Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-567

567. országos illés 1896, február 24-én, hétfőn. 203 irányt adnak, annyira tájékozatlanok lennének, hogy ők a dolgoknak azt az állását, a melyet ecsetelni bátor voltam, hogy ök azokat az óriási előnyöket, a melyeket a vámközösség folytán élveznek, be ne lássák, vagy koczkáztatni hajlandók legyenek. Én megvallom, taktikának tekintem ezt az egész osztrák mozgalmat; taktikának tekintem, a melynek czélja semmi egyéb, mint ez: Magyarországot ijeszteni oly követelésekkel, melyek a mostani status quo-nak megrosszabbodására irányúinak, hogy mi majd ezután ennek a status quo-nak az egyszerű feutartását is ürömmel, megkönnyebbüléssel és hálával fogadjuk. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez, t. képviselőház, előttem világos taktikai czélja és taktikai intencziója annak a mozgalomnak, a mely Ausztriában megindult. De ezzel szemben én azt tartom, hogy igen erős állásponton állunk és hogy nekünk ettől a szándékolt támadástól a mi pénzügyi és közgazdasági érdekeink ellen nincs okunk bármit is tartani. Az álláspontnak ereje a jogban és hát igenis, magában az erőben is rejlik. A jog és igazság, — a mint kifejtem — a mi oldalunkon van. Az érdekek egyensúlya úgyis felbillent Ausztria javára; mi állunk jogos és méltányos alapon, mi állunk azon az alapon, hogy egyezkedni csak akkép lehet, ha sem az egyik, sem a másik félnek jogos érdekei kárt nem szenvednek. (Helyeslés a baloldalon.) Mi állunk ezen a jogos és igazságos alapon, midőn a világosan kimutatható károsodások megszüntetését kívánjuk. De hát, t. képviselőház, tudjuk, hogy a mai világban és különösen közgazdasági kérdésekben a jog és az igazság, akármilyen világos legyen, még magában véve nem elég, hogy a diadalt biztosítsa, hanem az erő h kell hozzá. Hát, t. képviselőház, hogyan állunk az erőviszonyok tekintetében? [Halljuk! Halljuk!) A törvény nekünk minden szükséges eszközt a kezünkbe ad, csak élni kell tudni vele. Hogy vájjon a vámterületi elkülönítés esetén hogyan alakúinának az egyik és a másik államnak közgazdasági és pénzügyi viszonyai, arra én számadatbeli összehasonlításokba nem bocsátkozom, mert hiszen, mikor tulajdonképen az egyik terminus, tudniillik az az állapot, a mely előállana, ha vámterületileg el volnánk különítve, csak feltevések alakjában áll előttünk, akkor precziz számadatokban ezt a csak hypothetice gondolt állapotot alig lehet felderíteni, s én az e részben felhozott számadatoknak nem annyira precziz meghatározó, mint inkább tájékoztató jelleget tulajdonítok és ebben az irányban azoknak becsét elismerem. De, t. képviselőház, annyi bizonyos, hogy pénzügyileg Magyarországnak nagy nyeresége volna a vámterületi különválás folytán. Ha Magyarország minden importnak, annak az importnak is, a mely Ausztriából hozzánk jön, a vámjövedelmét élvezné, akkor tagadhatatlan, hogy ez sok millióra menő többbevételt eredményezne; s ezt a gondolatot fixir óznunk és emlékezetünkben kell tartanunk, hogy a magyar állam ebben az esetben egy nagy pénzügyi feleslegnek birtokába jutna. Közgazdaságilag megvallom egész nyíltan, — mert én azt tartom, hogy a saját meggyőződéseink szerint való igazságnak megmondása sokkal erősebb, mint olyan tételeknek odaállítása, a melyek a túlzásnak színét és bélyegét viselik magukon — megvallom egészen nyiltan, hogy én közgazdasági szempontból olyan egész nyugodt, könnyű szívvel a vámterület-elkülönítésnek következményei elé nem tudnék nézni. (Helyeslés balfelöl.) Én az ismeretlentől a közgazdasági téren egyáltalában félek. És annyi bizonyos, hogy az ausztriai fogyasztó piaczoknak nem mondom elvesztése, mert arról szó sem lehet, de megrendülése, megszííkülése, mikor más fogyasztási piaczok megszerzésének lehetősége bizonyos tekintetben problematikus, a magyar mezőgazdaság jelenlegi válságos helyzetében oly eshetőség, mely elé egész könnyű szívvel és egész könnyű lélekkel nem lehet nézni. Ámde, t. ház, ha odaszoríttatunk, akkor azt tartom, hogy egyet bátran mondhatunk, és ez az, hogy mi alkalmas átmeneti intézkedések, kellő óvatosság, helyes kereskedelmi-politikai vezetés mellett és azoknak a fináncziális fölöslegeknek felhasználásával, a melyek a vámterületi elkülönítés folytán előállanának, minden valószínűség szerint képesek volnánk az átmenet nehézségeinek, mezőgazdaságunk tekintetében is nagyobb rázkódtatás nélkül leküzdésére. (Élénk helyeslés a hal- és szélső báloldalon.) Ezek a nehézségek csak átmenetiek lehetnek ; mert a mi mezőgazdasági termékeink értékesítését a világpiaczon biztosítja azoknak világszerte elismert kiváló minősége, (Úgy van! Úgy van!) azoknak az osztrák piaczokon való értékesítését biztosítja a geográfiai fekvés, ha talán nem is abban a kiterjedésben, a melyben azok ma ott befolynak. E mellett a kiváló minőség mellett és a geográfiai fekvésnek más országokkal szemben is fennálló előnyei mellett, terméseinknek a világpiaczon való korábbi megjelenése és ehhez hasonló körülmények folytán, és a mint mondám, alkalmas kereskedelmi politika mellett minden kilátásunk megvan arra, hogy piaczunkat ismét kitágíthatnók, termékeink elárusítási körét ismét nagyobbra terjeszthetnők. (Helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Ausztriában ez a dolog nem így áll. Ausztria a vámterület egységének felbomlása SS*