell. Itt most lögtön a törvény meghozatala után, mert hiszen csak januáriusban, vagy mikor végeztük el? (Derültség.) És itt vagyunk egy kérdés előtt. Nagyon türelmetlenkedik a tisztelt ház az idő előhaladottsága miatt. Miután itt vagyok, miután én azt tapasztalom, hogy ez a kérdés nagyon kényes és miután ezen imdemnity javaslatnál áll az, hogy mindenről lehet beszélni. (Élénk derültség.) Kérem a tisztelt házat gyerünk egy kicsit tovább. (Derültség. Halljuk!) Az 1868 : LIII. tcz. 8. §-ának azon intézkedése, mely szerint az elhagyott egyház elve az abból kilépettekre semmivel sem kötelező, úgyszintén az idézett törvény 12. és 18. §-ai azokra is alkalmazást nyerjenek, a kik egy felekezethez sem tartoznak oly megjegyzéssel, hogy a 14. §-ban említett áttérés alatt itt is a kitérés értendő. A törvény 18. §-a hatályának kiterjesztése csupán az első mondatra szorítkozik. Mondom, ez először így lett beadva a vallás szabad gyakorlatáról szóló javaslat (Derültség.) 1893. május 17-én, hogy a fiúk az apának, a leányok az anyának vallását követték, vagyis a felekezeten kívül állók és mindazok, kik ezen fogalom alá esnek, mint a baptisták, nazarénusok, vagy az ezután keletkező felekezetek ugyanazon jogokat nyerik, mint a protestánsok az előtt. Ha idő volna reá, bővebben beszélnék (Élénk derültség.) ezen fontos országos kérdésről. Mert ez a vallásszabadság kérdése. Mi történt később a vallásszabadság megóvása helyett, sőt avval ellentétben a gyermekek vallásáról szóló törvényjavaslatban? Mondom, éppen az ellenkezője történt. Az illető szülőnek nem lehet a saját egyházi fogalmai szerint az ő házi környezetében ugyanazt a vallási meggyőződést — úgyszólván — belecsepegtetni gyermeke szívébe és abbai\ ezt felnevelni, hanem igenis követeli azt a törvény, mely kimondja, hogy melyik bevett felekezetben neveltessék. Ez az úgyrevezett felekezeti kényszer, a mely igaz, hogy a felnőttekre nézve megszűnt, ha kiváltja magát; de a gyermekekre nézve új törvénynyel megszigoríttatott, törvényesen szabályoztatott, azt senki kétségbe nem vonhatja. Honnan keletkezett az egész egyházpolitika? Az elkeresztelési kérdésből. Mindazok, a kik ellenezték az 1848 : LIII. törvényezikk 12. §-át, mit hoztak fel? Egyik azt, mert nincs büntető szankeziója, másik meg azt, — sőt ismételten arra hivatkoztak, mint erős argumentumra, — hogy respektálni kell a szülők jogait. Ha valaki már most ily liberális áramlat után felekezetnélkfüivé lesz, vagy belép egy oly tűrt kongregacziőba, a minők a baptisták vagy nazarénusok: akkor gyermekeit illetőleg olyan vallási kényszerrel áll szemben, mely homlokegyenest ellenkezik minden tolerancziával és vallásszabadsággal. Azokat a baptista, vagy nazarénns szülőket megkérdik : milyen vallásban nevelteted gyermekedet? Azt mondja, például, zsidóban. Nekem ugyan mindegy, mert az egyik valláson ép oly tisztességes emberek lehetnek, mint a másikon: a zsidó még a legrégibb vallás is; de más kérdés, hogy nem ad-e tápot a türelmetlenségnek és vallásos czivakodásnak, ha egy keresztény fiút zsidónak neveltetnek a törvény rendelete folytán? íme, mennyi hibát lehet találni e törvényben már most, ha csak röviden is foglalkozunk vele. Elnök: (Csenget.) Másodszor is figyelmeztetem a képviselő urat, hogy nemcsak eltér a tárgytól, hanem egyáltalán óvakodik ahhoz közeledni, (Élénk derültség.) a mi határozottan a szabályokba ütközik. Újra is figyelmeztetem, hogy ha továbbra is megmarad ez úton, kénytelen leszek a szabályok szerint a szót tőle megvonni. (Zaj.) Kolozsváry-Kiss István: Engedelmet kérek, én ki akarom mutatni, miért vagyok bizalmatlansággal a kormány iránt. (Helyeslés a szélsőbalon. Derültség. Halljuk! a szélső baloldalon.) Ők azt mondják, hogy elvekért küzdenek, s aztán ugyanezen elveket leszavazzák. Meg akarom mutatni, hogy mikor közgazdasági kérdésekben tesznek ígéreteket, az is csak annyit ér, mint mikor a vallás szabad gyakorlatáról beszélnek. Haj elvekről van szó, a kormány vagy vigye azokat keresztül, vagy menjen el és az a párt is vele. (Zajos derültség jóbbfelől.) Beadnak egy nagyon liberális törvényjavaslatot, azt megspékelik teljes illiberálizmussal és oly dolgokkal, melyek úgyszólván az egyházpolitikát permanenssé teszik Magyarországon, mert azt hiszem, sem e házban, sem odakünn, sem azok, a kik a klerikálizraussal vádoltatnak, nem nagyon szeretnék, hogy ha az anabaptista imaházakat bezárnák, rendőri hatalommal pedig a törvény értelmében, joga van akármelyik papnak bezáratni. Már most hogyan ne legyen bizalmatlanságom e kormány iránt, a mikor ezen kormánynak óriási hatalom van a kezében; az viszi keresztül az egyházpolitikát és ebben az egyházpolitikában, ha vesszük a gyakorlatot, mily tág tere van az önkénynek. A hol a 67-es törvényeket sem tartották meg, mert itt egy