Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-568

212 5(>8. országos ülés 1896. február 25-én, kedden. (Derültség.) Megyek a biztosítási ügynökhöz, kérdezem, hogy mi történt. Az ügynök — KézdiVásárhelyen, Császár Lukácsnak hívják — irulva-pirulva előadja, hogy bocsánatot kér, de hát a társaságtól azt az utasítást kapta, hogy most a kis malmokra ezentúl rossz idő fog járni, tehát a biztosítást nem fogadják el a kis malmoktól. Megjegyzendő, hogy épen azon évben vidékünkön rendkívül jó búzatermés volt; a búza ára olcsó volt — nem hat forint, mert még akkor ilyenről nem tudtunk, a nyolcz forintot is olcsónak tartottuk, — a búzabevásárlást meglehetősen végezték embereim, az összes gazdaközönség csaknem irigyelte sorsomat, hogy most már Molnár Józsiás mennyit^ fog nyerni stb. (Derültség a szélső hálóidalon.) És mi lett a végeredmény? Az, hogy a mi olcsó búzánknál a nagy malmok a búza szabad becsempészete által még olcsóbb búzához jutottak 1 forint 80 krajczárral. Ilyenformán én az olcsó búzával nem nyertem, hanem úgy kellett elvesztegetnem. A liszt-raktárakat természetesen egy időre fenn kellett tartanom, mert képzelhető, nem kis fáradság és költségembe került minden egyes városban iparjogot keresni, házat, boltot fogadni, ezeket berendezni, embereket ellátni stb., tehát mindjárt az első károsodástól nem ijedhettem vissza és nem oszlathattam fel. Tehát minden áldozat árán igyekeztem raktáraimat fentartani és fenn is tartottam, de utoljára is meguntam a sok ráfizetést és feloszlattam összes raktáraimat. Ezen híven elmondott tényből, t. ház, egy dolog teljesen világos és ez az, hogy a magyar általános biztosító társaság már akkor mindjárt tudta, hogy mi következik a kis malmokra és ugyancsak a legpompásabban kombinált és számított. Csakis abban tévedett a magyar általános biztosító társaság, hogy megfeledkezett arról, hogy azok az emberek, a kik a vidékeken semmi fáradságot nem kiméinek, hogy mtímalmokat építsenek, a kik semmi fáradságtól nem irtóznak, hogy tisztességesen megkeressék kenyerüket, azok és a gyújtogatok nem laknak egy és ugyanazon födél alatt. (Derültség a szélső baloldalon.) Ebben tévedett a magyar általános biztosító társaság, másképen a legjobban kombinált. Az is tény, t. ház, ha akkor, mielőtt ez az őrlési engedély közbejött, ha valamely gonosztevő a malmomat, raktáraimat felgyújtotta volna, megközelítőleg sem szenvedtem volna azt a kárt, a mit így szenvedtem; mert ha valaki gyírjtogatás által okoz nekem kárt, ha én azt a gyújtogatót megfogom, nemcsak a törvény bünteti őt meg, hanem a kártérítési jogosultságom is megvan. Kérdem a kereskedelemügyi miniszter urat, én közjegyzői okmányokkal hitelesen be tudom I igazolni, liogy a ki legtávolabb vagyok a nagy malmok konkurrencziájától, azt az én 50—60 ezer forint károsodásomat ki fizeti? (Derültség a bal- és szélső baloldalon s felkiáltások: A nagy malmok! Dániel!) Ha valaki malmomat meggyújtotta volna, megkaptam volna károsodásomat, pedig akkor nem kellett volna dolgoznom; mert ha a malmom leég, nem lett volna más dolgom, mint átmenni a biztosító társasághoz és átvenni a pénzt. így pedig küzdöttem, dolgoztam, hogy megmentsem éveken át tartott munkálkodásom gyümölcseit, s a mire éjet-napot szenteltem, tönkrement azért a bölcs engedélyért, felfogásért, mert a magyar búzának állítólag szüksége van idegen keverékre, hogy a külföldi piaczokon versenyképes lehessen. Attól a svájczi állampolgártól, ki nálunk malmot tart üzemben anélkül, hogy érdemesnek találná megszerezni bárcsak a magyar állampolgárságot, azok az idegen tőkén épült malmok, a melyeknek búza-bevásárlói magyarul nem tudnak, úgy hogy éppen miattuk a budapesti gabonabörzének egész német jellege van, ez emberektől a legkevesebb, a mit elvárhatott volna úgy a magyar kormány, mint a nemzet, az, az hogy vissza né éljenek ezen rendkívüli engedménynyel, melyet kaptak, midőn megengedtetett nekik, hogy a tömérdek magyar búzán kivül idegen búzák behozatalával és közvetítésével is foglalkozhassanak és különben is busás jövedelmüket fokozhassák! A legkevesebb, a mit ezen gazdag vállalatoktól elvárhatott volna a magyar kormány, az az, hogy a határszéli belépő és kilépő állomásokon ezen malmok nagy raktárakat állítsanak, a honnan behozhassák a búzát, a mikor szükség van rá, őrlés után pedig rögtön kiszállíthassák, úgy hogy idegen búzából készletet itt ne halmozhassanak. Ezt azért kellett volna megkövetelni, mert ha legszigorúbban ellenőrizzük is az idegen búza vegyítését, vagy annak az ország határán belüli forgalomba hozhatását, akkor is képesek a nagy malmok a búza árát bármikor lenyomni ezen engedélylyel. Hogy miként, elmondom, ha a t. ház szíves lesz meghallgatni. (Halljuk!) Mint minden szakember tudja, őszszel gyümölcséréskor, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon kisebb a liszt kelendősége, mint máskor. Pedig őszszel, aratás után, a búza-kínálat természetesen a legélénkebb szokott lenni. Hogy a nagy kínálat le nem nyomhatja mindig az árakat, annak az az oka, hogy a malmok, bár pillanatnyi szükségük nincs, mindig ilyenkor vásárolnak be a következő szezonra, hogy legyen mit feldolgozni ok, tehát az árak bizonyos magasságban fentnrthatók; ezen tény nem engedi az árakat I teljesen megcsappanni. Már most, ha a minisz-