Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-567

194 o(>7. országos ülés 1896. február 24-én, hétfőn. A főirányok mellett, t. képviselőház, biztosítani kell a német forgalmat Oderbergen át, és igyekezetet kell fordítani arra, hogy a csatlakozás mielőbb a morvavölgyi vasútnál létesíttessék, és hasznosítása gyümölcsözővé váljék. E mellett szükséges, hogy a nyugati csatlakozási állomásoknál — például Marchegg-Oderberg — a megtorlaszolások elkerülése czéljából más államok kormányaival a kellő rendezés mielőbb megtörténjék. Nagyobb gondot kellene fordítani az átmeneti forgalomnál, hogy vonalaink jobban hasznosíttassanak. így például, hogy a középtengeri kikötőkből Fiamén át a keleti államok északi állomásaiba irányított forgalom — FiumeBelgrád, Fiume-Bulgária-Románia — megszereztessék. A galicziai és kelet-galicziai, jaszi forgalom, a magyar vonalak érintésével, kellene, hogy a nyugati államokra befolyással birjoo. A behozott zónatarifa mellett a szomszédforgalomnál csupán csak az arra a czélra berendezett omnibuszvonatok lennének érvényben tartandók; a forgalom pedig olyképen osztályozandó, hogy a távolabb járatú vonatok csakis a főbb állomásokat érintenék. Ezek tisztán gyorsvonatok lennének; a középjáratúak pedig mint egyszerű személyvonatok az állomásokat érintenék ugyan, de meg nem állanának. A t. miniszter úr szíves volt felemlíteni maga, hogy a szomszéd forgalomnál minden tervnélküli intézkedések vannak, és ez irányban megígérte az intézkedést, a mit én a magam részéről köszönettel veszek. Mindehhez azonban kellő számú jármüvek kellenek. Vasúti forgalmunknál egyik főhiány, hogy ez idő szerint a járművek elégtelenek, és ennélfogva mikor a legerősebb forgalmi időszakok beállanak, a szükségletnek eleget tenni nem lehet. így például a különleges kocsikból kevés van. A vagonhiány ezerszámra rúg, annyira, hogy heteken keresztül 10.000 kocsi is hiányzott. És ezt a hiányt azért kell átéreznünk, mert sok kocsit kell Ausztriába és más külföldi államokba bocsátani; és mi nem élünk azzal a joggal, hogy az árúk átrakása által is szorítanék a külföldi vasutakat vagonjaik szaporítására. Igaz ugyan, hogy az év bizonyos részében az állami vasutak kocsikészlete elegendő, sőt néha sok is; de tzt kellőképen nem használjuk ki, a mit könnyen lehetne tenni például a kőszállításra az alföldi utakhoz. Tény azonban, hogy sokszor áll be a kocsihiáuy úgy, hogy egészen lehetetlen a szállítás, mint erre példa Fiume és más városok. Sőt még a személyforgalomnál is igen gyakran mutatkozik a kocsihiány, s ekkor úgy »segíteuek«, hogy a harmadosztályú utasokat az első osztályokba elhelyezik, és mikor ez is elégtelen, akkor felállítják őket az első osztályú folyosókra. Az első osztályt fizető utasok számára pedig a másodosztályú kocsikra fehér krétával felírják, hogy »első osztály*, a mit azután a közönség szitkolódzása csalásnak bélyegez. A járművek elégtelenségéhez hozzájárul még a gépek mizériája is. Molnár József t. képviselőtársam ezt szintén előhozta, s azért vagyok bátor erre is kiterjeszkedni, csakhogy más irányban. A magyar államvasút még egyetlenegy gépet sem selejtezett ki. Külföldön 25 év múlva kiselejtezik a gépeket. Nálunk nem. Nálunk javíttatják, de hogyan? Külföldön az olyan gép javítására, melynek as értéke 40.000 forint, évente és daraboukint 2400 forintot adnak ki; nálunk ellenben 1893-ban 1500 forintra szorították le a javítási költségeket, vagyis annyit javítanak az illető gépen, a mennyit a kitűzött összegért javítani lehet, a többi marad a rossz állapotban. Sürgősen kell tehát a járművek szaporításáról gondoskodni. De az iránt tisztában legyünk, hogy a járművek szaporítását nem lehet félszeg intézkedésekkel megejteni, hanem a dolog velejébe kell belemenni; előre is számításba véve a forgalom növekedését, s ehhez kell arányosítani és fokozni a jármüvek szaporítását. Legelső sorban is ennek fmancziális alapot kell teremteni, és pedig olyformán, hogy a vasutak bevételeinek bizonyos összegét, perczentuális hányadát ki kell hasítani, mely összeg kezelési alap gyanánt kezeltetnék, és mindenkoron a nagyobb beruházásokra lenne fordítandó. Czéltudatos közgazdasági politika mellett az e czélra egyszerre szükséges összegek az állam által lennének előlegezendők, vagy pedig pénzügyi köícsönmtívelet útján beszerzendők. Mint általánosan ismeretes, a tartalékanyagokban is nagy hiányunk volt az utolsó években, s ezért kénytelen a vasúti személyzet nyomorúságosan küzködni, és csak a tisztviselők megfeszített munkaerejének kell köszönni, hogy e miatt végzetes bajok még nem keletkeztek. T. képviselőház! Az épületek, a fel- és lerakodó helyek, a raktárak, a fűtőházak elégtelenségét sok helyütt kell érzékenyen tapasztalni. A vonatok tologatása miatt a vonatokat rendezni sem lehet, úgy, hogy a vonat mindjárt a kiindulási pontnál késéssel meg ne indíttassák ; mert Képtelenség a szűk központi pályaudvarokon a helyes és pontos rendezést eszközölni. Ajelenlegi pályaudvarokon a sínpárok nem