Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-567

567. országos ülés 1896. február 24-én, hétfőn. 185 B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Azon elvi álláspontból, melyet elfoglal azon párt, melynek nevében Helfy Ignácz t. képviselő úr felszólalt, elismerem, lehet egészen logikus az a felfogás, melyből kiindulva nem kívánja a quóta-bizottságot megalakítani, bár Madarász József képviselő úrnak egy közbeszólására hivatkozva, midőn azt mondotta, hogy »el is fogjuk törűJni«, úgy tartom, hogy addig, míg eltörülve nincsen, a törvényt respektálni kell. (Helyeslés jobbfelől. Zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát egyikei kell respektálni, a másikat nem kell?!) És miután az 1867: XII, törvényczikk 22. §-a rendeli, hogy a közös kiadásokra szükséges összegek arányának megállapítása érdekéből időközönkint bizottságok üljenek össze, a melyeket választ egyfelől a magyar országgyűlés, másfelől az osztrák országgyűlés, — én úgy tartom, mégis szükséges, sőt kötelességszerű a törvényre való tekintettel is, hogy ezen quóta-bizottság megválasztassék. (Helyeslés jobbfelől.) Azonban elismerem, hogy a párt elvi álláspontjából indulva ki, egyáltalában nem osztva azonban az abból következtetetteket, lehet indokolt a t. képviselő úr álláspontja. Azonban, t. ház, egészen más nézetben vagyok Sima Ferencz képviselő úr felszólalásával szemben. (Halljuk! Halljuk!) Először is egyáltalában nem ismerhetem el azt, hogy azért, mert ő csak ügyvivő kormánynak tekinti a Badeni-kormányt, ebből az következtethető, hogy egyáltalában a tárgyalás a kiegyezés kérdésére vonatkozólag ezen kormánynyal lehetetlen. Abból, hogy a képviselő úr ezen nézetben van, nem következik, hogy ezen nézetben legyünk mi, és a ház többsége. (Igaz! jobbfelől.) Sőt ellenkezőleg, t. ház, volt alkalmam nyilatkozni ezen kérdésről már előző alkalommal és kijelentettem, — s ezt fentartom most is, — hogy igen is az Ausztriában ez idő szerint működő kormányt olyan kormánynak tartom, melyet parlamentáris kormánynak tekinteni kell és lehet és melylyel a kiegyezési törvény 1867-ik évi XII. t.-cz. értelmében is Magyarország kormánya tárgyalni jogosult. De, t. ház, eltekintve ettől, a t. képviselő úr azt mondja, hogy annyival inkább nem kíván tárgyalásba kocsátkozni egy ilyen kormánynyal, mert a kereskedelmi és vámszerződést magát megkötni nem akarja. Hát, t. ház, erről itt nincs szó. Ez a kérdés egészen független amattól. Ha a vám- és kereskedelmi szerződés Magyarország és Ausztria közt nem is jönne létre, ha a folyamatba tett ilyen tárgyalások eredményre nem is vezetnének, tehát Magyarország önálló vámterületet képezne, a mihez joga van: — a mit azonban ez KÉPVH. NAPLÓ, 1892—97. XXX. KÖTET. idő szerint sem politikai, sem közgazdasági érdekeinkre való tekintetből nem kívánunk (Zaj a ssélsö baloldalon.) és csak az esetben fognánk megvalósítani, ha kedvező és óhajtott megoldásra jönni nem tudnánk — abból még egyáltalán nem következnék az, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 22. §-ára való tekintettel, a még mindig érvényben maradó és fenmaradó közösügyekre való tekintettel a quóta megállapítása szempontjából bizottságot kiküldeni ne kellene. (Helyeslés jobbfelől.) S mert így van, t. ház, kérem, méltóztassék a határozati javaslatom elfogadásával hozzájárulni ahhoz, hogy ez a főrendi házzal közöltessék, országos határozattá emeltessék, s annak idején a választás foganatosíttassék, (Helyeslés a jobboldalon.) Illyés Bálint jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor; T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az én álláspontom ez: Az 1867 : XII. t.-cz. meghozatott, szentesíttetett és az törvény, annak mindnyájan engedelmeskedni tartozunk, ebben teljesen igaza van az igen tisztelt miniszterelnök urnak. Azon törvényt mindaddig, mig fennáll, végre kell hajtani; ebben is teljes igaza van a miniszterelnök úrnak. De ezen törvény végrehajtásának a feltételei meg vannak ugyanazon törvényben szabva, ezeket a feltételeket is megkell tartani, mert az 1867: XII t.-cz. csak az abban megszabott feltételek mellett hajtható végre és kötelező az országra nézve. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az 1867 : XII. t.-cz. 24. §-a szerint az egyik feltétel Magyarország alkotmányának fentartása, a másik alapfeltétel pedig a 25. §. szerint as, hogy a teljes alkotmányosság ő Felsége többi országaiban és tartományaiban életbe lépjen. Tehát 1867-nek kezdetén, midőn a XII. t.-cz. meghozatott, a törvény ezen szavaiból kiviláglik, hogy Ausztriában oly kormány nem volt, a melynek fennállása és működése a teljes alkotmányosságnak megfelelt volna. Milyen volt 1867-nek kezdetén Ausztriában a kormány, a melyet teljesen alkotmányosnak nem ismertek el Deák Ferencz és társai, és a melynek megváltoztatásához, mint feltételhez kötötték az 1867 : XII. t.-cz. életbeléptetését és végrehajtását? (Halljuk! Halljuk/) 1867-ben Ausztriában voltak miniszterek, a kik a korona által voltak kinevezve. Volt felsőház, volt képviselőház, a Reichsrath is megvolt. Volt tehát Ausztriának alkotmányos képviselete, a mely a választásokból keletkezett, és volt második kamarája, mely, miként most is, a kinevezési rendszer alapján került össze. A miniszterek tehát megvoltak, megvolt azok felelőssége is, de egy hiányzott, a miért a 67-iki törvényhozók az osztrák akkori kormányt és rendszert teljesen alkotmányosnak el nem ismerték : az, u