Képviselőházi napló, 1892. XXX. kötet • 1896. február 15–márczius 7.

Ülésnapok - 1892-566

56fi. országos ülés 1896. február 22-én, szombaton. 169 ennélfogva e kérelem túlélte magát és egysze­rűen tétessék a ház irattárába. Hát, t. képviselőház, azoknak meghallga­tása után, a mik ezen fölterjesztésben foglaltat­nak, ha ez a kérvény egyszerűen a ház irattá­rába tétetnék, az az öntartása a t. háznak nem jelentene egyebet, mint az alkotmányos jogokról és egyáltalán a jogról való teljes lemondást. A t. miniszter úrnak a főváros közönségének autonómiájával szemben tanúsított ezen maga­tartása, ha nem a inai magyar parlamentben kerülne elő, hanem egy évtizeddel előbb került volna a ház elé, akkor ez a ház a t. minisz­ter úrnak egyenesen vád alá helyezését kíván­hatná. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem ily természetű beavatkozás, hanem sokkal lé­nyegtelenebb történt Nógrádmegyében 1871-ben, a mikor a belügyminiszter egy nógrádmegyei választási kérdésben két ellenmondó rendeletet adott ki Nógrádmegye törvényhatóságának. Akkor a balközép vezére itt nyomban a belügy­miniszter vád alá helyezásét indítványozta. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Megjegy­zendő, hogy azon intézkedésével az akkori belügyminiszter & törvényhatóság autonóm jogát nem sértette meg oly arányban s nem avatko­zott a törvényhatóság életébe oly mértékben, mint a hogyan a főváros ezen felterjesztéséből kitűnik, mert a belügyminiszter úr ebben az esetben a főváros autonóm jogába — nem azt mondom — belenyúlt, hanem egyenesen az ő szokásához híven, belegázolt. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Rendkívül kényes helyzetben van a t. belügyminiszter úr ezen felterjesztéssel szem­ben, mert abban az fogtaltatik, hogy a bel­ügyminiszter úr azon intézkedésével, melyet itt tett, azon rendelkezésével, melyet ezen ügy­ben kibocsátott, tekintet nélkül arra, hogy mi­ről van szó, a jogosulatlan magánélelmességnek a főváros közpénztára terhére nyitott utat. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon ) Mikor Magyarország fő- és székvárosának hatósága nem pusztán törvénytelen intézkedés­sel vádolja a belügyminiszter urat, de egyene­sen az arczába vágja Magyarország belügy­miniszterének azt, hogy a jogosulatlan magán­élelmességnek nyit tért a főváros közpénztára ter­hére, ;\ belügyminiszter úrra nézve kétségtelenül előáll a kötelesség, hogy a maga reputácziója meg­védése érdekében a fővárossal szemben elégtételt keressen, mert ha elégtételt nem keres és nem talál, akkor a t. miniszter úr azzal a prestizs­zsel, melyet a miniszteri szék általában megkö­vetel, nem bír s nem foglalhat itt a képviselő­házban helyet. (Igaz! Úgy van ! a szélső balolda­lon.) Ez kétségtelen. Ez azonban, t. ház, eddig a belügyminiszter KÉPVH. NAPLÓ 1892—97. XXX. KÖTET. úrnak pusztán személyi kérdése, elannyira sze­mélyi, hogy annak erkölcsi konzekvencziái alól semmi körülmények közt ki nem térhet, A mi azonban a kérvényben foglaltakat illeti, ezekben oly jelentős elvi kérdések és vádak foglaltatnak a belügyminiszter úr ellen, a melyeket a ház­nak elhallgatnia egyáltalában nem szabad, mert ha bármi okból, bármi jogczímen és körül­ményekből kifolyólag egyetlen egyszer meg­engedi a ház azt, hogy itt előfordult panasz folytán is, a belügyminiszter úr a törvényt megsértse, egy törvényhatóság autonóm jogát fojtogathassa, abba tetszés szerint belegázolhas­son, akkor oly nagy felhatalmazást ad a mi­niszternek, mely a legmesszebb menő vissza­élésekre vezet az államkormányzat minden vo­nalán, Ezt a képviselőház szó nélkül nem hagy­hatja, egyáltalán meg sem engedheti. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) A belügyminiszter úr itt a házban és álta­lában a minisztériumban is, mikor nála köz­hatóságok dolgai az ő kezejárása szerint meg­fordulnak, állandón és örökké úgy hirdeti magát, mint az autonóm jogok védője és őrzője. Hisz méltóztatott hallani legközelebb is, mikor a köz­ségek kérdéséről volt itt szó, a belügyminisz­ter úr azt mondta, hogy én magam is törvény­hatósági tisztviselő voltam, törvényhatóságban nőttem fel, a törvényhatósági élet autonóm jo­gának szellemét szíttam magamba, tehát min­denki természetesnek találja azt, hogy ha én törvényt akarok, hogy abban a törvényben első sorban az autonóm és alkotmányjog nyer min­den irányban érvényesülést. Hát azt kérdezem én, t. képviselőház, hogy az ilyen eljárással szemben, a minőt a t. belügyminiszter úr a fő­város ellenében követett, hol van az autonóm jogok iránti kötelességérzetnek még csak egy hajszálnyi vonása is? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sőt ellenkezőleg, t. képviselőház, ez az erőszakoskodásnak, a hatalmi visszaélésnek, a törvények megtaposásának egy olyan aránya, a melylyel szemben a képviselőháznak köteles­sége a belügyminiszter úr eljárását, illetőleg határozott rosszalását fejezni ki, hogy legalább a belügyminiszter űr jövőre tartózkodjék attól, hogy a jogokkal, a törvénynyel, a törvényható­ságok életével saját tetszése szerint járjon és bánjon el. T. képviselőház! Itten beleavatkozik a t. belügyminiszter űr merészen, büntetésre méltó módon Magyarország székes fővárosának auto­nóm jogába, ég mikor a törvényhatóságok men­nek hozzá, hogy tisztelt miniszter úr, a főispán erőszakoskodik, a főispán ott törvény­telenségeket követ el, a főispán ott visszaél a ráruházott hatalommal és joggal, akkor a bel­ügyminiszter úr azt mondja: Uraim, én ebbe a 22

Next

/
Thumbnails
Contents