Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-567

202 56?. országos ülés 1896. február 24-én, hétfőn. tók szerepelünk, legalább a potiori, és ennek meg nem felelő, sőt igen gyenge védelem azoknak a gazdasági ágaknak, melyekben Magyarország, mint termelő szerepel, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső hátoldalon.) úgy, hogy Magyarország abba a szerenesés helyzetbe jutott, hogy a szabad kereskedésnek minden hátrányát élvezi, ha ugyan itt élvezetről lehet szó, (Derültség balfelöl.) helyesebben: hogy a szabad kereskedésnek minden hátránya és a védelmi rendszernek minden hátránya sújtja és hogy sem a szabad kereskedés, sem a vámvédelemnek előnyeit legalább kellő mértékben Magyarország nem élvezi. (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) A magyar ember a most fennálló közgazdasági berendezés folytán sújtva van, mint termelő, sújtva van mint fogyasztó, sújtva van mint adófizető polgár. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Hogy miként fejlődhettek egy ezen a téren önrendelkezési joggal biró, szabad országnak közgazdasági állapotai ide, — mert, hogy ez így van, gondolom, senki sem tagadhatja — okos, szakavatott férfiak vezetése mellett, erre leszek bátor beszédemnek további folyamán néhány észrevételt tenni. Most elég ezt a tényt egyszerűen konstatálnom. Ebből a tényből pedig az folyik, hogy midőn a v?més kereskedelmi szövetség megújításáról van szó, Magyarország ezzel a status quo-val sem elégedhetik meg, hanem akkor Magyarországnak teljes joga, sőt önönmaga, az ország lakói iránti kötelessége e status quo-nak módosítását és javítását követelni abban a,z irányban, hogy az osztrák és magyar közgazdasági érdekek közt ekként megzavart egyensúly egyik vagy másik alakban helyre állíttassák. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De ezzel szemben mit látunk? Azt látjuk, hogy a lajtántúli államban fejlődik egy mozgalom, mely erőben napról-napra nő és mely arra az álláspontra helyezkedik, hogy a vám és kereskedelmi szerződés és az egyidejűleg megoldandó pénzügyi és gazdasági egyéb kérdések terén Ausztria pénzügyi és közgazdasági érdekeinek kell nagyobb mértékben érvényesíílniök, mint eddig. Szóval ők a status quo-t a saját javukra, a mi hátrányunkra akarják még módosítani. Nyilvánul ez a törekvés a legfoghatóbb alakban, a quóta kérdésében, a mely most nincs ugyan napirenden, a melyről azonban, minthogy tagadhatatlanul kapcsolatos a kiegyezés többi tárgyaival, néhány szót ez alkalommal elmondani szükségesnek látok. (Halljuk! Halljuk!) Nem bocsátkozom most annak vitatásába, hogy a két állam fináncziális teljesítését nyilvánító számok minő arányokat eredményeznének. Meglehetősen irrelevánsnak is tartom ezt, mert hiszen nem a teljesítésről, hanem a teljesítési képességről lehet szó, (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) és az a körülmény, hogy bárminő okokból az egyik állam, ebben az esetben Magyarország, talán nagyobb mértékben volt kénytelen igénybe venni polgárainak áldozatkészségét és ennek folytán őket súlyosabb anyagi helyzetbe hozni, nem lehet indok és alap arra, hogy Magyarországtól nagyobb hozzájárulást követeljenek. (Helyeslés balfdöl.) De legyen ez így, vagy úgy, és még nem tekintve azt sem, hogy a vám- és kereskedelmi szövetségnek jelenlegi határozatai, a jelenleg fennálló fogyasztási adórendszer, a jelenleg fennálló vámtarifa és a jelenleg érvényben levő kereskedelmi szerződések, a mint előbb kifejeztem, az érdekek megóvásában az egyensúlyt megzavarták, ezeket nem is tekintve, tagadhatatlan, hogy a leghelyesebben megkötött vám- és kereskedelmi szövetségben is a közgazdasági előnyöknek oroszlánrésze Ausztria javára esik. (Úgy van! balfelöl.) És ebben a tényben látom én erkölcsi alapját annak, hogy ez az ország legalább a pénzügyi téren kompenzácziót követeljen ; ebben a tényben látom erkölcsi alapját annak, hogy mikor egy a dolog természete szerint teljesen ki nem küszöbölhető közgazdasági előnyt élvez Ausztria a kereskedelmi politikának terén, akkor addig, míg Ausztria ezt az előnyt élvezi, míg Magyarország közgazdasági érdekeinek megóvása tekintetében, hogy úgy mondjam, egy organikus inferioritás állapotában van Ausztriával szemben; addig mi teljesen fel vagyunk jogosítva a mi osztrák szomszédainktól kikölcsönözni és magunkévá tenni azt a jelszót, a melyet ők néhány évvel ezelőtt olyan nagy hatással alkalmaztak és érvényesítettek. »Keine Mehrbelastung.« (Élénk helyeslés balfelöl.) Magyarország több fináncziális terheltetést a gazdasági berendezés jelen állapota mellett el nem vállalhat és vétenénk az ország adózó és közgazdasági ereje ellen, ha ilyen többterheltetés elvállalásához és elfogadásához hozzájárulnánk. (Élénk helyeslés halfelöl.) Clara pacta, boni amici: ezt legjobb már most kimondani; kár, hogy nem mondtuk ki előbb, kár, hogy előbb nem adtuk a mi t. szomszédaink értésére a jó és békés egyetértésnek ezen egyik mellőzhetetlen feltételét. (Helyeslés halfelöl.) De legyen szabad elmondanom az én felfogásomat arról, hogy mit tartok én azokról az osztrák törekvésekről, a melyek Agy a quótában, mint a vám- és kereskedelmi szövetség határozataiban a status quo-t a maguk javára és a mi hátrányunkra akarják megváltoztatni. (Halljuk! Halljuk!) Nem képzelhetem, hogy azok a vezérférfiak, kik Ausztriában a közgazdasági közvéleményt alkotják és annak