Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-560

24 560. országos ülés 1896. február 15-én, szombaton. tehát körülbelül egy ötöd részét annak, a mi engedélyezve volt, 1895-ben pedig, tehát a legutóbbi évben, a melyre nézve csak szeptember 30-ig állnak rendelkezésemre adatok, úgy hogy itt csak háromnegyed évről van szó, háromnegyed évre esett volna 375.000 métermázsa az 500.000-ből, tényleg azonban igénybe vétetett 27.816 métermázsa. Ez egyrészről mindenesetre arra vezethető vissza, hogy Ausztriában is okvetlenül szükséges volt igen szigorú el'enőrzési rendszabályokhoz kötni az olcsó marhasónak kiszolgáltatását, de másrészről kétségtelenül tanúbizonyságául szolgál annak is, hogy az az árdifferenczia nem bír oly rendkívüli nagy vonzerővel a közönségre, hogy kitegye magát annak a kellemetlen ellenőrzésnek, a mely ezzel a dologgal össze van kötve. Különben okvetlenül nagyobb mennyiségű marhasó vétetett volna igénybe, mert hisz tudva van, hogy Ausztriában a marha-tenyésztés mindenesetre intenzivebb módon űzetik, mint minálunk. Mindezekből a körülményekből azt méltóztatik látni, hogy ez a kérdés nem igen egyszerű és másodszor, hogy megoldása a praxisban nem igen vált be. Mindezek daczára azonban, miután a törvényhozás háza többször nyilatkozott e kérdésben, a tanulmányok és kísérletek folyamatba vannak téve részemről, és a földmivelésügyi miniszter úr részéről. Ha sikerül ezt a kérdést kedvezően megoldani, semmi sem fog útjában állani annak, hogy rövid idő alatt előterjesztést tegyünk a törvényhozásnak, hogy a kísérletet Magyarországon is megtegyük. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Balogh Géza jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor : T. ház ! (Halljuk! Ralijuk !) Sokkal fontosabb kérdés a marhasónak kérdése, mint a hogyan azt a t. pénzügyminiszter úr értékeli. Magyarországnak az állattenyésztés által kell a mezőgazdaságot emelnie, mert szívesek voltak olyan vám- és kereskedelmi szerződéseket kötni, a melyek következtében gabonaféléinket nem tudjuk értékesíteni, sőt az Oroszországgal megkötött vám- és kereskedelmi szerződés következtében még magtermelésünk is vissza van szorítva, némely pontokon lehetetlenné van téve. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ma abban a helyzetben vagyunk, hogy Ausztriának nagy fogyasztási piacza érdekében az osztrákok minden mesterséges eszközzel igyekeznek a magyarországi állattenyésztés produktumait a bécsi és más osztrák piaezokon korlátozni és visszaszorítani. A magyar kereskedőkkel szemben olyan rendszabályokat léptetnek életbe, a melyek mellett az osztrák állattenyésztés nagy haszonban és védelemben részestíl. Ausztria behozza a marhasót; behozza az állattenyésztés emelése czéljából, behozza a földmivelő közönségnek sürgetésére. Nagyon természetes, hogy a fiskális érdekek ott is rögtön szembeszállanak a gazdasági érdekkel. Ez okozza, hogy a törvényben meg van adva a népnek a jog, hogy olcsó marhasót vásároljon, de ez olyan feltételekhez van kötve, hogy a nép évről-évre kevesebbet vesz igénybe. Mert a mit a t. miniszter úr kimutatott, az csak azt bizonyítja, hogy a marhasónak 500.000 métermázsában limitált összegét azért használták fel az első évben csak egyötödében, a második évben pedig még kisebb részben, mert a vásárlás olyan föltételekhez, olyan szekatúrákhoz volt kötve, a melyeket nem lehetett kiállani. Részben e szekatúrák oka annak is, hogy Magyarországon nincs hasonló marhasó és mert nincsen, a Magyarországgal határos osztrák vidéken különös vigyázattal kellett élni, hogy a só Magyarországba át ne csempésztessék. Magyarország nagyobb mértékben földmivelő állam, mint Ausztria és így az állattenyésztés előmozdítása nálunk inkább megkivántatik, mint Ausztriában. Mégis hosszas tárgyalások után Ausztria, bár a fogyasztási adókra nézve egyező szabályok szerint kell eljárnia, kénytelen külön válni Migyarországtól és a törvényhozás kívánságára az olcsó marhasót behozni. A végrehajtási rendelet persze, — épúgy mint nálunk szokás — kitöri annak a jónak a nyakát, melyet a törvényhozás megszavaz és a nép nem tudja azt igénybe venni Ez nem ok arra, hogy Hont vármegye kérvényét el ne fogadjuk, hanem inkább arra, hogy a marhasó tekintetében mi is hozzunk törvényt. De azután legyünk elővigyázók és óvatosak, és ne engedjük, hogy a finánczadminisztráczió, mindazt az előnyt, a mit a törvény megad, szekatúrák útján elvonja. Kérem, hogy Magyarországon kezdjen már a törvényhozás a szegények sorsával is foglalkozni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon ) A törmeléksót, a melynek kitakarítása a sóbányákból költséget idéz elő és a kősó előállítási árát emeli, nagyon jól lehetne marhasó gyanánt értékesíteni és a közönség rendelkezésére bo • csátani. Az a szegény ember pedig, a ki anynyira nem finnyás, hogy azt a törmelék és földdel kevert sót saját élvezetére is felhasználja, no az már oly anyagi helyzetben van, hogy attól az ember ezt nem sajnálhatja, hanem azt kell mondania: Isten nevében használja azt az olcsóbb sót! Engedjen meg a t. miniszter úr, Magyarországon az nagyon fogyatékos. Ha meg méltóztatik nézni a statisztikai kimutatást, kitűnik, hogy az országnak jelentékeny vár-