Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-566

566. országos ülés 1896. február SS-én, szombaton. 173 időből, hogy a millenáris ünnepségekig a miniszter által is féltett fontos, közegészségügyi érdeknek megfelelő lépéseket tehessen, ezért elhatározta a főváros, hogy ezen döntő egészségügyi igényeknek megfeleiőleg saját költségére, és eltekintve ezen kiadási módozatoktól, 20 ily illemhelyet állít fel, tehát ez által az egészségügyi szempontnak teljesen deferál addig is, a meddig törvényes korlátok közt azon szerződés alapján, vállalat útján nagyobb mennyiségű ily illemhely birtokába juthat. Már most mi történt? Történt az, hogy a belügyminisztérium a közgyűlésnek kétségtelenül saját autonóm jogkörében hozott határozatát nemcsak, hogy feloldotta, vagyis attól a végrehajtási jogosultságot a törvény értelmében megtagadta, hanem utasította a törvényhatóságot arra is és pedig nem tanácsadásképen, hogy X. vállalkozóval kössön szerződést és pedig a miniszter által jónak látott feltételek mellett. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) T. ház! Ha ez nem alkotmányjogi sérelem, akkor már nem alkotmányjogi sérelem Magyarországon semmi; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) akkor már arra kérem a t. képviselőházat, tegyen felterjesztést a királyhoz, a felséghez, a ki ezt a törvényt szentesítette, hogy ezen törvénynek megváltoztatása vagy módosítása iránt adjon engedélyt, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és ne maradjon itt egy oly törvény, melyre minden magyar állampolgár elmondhassa: íme nyomtatott hazugság. (Igaz! Úgy van! a bal' és szélső baloldalon.) Én nem hallottam, az 1872-ik évi alkotások után, — hiszen akkor történt meg a törvényhatóságok rendezése is, pedig foglalkoztam ezekkel a kérdésekkel hosszúidéig, — hogy valaki csak fel is hozta volna, hogy a belügyminiszternek mint olyannak, a törvény azon rendelkezése, hogy az 1872. XLII. törvényczikk, valamint az azt módosító 1886: XXI. törvényczikk értelmében is több joga volna ily esetekben, mint kasszatórius joga. A minisztériumnak semmi más joga nincsen, mint hogy a törvényhatóságoknak helytelen fogalommal hozóit és az önkormányzat körén túl csapongó, vagy a közre nézve káros határozatait feloldja- és új határozathozatalra utasítja. (Igaz! Úgy van! a báloldalon.) Más joga a miniszternek nincsen. Sajnálom, hogy e kérdésben nem foglalhatom el azt az álláspontot, mint például a csont és rongy kérdésében, a melyben követett eljáráshoz nézetem szerint a miniszternek teljes joga volt. Ez azonban, sajnos, más eset volt. Ez egy sajnos preczedens és ha ezt csak úgy simán keresztül engedi a t. képviselőház, akkor vessen keresztet minden törvényhatóság az ő önkormányzatára. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Akkor legjobb szétoszlatni a kommunitásokat és a törvényhatósági bizottságokat, kormányozzon egyszerűen a íőispán, hiszen az alispán úgy is választott közeg. (Helyeslés lalfdbl.) Mindezek megfontolása után, t. ház, ma, midőn derekasan foglalkozhatunk ezzel a kérdéssel, mert a sérelmes fővárosnak felirata áll előttünk, és döntenünk kell e kérdés felett, a midőn először állunk egy ily pregnáns alkotmányjogi sérelemmel szemben, sajnálattal bár, de kénytelen vagyok csatlakozni Polónyi Géza t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani ? Ha szólani seukisem kíván, a vitát bezárom. Perczel Dezső belügyminiszter: Meg fogja engedni a i. képviselőház, hogy habár e kérdésnek lényegével a költségvetési vita folyamán a belügyi tárcza részleteinek tárgyalásánál ismételten foglalkoztam, mégis a ma elhangzott beszédek után a magam részéről megvilágítsam a helyzetet még egyszer, mert az előttem szólott t. képviselő urak a dolgot egyoldalúlag úgy kíváuják oda állítani, (Zaj. Elnök csenget.) mintha itt az önkormányzati jognak sérelméről lehetne szó. Miről van itt szó, t. képviselőház? itt egy oly egészségügyi intézkedés végrehajtásáról volt szó, a melyet nem közvetlen elődöm, sem az azelőtti, nem Hieronymi, nem Szapáry kezdeményezett, hanem Tisza Kálmán, a mely dolog évek hosszú során át húzódott . . , (Folytonos zaj. Felkiáltások a smeísőbaloldalon: Eláll!) Elnök: Csendet kérek! Perczel Dezső belügyminiszter: . .. a mely kérdésnek megoldására a fő- és székvárosnak nemcsak elődeim évekről-é^ekre terjedő halasztást engedtek, de én is több havi halasztás engedtem. És annak daczára, hogy ez a dolog, a mint maga a város polgármestere, mint maga a fővárosnak járványbizottsága mondotta, egy oly fontos és másrészt oly könnyen megoldható kérdés hosszú öt év lefolyása alatt egy jottát sem ment előre, s a mely, bár a főváros lakosságának nagy része napról-napra nélkülözött, meg nem oldatott A főváros hozott benne akárhányszor határozatot, akárhányszor hirdetett pályázatot, volt meddő pályázat, de volt olyan eset is, hogy volt ajánlat, a főváros azonban azt még sem fogadta el. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Az az ő dolga volt!) Halasztotta az ügyet egyik közgyűlésről a másikra. Épen ebben a helyzetben találtam én ez ügyet akkor, midőn a múlt télen a belügyi tárcza vezetésének élére állíttattam. Átgondoltam a legszükségesebb dolgokat, a melyek a milleniumi évben a közegészségügy követelményei, mert ma már nem a szerint ítélik meg egyes államok műveltségét, hogy mennyi szappant fogyasz-