Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.
Ülésnapok - 1892-567
184 56 1 ?. országos ülés 1896. február 24-én, hétfőn. azon álláspontot képviselték a magyar képviselőházban, hogy a magyar parlament a kiegyezés kérdésében ügyviteli kormánynyal tárgyalásba nem bocsátkozhatik. T. képviselőház! 1878-ban történt, (Halljuk ! Halljuk!) már a közgazdasági kiegyezés tárgyalásának folyama alatt, hogy az osztrák kormány a kiegyezés kérdésénél közte és a ház közt felmerült differencziák folytán beadta a lemondást. 0 Felsége ezt a kormányt megbízta az ügyek továbbvezetésével és a kiegyezési kérdésnek továbbfejlesztésével. Azonban itt a magyar parlamentben Chorin Ferencz t. képviselőtársam egy határozati javaslatot nyújtott be, a melyben indítványozta, hogy tekintettel arra, hogy ma ügyviteli kormány van Ausztriában, a mely ügyviteli kormány az 1867 : XII. tcz. által megkívánt parlamenti felelősség feltételeivel nem bír, javasolja, hogy a ház függeszsze fel a kiegyezésre vonatkozó tárgyalásokat. Ugyanakkor az akkori miniszterelnök, Tisza Kálmán, védelmezte a maga álláspontját azzal, hogy már a kiegyezés a két felelős kormány közt be van fejezve, tehát tulajdonképen a törvény azon világos rendelkezése, hogy az előkészítési munkálatok a két felelős kormány által tétetnek meg, a törvény szerint teljesen be lett tartva; ennélfogva nincsen rá ok, hogy az ügyviteli kormányra vdó hivatkozással a tárgyalások egy pillanatra is felfüggesztessenek. Tiszának az az állásfoglalása akkor nem volt elég, mert a képviselőháznak több tekintélyes tagja, többek közt Szilágyi Dezső, Kállay Béni, jelenlegi közös pénzügyminiszter, hosszasan vitatkoztak a felett, hogy igenis az 1867 : XII. tez.-nek nyílt megsértése volna az, hogyha a képviselőház az adott viszonyok között egy ügyviteli kormánynak vezetése mellett a kiegyezés tárgyalását folytatná. Igaz, t. képviselőház, hogy a többség elvetette Chorin Ferencznek az indítványát, — ha jól emlékszem 1B szótöbbséggel szavaztatott le, — tény azonban az, hogy hasonló helyzetben, mint a milyen a mai, a kormánypártnak a legtekintélyesebb tagjai, a kik akkor az ellenzéken ültek, mind kivétel nélkül, Chorin Ferencz álláspontját támo gattäk; hogy például megemlítsem, t. képviselőház, hogy kik vettek akkor részt a vitában és szavazásban szemben a kormánynyal; ime a névsor: Molnár Antal. Mandl Pál, Miklós Gyula, Mukics Ernő, Pulszky Ágost t. képviselőtársunk, ki az imént mosolygott, Schvarcz Gyula, Somssich Pál, Szilágyi Dezső, Tarnóczy Gusztáv (Derültség balfelol.), gr. Zichy Nándor, gr. Bethlen András, Choiin Ferencz, Kautz Gyula, most a banknak igazgatója, Kállay Béni, Kerkapoly Károly, Királyi Pál, gr. Lónyay Menyhért és Lukács Béla volt kereskedelemügyi miniszter. Tehát, t. képviselőház, minden színezés nélkül mondva, a kormánypártnak a créme-je az ma, a mely ebben a kérdésben hasonló politikai szituáezió között magával a kormánynyal szemben a leghatározottabb álláspontot foglalta el. Tehát az ellenzéki álláspontnak és a parlamenti felelősség eszméje képviseletének nem merev túlzása az, a melyet Ugron Gábor t. képviselőtársunk itt ebben a kérdésben az általános vitánál a Badeni-kormánynyal, mint ügyviteli kormánynyal szemben fejtegetett, hanem oly időben, a mikor még erősebb veit a parlamenti felelősség iránti érzék ebben a parlamentben, a parlamentnek legnagyobb tekintélyei és jogászai — a milyenek közé Szilágyi Dezső és Chorin Ferencz képviselőtársainkat méltán számíthatom — foglaltak ebben a kérdésben hasonló álláspontot. Tehát, t. ház, ismert közjogi álláspontunknál fogva, miszerint mi a magunk részéről a kiegyezés kérdésében minden további tárgyalást meg kívánunk szakítani Ausztriával, de azért is, mert a parlamentarizmus és az 1867 : XII. tcz.-ben lerakott miniszteri felelősség elvéből kifolyólag a mi felelős kormányunk a Badenikormánynyal szemben semmiféle kiegyezési tárgyalásba a törvény megsértése nélkül nem bocsátkozhatik: a quóta-bizottság kiküldésére vonatkozó javaslatot pártom részéről nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. képviselőház! (Halljuk. Halljuk!) Egy igen rövid nyilatkozatra kérem ki a t. ház szíves engedelmét. (Halljuk! Halljuk !) A qnóta, a melyről itten szó van, a legpregnánsabb, legkézzelfoghatóbb kifejezése azon közös ügyeknek, a melyek ellen én és t. elvbarátaim kezdettől fogva lankadatlanul küzdünk és küzdeni fogunk. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Madarász József: El is törüljük! Helfy Ignácz: A quőtához való hozzájárulás egyértelmű a közös hadsereggel, a közös külügygyei, szóval az összes közösügyekkeL (Ügy van! Úgy van! a szélső báloldalon.) Miután mi kezdettől fogva, ma is és mindig azon meggyőződésben voltunk, vagyunk és leszünk, hogy a közösügyek Magyarország törvényes önállását, függetlenségét teljesen csorbítják, merő ellentétben vannak magával az önök által annyira hangoztatott pragmatica sanctióval, ellentétben vannak királyi eskükkel, ellentétben vannak összes hazai törvényeinkkel: ezek alapján mi a szőnyegen levő kérdéshez, vagyis magához a quóta-bizottság megválasztásához hozzá nem járulhatunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.)
