Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-568

56S. országos ülés 1896. február 25-én, kedden. 21 1 1 forint 80 krajczárral múlhatatlanul drágábbakká kellelt volna lenniök. Már pedig az is tudvalevő dolog, hogy a gazdát szűk termés esetén épen a jobb árak szokták kárpótolni. Épen azért bizony kár volt a gazdákat ezen károsodás némi részbeni enyhítésétől elzárni. S épen azért mivel a vámmentes becsempészés által a gazdák elzárattak a jobb árak kárpótlásától, feltételezem, hogy a gazdák érdekében ugyancsak egyáltalában nem volt szükséges az idegen búza ingyenes beengedése. A magyarországi kis ma^ok panasza és jaja csaknem minden egyes képviselőnek kezére adatott. Igaz, hogy ezen panasz átolvasása (Halljuk! Halljuk!) rám azt a benyomást tette, hogy az illető, ki nekik azt megfogalmazta, egyáltalában nem bírt a Balkán-búzának ismeretében a kellő jártassággal, (Halljuk! Halljuk!) mert a többek közt azt is állította, hogy a Balkán-búzából finom nullás és egyes lisztet nem lehet csinálni és ebből vonta le okoskodásait. Tudom, t. ház, hogy ez nagy tévedés, de ez a dologra nem lényeges, azért abból a segélykiálíásból meg lehetett volna érteid, hogy itt valósággal segélyre van Szükség. Én a Királyhágón inneni kisebb malmok belső viszonyát valami nagyon közelről nem ismerhettem, de tudom azt, hogy mennél közelebb esik valamely malom a búzát becsempészhető nagy malmokhoz, annál nehezebben tud azoknak versenyével megküzdeni. Hanem ha a Királyhágón inneni malmok belviszonyait nem ismerem, annál jobban ismerem az erdélyieket, az ottani még távol esőbb malmok viszonyait is, a brassóiakét stb. A brassóiakat tekintve —pedig néhány száz kilométerre vannak a román búzát őrlő malmoktól, hová a szállítási költség is már bizonyos fokig numerái — mégis olyan grasszálást vitt véghez ott ez az őrlési engedély, hogy alig hihető. A legtöbb brassói malom úgyszólván elértéktelenedett. Egy oly brassói malom, a mely, mint tulajdonosától megkérdeztem, ki szavahihető ember, pontosan 76 — 78 ezer forintnyi költségbe került, gőz- és vízerővel ellátott teljes versenyképes míímalom, most 1200 forint évi haszonbérért van kiadva, a mely 1200 forintnyi évi haszonbér nem fizeti ki még azon elváslásnak felét sem, melyet egy évi használat alatt ez a malom szenved. Mondom, a legtöbb brassói malom haszonbére rendkívül alacsony vagy épen semmi. Egy igen szorgalmas, józan életű, értelmes malomtulajdonos, a kinek egy pár ezer forintnyi adóssága volt akkor, mikor ezen román gabnabeszállítási visszaélések kezdődtek s a ki ezen adósságát rendes viszonyok közt talán egy-két év alatt képes lett volna kifizetni, tökéletesen szegény emberré, koldussá vált. Az a vállalkozó pedig, a ki az illető két malmát átvette, véletlenül egy szerencsés epochát talált, a mikor épen Oroszországban nem volt jó termés, a Balkán-búza versenye nem volt túlveszélyes, az az ember azt hitte, hogy lám a brassói malmok tönkreraenésének oka még sem a román búza versenye. Tehát rábeszélte az erdélyi intézőségét, hogy csináljanak egy nagyszerű malmot, mert ilyen nagy malommal sikerülni fog Brassóban óriási üzletet csinálni. Ez a nagy malom felépült s rövid idei működés után tönkre is ment, ezelőtt néhány héttel szállították el Romániába Plojestbe az összes készletet hová 36.000 forint potom árért, megvásároltatott, fényes bizonyosságául annak, hogy már az utóbbi időben nem iparczikkeket, hanem csak iparosokat és készen felszerelt gyárakat szállítunk Romániába. A brassói malmokról még sokat beszélhetnék, de attól félek, hogy indiszkrccziót követek el az illető brassói tulajdonosok ellen, azért ezt a dolgot elhagyom és beszélek magamról, így nyíltabban őszintén szólhatok és egyáltalában nem követek el indiszkrecziót. (Halljuk! Halljuk ! a szélső báloldalon.) Mindenekelőtt megjegyzem, t. ház, hogy Kezdi-Vásárhely Brassótól tengelyen 58 kilométer, vasúton 72 kilométernyire van. Kezdi-Vásárhelyről Brassóba a rendes körülmények közt a szállítás 45 — 50 krajczárba kerül, tehát én még eiőnyösebb helyzetben vagyok a brassói malmoknál is; az én kis malmom helyzete az összes magyarországi malmoknál mondhatom kedvezőbb helyzetben van az idegen búza versenyével szemben. És méltóztassanak meghallgatni, hogy mily hatással volt ezen kedvezőbb helyzettel szemben is malmomra a román búzával való visszaélhetésnek kedvezménye. (Halljuk! Halljuk!) Mint az előbb bátor voltam felemlíteni, a román vámszerződós ideje alatt malmom csak úgy tudta magát a román búza versenyével szemben fentartani, hogy árjegyzékemet állandóan egy-két forinttal drágábban tartottam. (Egy hang bal/elöl: Drágábban ? Talán olcsóbban ?!) Drágábban tartottam. Közbejött, hogy a román vámháború kiütött. Már azt hittem, hogy végre elérkezett az én malmom napja is, a mikor hosszas fáradságomnak gyümölcseit majdan szedhetem. Malmom minden tekintetben be volt rendezve, raktáraim voltak Gyergyó Szent-Miklóson, Csik-Szeredában, Székelyudvarhelyen, SepsiSzent-Györgyön, Hosszúfaluban és Brassóban. Az üzlet meglehetősen jól is kezdődött és a legszebb reményeknek néztem elejébe, a mikor egy szép napon arról lettem értesítve, hogy a, magyar általános biztosító társaság nem hajlandó tovább megújítani az én kötvényeimet. Mi az Isten csodája! Hát mi történt velem? 27*