Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-566

366. országos ülés 18ÍW5. február 22-én, ssonibatois. 175 határozni? Hisz ez egy roppant veszedelmes teória. Mi történik akkor ? A kormány kasszálja, leküldi, a törvényhatóság megint azt határozza, a kormány természetes konzequeneziájánál fogva ismét kasszálja és ez így fog menni az állam fennállásának második évezredéig ? Ne tegyünk fel azokról, a kik ezt hozták, annyi naivitást. Ha nem lenne a minisztériumnak ilyen határozata, akkor nem csak a belügyminiszter, hanem minden Szakminiszter, a kihez felebbezések intéztettek, nem tett volna egyebet, mint napról-napra, hétről-hétre a törvényt és az önkormányzati jogot sértette volna meg. Minthogy minálunk a felebbezésekre nézve, úgy mint elődeim akárhányszor kimutatták — és hiába appellált rájuk t. képviselőtársam, hogy czáfolják meg — Polónyi Géza: Csak kérdezze meg gr. Szapáryt! Perczel Dezső belügyminiszter: . . a kormánynak mindig volt érdemben döntő joga, úgy volt nekem is ez esetben, és lett volna még akkor is, ha bármilyen és nem egy fontos közegészségügyi.kérdésről lett volna sző. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De, t. ház, csakugyan sajátságos, minálunk milyen ferde fogalmak vannak az önkormányzati jogról és egyáltalában a kormányzat feladatairól és kötelességéről. Hiszen alig telt le egy-két szám a kérvényi lajstrom tárgyalásánál, felszólalt egy t. képviselőtársam egy kérvénynél, a melyre nézve a legfőbb pénzügyi közigazgatási bíróság, tehát a legfőbb fórum a maga bírói hatáskörében, döntött és azt még egyszer a pénzügyminiszternek akarta volna kiadatni. Ilyen fogalmakkal egy országot kormányozni akarni — azt hiszem — teljesen lehetetlen. Mindezek után, t. ház, nem kívánok e kérdéssel újra foglalkozni; a belügyi költségvetés tárgyalása alkalmával kiderítettem a kérdés minden egyes részletét, sőt tovább mentem, mert az ügyre vonatkozó minden iratot, az egész iratcsomót, úgy a mint volt, a ház asztalára letettem, En tehát mindezek alapján annál kevésbé fogadom el Polónyi Gréza t. képviselő úr határozati javaslatát, mert a kérvényi bizottság határozati javaslata, a melylyel a kérvényt az irattárba helyeztetni javasolja, nem azt akarja jelenteni, hogy a báz ki akar térid ezen konkrét eset elintézése elől, mert hiszen méltóztassék visszaemlékezni, hogy a háznak e tekintetben praxisa az, ha egy kérelmet nem tart indokoltnak s a maga részéről nem tartja helyesnek, vissza nem utasítja soha, vagy vissza nem adatja, hanem mindig a ház irattárába helyezteti. Ilyen felfogással és ilyen magyarázattal kérem a t. házat, méltóztassék a kérvényi bizottságnak határozati javaslatát elfogadni. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szentiványi Kálmán képviselő úr személyes kérdésben kér szót. Szentiványi Kálmán: T. ház! Szavaim félreértése és el magyarázása után azok értelmének helyreállítása czéljából kérek szót. A t. miniszter úr, úgy látszik, azon rövid indokolásomat, a melyet felhoztam arra nézve, hogy a miniszternek csak kasszatórius joga van, úgy értelmezte, mintha eztad abszurdum vittem volna . . . Perczel Dezső belügyminiszter: Nem azt mondottam! Szentiványi Kálmán: Legalább úgy méltóztatott érteni. Én ezt abszolúte nem vittem ad abszurdum, de nem is vihettem, mert a dolog természetében fekszik, hogy ha renitens valamely vármegye, vagy maga a főváros renitenskedik valamely kérdésben, mint láttuk egy esetben, megvan a miniszternek az a joga, hogy egy helytelen dolgot szabályozó intézkedést hatályon kivul helyezzen és a maga részéről addig is rendelkezzék, a meddig az illető saját törvényes jogai és korlátai között intézkedik. (Zaj, Felkiáltások a jobboldalon: Hisz most is ott vagyunk !) De ebben nem vagyunk ott, mert a jelen esetben, a hol maga a miniszter úr intézkedik, egy hosszú időre szóló terhes szerződés megkötését tartalmazza, a mint hogy tartalmazza is, nem tudom, hogy ebben a rendelkezésben mit látnak ideiglenesnek, mert hisz ez végleg megoldotta a kérdést és akkor végleg el van ütve a törvényhatóság törvényadta önkormányzati jogától. Itt arról van szó, és én csakis abban az értelemben vettem, hogy igenis a miniszter urnak megvan a joga ahhoz, hogy valamennyi tisztviselőjét, elkezdve a főispántól, felfüggeszsze, hogy saját szakállára intézkedjék addig is, míg a megfelelő helyes intézkedés életbeiéptettetik, de érdemileg nem döntheti el a kérdést. Ezt akartam csak mondani. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a szavazás. A kérvényi bizottság javaslata az, hogy a felirat a folyó évi belügyi költségvetés tárgyalása alkalmával már megvitattatván, a ház irattárába tétessék. Polónyi Géza: Ez nem a bizottság, hanem csak az előadó úr javaslata! Elnök: Bocsánatot kérek, a kérvényi bizottság eredeti javaslata már túl van haladva, mert a mi ott intendálva volt, már megtörtént, az illető iratok a ház asztalán feküdtek s ezzel a kérdéssel a ház a belügyi költségvetés tárgyalása alkalmával foglalkozott, tehát a bizott-