Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-574

574. országos ülés 1896. nagy párt van, a mely mindig azt magyarázgatja hogy mi van benne, mi nincs; én, mint függetlenségi ember, e törvényeket szerencsétleneknek tartom, de a mikor a törvény megmagyarázására párt van, a mely létjogát arra alapítva, hogy a törvény nincs kellőleg végrehajtja, akkor én bizalmatlanságomat a kormány irányában csak azzal indokolhatom, ha a hibákat kimutatom. (Helyeslés a szélsőbalon. Halljuk!) Visontai Soma: Kimagyarázta egészen! Kolozsváry-Kiss István: Azt kérdezem tehát a kormánytól első sorban, hogy azt a törvényes gyakorlatot, a melyet az indokolásban a törvényjavaslat is elismert, fenn fogja-e tartani a kormány ? Tudniillik az én általam sem helyeselt gondolkozású embereknek eddig létezett törrényes gyakorlatban, biztosított jogait, miután a 22. §. bekezdése a vallás szabad gyakorlati törvényből kimaradt és a közoktatási bizottságokban indokolva is van, üldöztetni engedi-e a baptistákat bezáratja-e imaházukat ? Itt van. Ezzel is indokoltam bizalmatlanságomat. (Zajos derültség,) A közoktatási bizottság mit mondott ehhez a ponthoz, hogy miért hagyta ki a közös isteni tisztelet tartását, mért nem engedheti azt meg. Hol van, hová lett az a paragrafus, ez a pont? (Derültség,) Ki akarom fejteni. (Halljuk!) Mostan azok az alkuk, a melyek történnek Bécscsel, megindulhatnak a legerősebb hangoztatásával az önálló vámteríílethezi jogunknak és kilyukadhat az ellenkező oldalon, úgy hogy még többet feladunk Bécsnek. Mikor a miniszteri indokolás a legszebben védi a vallásszabadságot, annak pontjait, elmennek a szabadelvííség legszélső határáig, a hol igazán csak a létező jogokat respektálja, akkor a közoktatási bizottságban, hogy miért hagyták ki e paragrafust, nincs kellőleg indokolva, a törvényjavaslat indokolása mondja: (olvassa.) »A törvényjavaslat 22. §.-ának 3. bekezdése azok részére is, kik a szervezettel bíró vallásfelekezetek egyikéhez sem tartoznak, de a kik esetleg mégis többen lehetnek hasonló hiten, biztosítja a közösen gyakorlott isteni tisztelet tartásának jogát, e tekintetben is csak azon követelményeket állítván fel, melyek az egyéni Szabad vallásgyakorlatot illetőleg már az első szakasznál előadattak. A 4-ik bekezdés az 1868: VIII. törvényczikk mindazon többi rendelkezéseit, melyek a bevett és törvényesen elismert vallásfelekezeteken kívül állókra is akadály nélkül kiterjeszthetők, ezekre is kiterjeszti. Azt, hogy az idézett törvényezikk 8. §-ának a szövegbe felvett rendelkezése ezekre is kiterjesztessék, már az elhagyott egyház terheihez való további járulás alól való felmentés, de luárczins 3-án, kedden. 365 a lelkiismereti szabadság általános követelményei is eléggé indokolják.* A harmadik bekezdést, tehát épen ezen liberálisan megindokolt bekezdést teljesen kihagyandónak tartotta a bizottság, és mivel indokolja? Tessék elolvasni, akárkinek szívesen odaadom. Csak azt mondja, hogy a felekezeti békétlenség lehetősége mellőztessék. Bocsánatot kérek, ez a kifejezés azonos a főrendiház legklerikálisabb elemének azon állításával, hogy afelekezetenkívííliség a felekezeti békétlenséget jelenti, a keresztény egyházat sérti. Valóságos intoleranczia ez az indokolás. A többi intézkedések itt vannak az igazságügyi bizottság jelentésében, majd felolvasom. Azt hozzák fel a túloldalon, hogy a törvény szentesítve van. Tudom én azt. Volt egy eset, mikor azt a kérdést intéztem a házhoz hogy a házasság polgári kötésénél a törvényben van egy pont, t. i. a kath. egyház sérelme nélkül, nem fog-e ez félremagyarázásokra okot adni, és volt szíves az igazságägyi miniszter úr felvilágosítani, a törvényt interpretálta, én megnyugodtam. Itt van a kilenczedik pont, hol az 1868: LIII. tcz. a gyermekekre, de még a lelenczekre is kiterjed. A 22. §. indokolásából kitűnik, hogy az mennyire liberálisan volt beadva. (Olvassa): »A lelenczekről szóló 18. §-nak csak első mondata volt ide is kiterjeszthető, mi akadály sem forogván fenn az ellen, hogy ha egy, a bevett és törvényesen elismert vallásfelekezeteken kívül álló egyén lelenczet felfogad, ez utóbbi is kívül állhasson a szervezettel bíró felekezeteken.« Ezzel homlokegyenest ellenkezik a gyermekek vallásáról beadott törvényjavaslat, melyet beadott néhány hóval későbben gr. Csáky Albin. Ez azt mondja: (Olvassa.) »A beadott vagy törvényesen elismert vallások egyikéhez sem tartozó atya jogosítva van megállapítani, hogy gyermekei a bevett, vagy törvényesen elismert vallások melyikében nevelendők. Ha az atya nem határoz, az anya azonban valamely bevett, vagy törvényesen elismert vallásfelekezethez tartozik, akkor az összes gyermekek az anya vallását követik, illetve abban neveltetnek. Ha az anya sem tartozik egy bevett, vagy törvényesen elismert vallásfelekezethez sem, és ő sem határoz a gyermekek mily bevett, vagy törvényesen elismert vallásban leendő nevelése iránt, akkor e jog és kötelesség a

j gyámhatóságra száll át«. Tehát ugyanaz a miniszter adja be május 17-én azt az egészen liberális javaslatot, a mit azután illiberális irányban a bizottságokban megváltoztatnak, —és ő mégis marad. (Ügy van! a szélsőbalon.) Tehát ez az, ami a bizalmatlanságot indokolja, hogy oly könnyelműen csinálják