Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-566

566. országos ülés 1896. február SS-én, szombaton. 173 időből, hogy a millenáris ünnepségekig a mi­niszter által is féltett fontos, közegészségügyi érdeknek megfelelő lépéseket tehessen, ezért el­határozta a főváros, hogy ezen döntő egészség­ügyi igényeknek megfeleiőleg saját költségére, és eltekintve ezen kiadási módozatoktól, 20 ily illemhelyet állít fel, tehát ez által az egészség­ügyi szempontnak teljesen deferál addig is, a meddig törvényes korlátok közt azon szerző­dés alapján, vállalat útján nagyobb mennyiségű ily illemhely birtokába juthat. Már most mi tör­tént? Történt az, hogy a belügyminisztérium a közgyűlésnek kétségtelenül saját autonóm jog­körében hozott határozatát nemcsak, hogy fel­oldotta, vagyis attól a végrehajtási jogosultságot a törvény értelmében megtagadta, hanem uta­sította a törvényhatóságot arra is és pedig nem tanácsadásképen, hogy X. vállalkozóval kössön szerződést és pedig a miniszter által jónak látott feltételek mellett. (Igaz! Úgy van! a bal­és szélső baloldalon.) T. ház! Ha ez nem alkotmányjogi sérelem, akkor már nem alkotmányjogi sérelem Magyar­országon semmi; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) akkor már arra kérem a t. képviselő­házat, tegyen felterjesztést a királyhoz, a fel­séghez, a ki ezt a törvényt szentesítette, hogy ezen törvénynek megváltoztatása vagy módosí­tása iránt adjon engedélyt, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és ne maradjon itt egy oly törvény, melyre minden magyar állampolgár elmondhassa: íme nyomtatott hazugság. (Igaz! Úgy van! a bal' és szélső baloldalon.) Én nem hallottam, az 1872-ik évi alkotá­sok után, — hiszen akkor történt meg a tör­vényhatóságok rendezése is, pedig foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel hosszúidéig, — hogy valaki csak fel is hozta volna, hogy a belügyminisz­ternek mint olyannak, a törvény azon rendel­kezése, hogy az 1872. XLII. törvényczikk, valamint az azt módosító 1886: XXI. törvény­czikk értelmében is több joga volna ily esetek­ben, mint kasszatórius joga. A minisztériumnak semmi más joga nincsen, mint hogy a törvény­hatóságoknak helytelen fogalommal hozóit és az önkormányzat körén túl csapongó, vagy a közre nézve káros határozatait feloldja- és új határozathozatalra utasítja. (Igaz! Úgy van! a báloldalon.) Más joga a miniszternek nincsen. Sajnálom, hogy e kérdésben nem foglalhatom el azt az álláspontot, mint például a csont és rongy kérdésében, a melyben követett eljáráshoz nézetem szerint a miniszternek teljes joga volt. Ez azonban, sajnos, más eset volt. Ez egy saj­nos preczedens és ha ezt csak úgy simán ke­resztül engedi a t. képviselőház, akkor vessen keresztet minden törvényhatóság az ő önkor­mányzatára. (Élénk helyeslés a bal- és szélső bal­oldalon.) Akkor legjobb szétoszlatni a kommunitáso­kat és a törvényhatósági bizottságokat, kormá­nyozzon egyszerűen a íőispán, hiszen az alispán úgy is választott közeg. (Helyeslés lalfdbl.) Mindezek megfontolása után, t. ház, ma, midőn derekasan foglalkozhatunk ezzel a kér­déssel, mert a sérelmes fővárosnak felirata áll előttünk, és döntenünk kell e kérdés felett, a midőn először állunk egy ily pregnáns alkot­mányjogi sérelemmel szemben, sajnálattal bár, de kénytelen vagyok csatlakozni Polónyi Géza t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani ? Ha szólani seukisem kíván, a vitát bezárom. Perczel Dezső belügyminiszter: Meg fogja engedni a i. képviselőház, hogy habár e kérdésnek lényegével a költségvetési vita folya­mán a belügyi tárcza részleteinek tárgyalásánál ismételten foglalkoztam, mégis a ma elhangzott beszédek után a magam részéről megvilágítsam a helyzetet még egyszer, mert az előttem szólott t. képviselő urak a dolgot egyoldalúlag úgy kíváuják oda állítani, (Zaj. Elnök csenget.) mintha itt az önkormányzati jognak sérelméről lehetne szó. Miről van itt szó, t. képviselőház? itt egy oly egészségügyi intézkedés végrehajtásáról volt szó, a melyet nem közvetlen elődöm, sem az azelőtti, nem Hieronymi, nem Szapáry kezdemé­nyezett, hanem Tisza Kálmán, a mely dolog évek hosszú során át húzódott . . , (Folytonos zaj. Felkiáltások a smeísőbaloldalon: Eláll!) Elnök: Csendet kérek! Perczel Dezső belügyminiszter: . .. a mely kérdésnek megoldására a fő- és szék­városnak nemcsak elődeim évekről-é^ekre ter­jedő halasztást engedtek, de én is több havi halasztás engedtem. És annak daczára, hogy ez a dolog, a mint maga a város polgármestere, mint maga a fővárosnak járványbizottsága mon­dotta, egy oly fontos és másrészt oly könnyen megoldható kérdés hosszú öt év lefolyása alatt egy jottát sem ment előre, s a mely, bár a fő­város lakosságának nagy része napról-napra nélkülözött, meg nem oldatott A főváros hozott benne akárhányszor határozatot, akárhányszor hirdetett pályázatot, volt meddő pályázat, de volt olyan eset is, hogy volt ajánlat, a főváros azonban azt még sem fogadta el. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Az az ő dolga volt!) Halasz­totta az ügyet egyik közgyűlésről a másikra. Épen ebben a helyzetben találtam én ez ügyet akkor, midőn a múlt télen a belügyi tárcza vezetésének élére állíttattam. Átgondoltam a leg­szükségesebb dolgokat, a melyek a milleniumi évben a közegészségügy követelményei, mert ma már nem a szerint ítélik meg egyes államok műveltségét, hogy mennyi szappant fogyasz-

Next

/
Thumbnails
Contents