Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-567

567. országos ülés 1896. február 24-én, hétfőn. 193 got kell biztosítani. Az ilyen üzleti igazgatósá­goktól csak azt kellene követelni, hogy az államkormány által kijelölt vasúti politika elveit kövessék s e czélból a kormány által szigorúan ellenőriztetnének is, de egyébként Önállólag in­tézkednének. További reform lenne, t. képviselőház, hogy az üzleti igazgatóságokat, a czéltudatos vasúti politika követelményeinek megfelelőleg, nem vasúti vonalak szerint, hanem territoriális cso­portok szerint kellene felállítani. A központi igazgatóságon kivtíl, mely a közlekedési minisztériumban mint vezérlő közeg lenne bekebelezve, szükséges volna Budapesten is egy üzleti igazgatóság. Ezenkivűl pedig, min­den kicsinyes magánérdekek kizárásával, az üzleti igazgatóságok fel lennének állítandók a nyugoti irányban: Pozsonyban; az éjszaki irányban: Sátoralja-Újhelyen vagy Kassán; a a keleti irányban: Kolozsvárt; az alföldön: Sza­badkán; Dunántúl: Győrött, Fiume felé Pécsett vagy Kaposvárt. Az üzleti igazgatóságokra kellene a végre­hajtással összefüggő összes teendőket és az ösz­szes ide vágó ügyek elintézését bizni. De még gyakorlati szempontból a személyzeti ügyeket is bizonyos fokig, például 1200 frt fizetésig, az üzleti igazgatóságok által kellene elintéztetni, mert csak ez irton lehet megbízható és megfe­lelő személyzetre szert tenni. A központi kezelés mellett bajosan lehet a személyzetet helyesen megválasztani. Teljes le­lehetetlen, hogy az az ember, a ki a személy­zetet nem látja, működését nem ismeri és meg sem ismerheti, annyi gyakorlottsággal bírjon, hogy minden esetben — a mint kellene — he­lyesen kiválaszthassa a megfelelő embereket csak úgy találomra, a jó szerencse útján, mert Ö kénytelen a felelősségnélküli előterjesztések és jelentések alapján határozni, a legtöbb esetben helytelenül vagy a legjobb esetben legalább nem oly megfelelőleg, a mint azt az ügy érdeke megkövetelné. Magától értető dolog, hogy az üzleti igaz­gatóságok alá nem tartoznának: a vasutak pénz­ügyei, az általános menetrendek megállapítása, az összes díjszabások, az építkezések és a jár­müvek beszerzési műveletei. Mindezen ügyek felett a felelős miniszter döntene, a miniszté­riumába bekebelezett vasúti igazgatóságának az előterjesztése alapján. Es itt bátorságot veszek magamnak egy megjegyzésre szemben a t. miniszter úrral, a ki szíves volt felemlíteni, hogy a tavaly London­ban megtartott konferenczia megállapodásra jutni nem tudott az iránt, hogy vájjon deczentrali­záczió legyen-e vagy nem? Én, t. ház, egész KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XXX. HÖTBT. nyíltan és határozottan mondhatom, hogy el­tekintve e konferencziától, Magyarország viszo­nyait szemügyre véve, a mi sajátságos viszo­nyainknak megfelelően a deczentralizáczió felé hajlom, mert én ezt a nagy államvasúti hálózatot nagy hatalomnak tartom és azt hiszem, a ház­nak minden tagja belátja, hogy ez így van, és óhajtom, hogy ezen nagy hatalom által nyújtott előnyökben az országnak lehetőleg több része részesüljön, de meg azért is óhajtom ezt, hogy az állam ezen nagy vasúti hálózat által nyújtott hatalom következtében annál inkább tartsa ke­zében befolyását az ország minden részére. Mert könnyű azoknak a nemzeteknek: az angolnak, a francziának, németnek, a kik egynyelvűek; nálunk épen az, hogy többnyelvű ország va­gyunk, teszi indokolttá a deczentralizácziót és ezen nagy állami hatalomnak megosztását. T. képviselőház! Nem kell megijedni az önálló hatáskörrel felruházott üzleti igazgató­ságoktól, mert azok a gyakorlati életben igen jó intézményeknek bizonyultak be. így például Poroszországban annyira mentek, hogy még a tarifaügy is az önálló hatáskörrel biró igaz­gatósághoz tartozik, mert azt tartják, hogy a helyi viszonyokat minden részletében ismerő üzleti igazgatóság helyesen tudja megállapítani a díjszabályzatokat, melyek a mezőgazdaság és az ipar érdekeinek megfelelnek, s így az álta­lános közgazdaságot szolgálják és a nemzeti vagyont gyarapítják. Képzelhető, hogy az üzleti igazgatóságok mellett mily könnyen érintkezhetnének az érde­kelt felek a vasutakkal, a mi nemcsak a felek­nek és így a közgazdaságnak rendkívüli elő­nyére válhatna, hanem magának az állami vas­útnak is nagy anyagi hasznot hajtana. T. képviselőház! Mindezeken kivűl sok dolog van az állami vasútaknái, a melyet meg kellene változtatni, vagy pedig kiegészíteni, hogy ha azt akarjuk, hogy vasútaink közgazda­sági és nemzeti politikánknak megfeleljenek. így előáll első sorban a fővonalak hálóza­tának a kiegészítése. A báttaszók-bajai vonal­nak, mely közvetlen kapcsot az Alfölddel és egyenes összekötő irányt Fiume felé fog létesí­teni, a kiépítése épen oly, nemcsak rendkivűlileg jövedelmező, hanem állami érdek, mint a dob­sina-poprádi vonalnak az összeköttetése és a határszélig vezetendő folytatása. A Budapest körűi összetorlódó forgalomnak az elkerülése czéljából különösen oly vonalak­nak a kiépítése szükséges, melyek az alföldi forgalomnak nyugat felé való terelésénél lehe­tővé teszik, hogy Budapest érintése nélkül meg­tehessék útjukat. Ez az intézkedés közgazda­ságilag épen oly fontos, mint hadászatilag. 25

Next

/
Thumbnails
Contents