Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-567

182 567. országos ülés 1896. február 24-én, hétfőn. kérem méltóztassék e javaslatot elfogadni és ezt a főrendiházzal közölni. (Helyeslés jóbbfélől.) Ugron Gábor; T. ház! Azon kérdést va­gyok bátor infézní az igen tisztelt előadó úr­hoz, miként érti azt, hogy a kormány ezen elő­terjesztést már ő Felsége szentesítette. Az országgyűlés által hozandó és leendő intézkedé­sek ő Felsége által nem előlegesen szentesíthe­tők és szentesítendők, mert ő Felsége előlegesen megadott szentesítésével olyatén színezetet nyer­nének az ügyek, a mikor a képviselőház tár­gyalása alá kerülnek, mint hogy ha ő Felségé­nek előzetesen nyilvánított akarata és beleegye­zése után a tanácskozások kevésbbé lennének szabadok. Hogy ha itt országos határozat kíván­tatik meghozatni, akkor van annak értelme, hogy meghozassák a képviselőház által s letárgyalása után elfogadásra ajánltassék a főrendiházban. Midőn ezek megtörtének, akkor kéressék ő Fel­sége szentesítése. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem hagyhatom szó nélkül azt az inparla­mentáris gyakorlatot, hogy tanácskozás tárgyát képező ügyek akkép terjesztetnek a képviselő­ház elé s hogy azon hozzáadássá] ajánlatnak, hogy ő Felsége szentesítését már kinyerték. Ez a kabinetnek képezi hivatalos és adminisztratív ténykedését, de nem képezheti parlamentáris eljárás alapját. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A koronának, mint legmagasabb tényezőnek a legutolsó helyen, a két ház akaratának nyil­vánulása után kell szentesítési nyilatkozatát megtennie, nem pedig előbb, mielőtt az illető javaslat a képviselőházban tárgyaltatott és el­fogadtatott volna. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen törvényjavaslat alkalmából mi ugyan készségesen hozzájárulunk ezea határozat meg­hozatalához, de kell kérnünk a t. kormányt, hogy egyszer valahára már nyilatkozzék, hogy az ezredéves ünnepségek mily rendben és mily tervezettel fognak foganatosíttatni és végrehaj­tatni. Tudnunk kell, hogy a korona és az ural­kodóház mily mértékben vesz részt a nemzetnek ezredéves ünnepélyén. Két hónap múlva meg kell az ünnepélyeket kezdeni és az ország tel­jesen sötétben van hagyva, hogy azon ünnepé­lyek mikép fognak lefolyni. Nincs semmi bizto­sítékunk arra nézve, hogy ez ünnepélyek az ország méltóságának megfelelőek lesznek. Leg­kevésbbé sem nyugodhatnak meg abban, hogy a kormány egészen magának tart fenn itt min­den intézkedést, mert vagy vannak elhatározások, melyek már konkrét alakot nyertek, akkor eze­ket az elhatározásokat ismernünk, kell vagy nin­csenek még ily elhatározások, akkor a kormányt nógatnunk kell arra, hogy módot nyújtson, hogy ily elhatározások létrejöjjenek. Ha elhatározások vannak, akkor szükséges, hogy a törvényhozás azokat minél hamarább megismerje, nehogy egy perczig is kelepczébe jusson a nemzet, hogy a nemzet méltóságát sértő, megalázó intézkedések proponáltassanak s legyen idő azokat megvitatni s azokon a szükséges változtatásokat keresztül vinni, mert nem lehetünk nyugodtak a felől, hogy ez a kormány a mennyire elárulta eddigelé tehetségeinek pazar voltát, a mennyire elárulta a maga tapintatosságát és a mennyire elárulta a maga cselekvési képességét, egy nagy nem­zeti ünnepet tudjon vezetni akként, hogy a tör­vényhozást elkerülje és mellőzze. Ezen kor­mánynyal meg lehetünk elégedve, hogy ha a törvényhozás legodaadóbb áldozatkészsége, leg­nagyobb mértékű támogatása mellett ily gyenge egyénekből összeállított kormány képes lesz ezen ünnepélyek alkalmával a nemzetet akként kép­viselni, amint azt a nemzet méltósága megkö­veteli. Ezek nem kicsinyes pártkérdések, nem kicsinyes apró adminisztratív teendők, hanem ellenkezőleg, nemcsak a nemzet emlékét, de az egész világ tekintetét felhívó eselekvények, me­lyek után a világtól Ítéletet kérünk. Ezeket a cselekményeket nekünk idejében megfontolni, előkészíteni, tapintatosan összeszerkeszteni szük­séges, de erre ez a kormány a törvényhozás nélkül nem képes. Tehetetlenségének jelét megadta akkor, midőn javaslatait nem hozta a tör­vényhozás elibe, hanem a törvényhozást bi­zonytalanságban hagyja. Midőn a javaslatot, mely a bízottság által tétetett, elfogadnám, kérem a t. kormányeinök urat, hogy a házat méltóztassék a tendők felől felvilágosítani s ezen észrevételeimet megszívelni kegyeskedjék. (Helyes­lés a szélsőbalon,) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Mindenekelőtt kell, hogy megmondjam a képviselő úrnak, hogy én nem hallottam ugyan vagy legfeljebb tévedés lehet, hogy a t. előadó úr arról szólott volna, .... Szerb György előadó: Nem is mondtam! B. Bánffy Dezső miniszterelnök:... a mit én nem hallottam. Ugron Gábor: Ha én mondom, akkor van, nem volna! (Zaj.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Én nem hallottam, ha esetleg a t. előadó úr mondta, akkor legfeljebb nyelvbotlás lehetett, hogy 8 Felsége ezen hozandó országos határozatnak a szentesítést megadta, mert természetes dolog, hogy szentesítést nem adott még hozzá, annál kevésbé adott meg előzetesen, mert utólagosan sem fog szentesítést adni, egy országos határo­zatról lévén szó. Itt esak arról van szó, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően a szent korona kivétele és közszemlére való helyezése elhatározásához ő Felsége hozzájárulását jelent­vén ki, az országgyűlés ezen aktusnál magát képviseltesse, a képviselőház és főrendiházból

Next

/
Thumbnails
Contents